Különleges világ
Első fejezet
Különös furcsaság

-Ne feledjétek, ma este Kelly Clarkson koncert!Előtte fellép a sol brillante!Este hétkor találkozzunk diákok!-bömbölte az iskola rádiósa David Casler.
Megszaporáztam lépteim és a próbaterem felé menet kiköptem a kukába a narancsos rágómat.A többiek már ott voltak és csak én hiányoztam.Candy az LB-m és a pasija Carlos,Betty a gitáros és Lolli,az egyik vokalista. A szemem egy ismeretlen fiún akadt meg.Ő vajon ki és Krisztián hol van?Megígérte tegnap,hogy eljön mindenképpen.
-Krisz beteg.Tegnap hívott,hogy nagyon rosszul van és rókázott.Uh...még most is kiráz a hideg a hangjától.
-Ne má akk ki áll be?-kérdeztem a hír hallatán.
-Roland.-mutatott Candy az új srác felé.
Fekete haj és világos kék szemekbe ütközött a pillantásom.Maga volt a titokzatosság és a hűvöség megtestesítője.Mondhatni az ellentétje voltam.Vörös,göndör haj és meleg barna szemek.Végig futott a hátamon a hideg az idegentől.
-Szasz én Regi vagyok!Állj a dobok mögé és kezdjünk.Ismered a dallainkat?-próbáltam közönséges hangot megütni,de nem tudtan kontrolálni egyre gyorsuló lélegzetem.Forgott velem a világ,azt hittem elájulok.
-Csajszi baj van?-odarohantak hozzám.
-Kimegyek a WC-be és iszok egy kis vizet.Kijössz velem Camilla?
-A fenét ahozz,hogy jobban legyek elkéne tűnnie ennek a srácnak-gondoltam bosszúsan.
Legeslegjobb barátnőm oldalál kiborolkáltam és elindultam a mosdó felé.Egy bosszús pillantást lövelt felém,amiért kimondtam teljes nevét,amit ki nem álhatott.Neki dűltem a falnak,arcomra friss vizet spickeltem.A bosszúság átjárta testemet és lelki szemeim elött megjelent a kék szempár.Hiába ráztam meg többször is a fejemet,nem tudtam nem emlékezni arra a különleges,gyönyörű...Miket beszélek?Jobb ha távolmaradok attól a pasastól.Candy aggodó szemekkel nézett rám.Belenéztem a tükörben,hátha van rajtam valami furcsa.Sápadt voltam és a szemem alatt is csúnya karika éktelenkedett.
Reggel még nem ilyen voltam.Biztos elkapott valami nyavalya,de felfogok lépni,még akkor is ha fel kell húzni a színpadra.
-Rosszul nézel ki.Aranyos az a srác.Micsoda pech,hogy most lett valami bajod.
-Ne bízz benne.Feláll a szőr a hátamon tőle,olyan más.
-Aha,de ti annyira összeilletek,pont egymás ellentétei vagytok!
-Ne beszéljünk többet róla.Induljunk vissza!
A terembe mindenki kiváncsi szemekkel figyelt,hogy mit fogok mondani,
-Elhalasztjuk a mai próbát,este legyen mindenki a csarnokba,hatra!
-De...-kezdte Roland.
-Nincs semmi de,ha nem jössz el akk nem fogsz senkinek se hiányozni.Sziasztok!
Kifutottam a folyosóra,hogy elvegyüljek a tömegbe.Nem akartam ott lenni azzal a különc kis idiótával.Azt hiszi neki mindent szabad?Hát nem,mi törjük magunkat,hogy minden jó legyen erre ő mindjár ki akar bújni a felelőség alól.
-Regina!-szólított egy hang.Egyből kitataláltam kié és ha kell elküldöm az igazgatót a sunyiba,csak hagyjon békén!
-Tessék igazgató úr?-fordultam meg és megpróbáltam kedves és vidám hangot megütni.
-Nem próbáltok?Nekem azt mondták,hogy a próbaterembe lesztek.
-Közbejött valami,ezért a próba elmarad és csak este gyakorlunk egy kicsit.Viszlát!
Sietősen kisiettem az udvarra,hogy ott egy kicsit egyedül tudjak lenni,de még ott is összefutottam a menő cicababákkal akik csak cukkolni tudnak.A girltimes és a mi együtesünk között óriási volt a különbség.Ők inkább játszottak barbie-zenét,mi meg utáltuk azt a stílust,így hát ellenségek lettünk.Katarina-val kiskorunkba barátnők voltunk,de az időt nem állta ki a barátságunk.Nekem nem hiányoznak azok a percek,inkább elpazaroltam a jó időket a kis csitrivel.Beértem az utcánkba.New Fells-be egyedül álló volt ez a rész itt mindenki segítette egymást és a házak is barátságos színekbe pompáztak.A kertek tele voltek szebbnél szebb virágokkal és a mi kis lakóhelyünk volt a leggyönyörűbb legalábbis szerintem.Homokszínű falak,aranysárga ablakokkal.Az erkélyről a szellő vidáman játszik a hosszan lelógó zöld muskátlikkal.Most különös hatást keltett a vörös virágaival.Beléptem a barna faajtón a hatalmas nappaliba.Anya kidugta fejét a konyhából.
-Szia kicsim!Nem zenéltek?
-A próba elmaradt,mert nem éreztem jól magam!
-Nincs lázad?-kérdezte aggodalmas,reszketeg hangon.
-Nincs.Felmegyek és lepihennek.