Amatőr Írók Klubja

Lelkek mélyén

11 éve | Hanus Hanna | 2 hozzászólás

Lelkek mélyén

Szörny, ki nem ismer se embert, se Istent

Szülőföldje a pokolba teremtetett.

Csak zuhan, egyre lejjebb a sötétségbe

Ki öleli, ki nyúl érte?

Szörny, ki álarcot visel

Mindenkinek azt mutatja, amit kell.

Ha kell komoly, ha kell mosolyog

A lelke mégis maga a síralom.

Régen még voltak vágyak, álmok

Mára már csak az üresség tátong.

„Szakadék szélén állok

Az egész élet álnok.”

Rég volt kibe bízni, remélni

Ki vigaszt tudott nyújtani.

Mostanra elfogyott a bizalom, remény

Az egész élet kemény.

Itt lehet-e hagyni az ürességet

Vagy folytatni kell-e az egészet?

Az erő, ami elfogyott már

Sírni érte tán már kár.

Ha bátor lenne meg merné tenni

Nem tartanná vissza senki és semmi.

Kinyújtaná két karját

És már csak a semmit fogná.

Szörny, ki nem érdemel semmit

Kit már nem érdekel senkit.

Már nem jár a könyörület, megbocsátás

Nem érdemel mást…..

Szörny, mely lelkek mélyén él

Ki már senkitől sem fél.

Csak feszegeti ketrecét

És csak azt kérdi: MIÉRT?

Miért zártad be, rejted el

Hisz Ő is TE!

Címkék: egy kis vers. amikor nem voltam épp boldog.

Kommentáld!

Hozzászólások

Hanus Hanna üzente 11 éve

Szia!
Köszönöm szépen a hozzászólást. És persze ezt a kis észrevételt is. Ilyenekre nem szoktam figyelni, sőt, semmire sem. Csak írom amikor és ahol épp elkap az ihlet. Legközelebb figyelni fogok rá. Még egyszer köszönöm.

Előzmény

Válasz

Balogh Zoltan üzente 11 éve

A mondani valóval egyetértek - de a klasszikus formában irt versek esetében, fontos a szótagszám , ellenkező esetben zökken a ritmus. Alulról a kilencedik sor ebben a formájában értelmetlen. Egy kis figyelemmel sokkal jobbá tehető! Üdvözöllek!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben