Kiléptem a házból, először jó mélyen magamba szívtam a levegőt, friss volt és üdítő, mint nyári melegben a jéghideg ital. A nap sütött, de nem volt meleg, sőt inkább fáztam. Kisétáltam a ház elé és megköszöntem a kék égnek, hogy láthatom azt. A dombról láttam a környező falvak lakóit, akik szorgosan dolgoztak, hogy meglegyen a napijuk. Én azonban most hálát adni jöttem ide fel a hegyekbe. Hálát adok az életnek, mert szívhatom a friss levegőt, és gyönyörködhetek a madarak röptében, láthatom a közeli hegyeket és élvezhetem a napsütést, amire olyan sokan vágyunk hideg, téli napokon. Leültem a tisztáson a fűre és becsuktam a szemem. Orromon keresztül a szellő bejárta testemet, abból kifújta az emberiség által leggyakrabban megélt hajlamot, a boldogtalanságra való törekedést és köszönetet mondtam, hogy részese lehetek ennek a szépnek, és kellemes, mámorító érzésnek. Egyesültem a természettel. Nem hallottam meg az emberi hangokat, veszekedő házaspárok hangját. De hallottam egy gyermeki hangot, ami belőlem jött. Jókedvű kacajt, nevetést hallottam. Azt tudatta velem, hogy feladatom van. A feladatom, hogy higgyek a szépben, a jóban, de a legfontosabb, hogy higgyek a szeretet embereket gyógyító erejében. Azt mondta a hang, hogy semmi sincs hiába. Minden negatív érzés is előrevisz minket, embereket, és ha kellően éberek vagyunk belső hangunkra, és arra, hogy felismerjük a jót, akkor mindig tudni fogjuk, mit csináljunk a nehéz helyzetekben. Ugyanakkor azt is mondta a hang, hogy sokkal egyszerűbb lenne az életünk, és nem lenne ennyi nehéz helyzet, ha nem akarnánk mindent megkapni, azonnal és ha meg tanulnánk egymáshoz türelmesnek lenni. Valamint tudatta velem azt, hogy az emberek gyakran hibáztatják őt, mert nem szól hozzájuk időben szerintük. Azt is megtudtam általa, hogy az emberek nagyon nehezen tanulnak a hibáikból, és mindig szükségük van második esélyre, amit meg kell adni nekik. A hang az is elárulta, hogy a megbocsátás megnyugtatja a lelket, míg a harag folyamatosan tépkedi. A bennem lévő gyermek elmondta, hogy hinnünk kell magunknak és nem szabad elnyomni őt, mert minden sikerünk a gyermeki naivitásunkban van. Megtudtam azt is, hogy az emberek ilyenkor kifogásokat keresnek és magyarázatot találnak, csakhogy ne hallják meg ezt a hangot, de amikor egymást bántják a magyarázat legtöbbször elmarad. Sok mindent elmondott még a hang, azt is, hogy ő próbál beszélni gazdájához, azok meg is hallják, de aztán legyintenek egyet, és másnapra elfelejtik, mert azt hiszik, hogy megőrültek.