Kezdeteim

Tizennégy éves koromban elhatároztam ,hogy disszidálni fogok,de egész gyermekkoromban az éltetett, hogy kimegyek külföldre.14 évesen meg is tettem. Eljött a intézetbe 3 társam és megszöktettek. Elmentünk a közvágóhídi parkolóba. Ott kerestünk egy olyan kamiont ami Jugóba vitt, Malibuba. Olasz ,jugoszláv határ. Kinéztünk egy kék ponyvás kamiont ,a tetejére mászva felvágtuk. Csak kis lyuk kellet, hisz még gyerekek voltunk. A lyukon egyenként bepotyogtunk. Volt vizünk,ennivalónk és reggel már indultunk is a határ felé. A hosszú út alatt volt időnk körülnézni. Szövetet és búvárfelszereléseket találtunk,de ahogy túrtunk-fúrtunk, ahogy tudtunk,a dobozokból egy házat építettünk ,mert az októberi hideg miatt bevackoltuk magunkat, mert még ruhát se vittünk. A keresgélés közben találtunk két dobozt. Kinyitottuk és teli gyógyszerekkel, émelyítő szagot árasztva meglepődtünk rajta rendesen. Akkor már anyagoztunk. A Szo-Szo haverom bevett egy nagy ,tojás alakút a pakkból. Teljesen elkábult ,ráadásul agresszív lett. Eltörte a sörösüvegeket és ezen kibuktunk rendesen, hogy még nekünk is akar jönni. Persze befenyítettük hárman, mert nem hallgatott semmire. Habzott a szája, arca eltorzulva, énjéből kifordulva. Amennyire szerettük, akkor ott a félelem miatt megrettentünk tőle. Mi kemény drogokkal kezdtük. Akkor még a Coderit és Noxíron kombó mellett elbeszélgettünk, megvoltunk a szerek világában. A fenyítésre beült a sarokba, és elaludt. Reggel arra keltünk, hogy az ügyeletes őr azt mondja, hogy disszidenseket fogtunk. Azonnal kezdték a kamiont felnyitni, mi a dobozokból lestünk kifele. Szo-Szonak kevesebb szerencséje volt, öt találták meg elsőnek. A két doboz gyógyszer felbontva mellette és vitte a balhét. Előadta, hogy egyedül van, nincs vele senki,de mert ott hevert mellette a két doboz gyógyszer, átkutatták a kamiont. A kamionos felszállt. Rendesen dühös volt a gyógyszer és a kutakodás miatt. A kamionba mi alagútszerű lyukat fúrtunk. A kamionos is benne volt előtte a kutakodásban. Ahogy dobálta a dobozokat egyre közeledett felénk. Mikor a közelünkbe értek mindhárman felálltunk és feladtuk magunkat. Levettek a határőrök, a derékszíjukkal hátrabilincseltek minket. Jött persze a kikérdezés. Fitz,Dobler és Sztojka és jómagam. Hívtak egy ügyeletes tisztet, az felvette az adatainkat és bekísértek minket a határőrség parancsnokságához. Felvették újra az adataink és jött a kérdés, hogy miért akartunk disszidálni. Mondtuk, hogy gyerekkori vágyunk a külföld és az ottani élet. Bíráltuk a rendszert is, hogy nem éreztük magunkat jól otthon. Én is intézetis voltam, mint a többi srác, nem csak a kalandvágy hajtott minket. Átszállítottak a szegedi börtönbe. Külön zárkákat kaptunk. Mindannyiunkat alaposan elvertek. Csak a fürdésnél találkoztunk. Utána vártak bennünket, ahogy jöttünk ki vizesen és gumibottal kegyetlenül elvertek minket, közben átkoztak, hogy rohadt budapesti söpredékek vagyunk. Ebédosztásnál kezemre öntötték a levest, a tányér összetört. Persze, hogy ezért is és mindenért elvertek minket. Gyűlöltek minket, hogy Budapestiek vagyunk. Az egész soron, a zárkákban olyan csönd volt, hogy a légyzümmögést hallottuk. Egy pisszenés és vittek is verni. Ez volt a halálsor, ahova tizennégy évesen bezártak négyünket. Egy hétig tartott a tortúra. A magány, félelem, kilátástalanság. Én az intézetben már hozzászoktam a veréshez. Az intézetben már kicsiként vertek, a tanárok így verték belénk a tudást a szenvedésről. Egy hét után lejöttek Budapestről a Rommel Flóris ifjúságvédelemtől és felszállítottak Budapestre. Kérdezték, hogy vertek-e minket és mi kitálaltunk. Ők még paprikáztak minket, hogy szídjuk a Szegedieket. Látták a veréseket rajtunk. Ekkor indultunk a rabomobillal Pestre. Már biztonságban éreztük magunkat. A szegedi és budapesti rendőrök közt is a közutálat kölcsönös volt. Pestre érkezve három személyes zárkákba raktak minket, ahol folytatták a verést. Ez akkor, a nyolcvanas évek elején politikai bűncselekménynek számított. Lázításom a Kádár korszakban szintén olaj volt a tűzre. Hat hónap múlva átszállítottak minket a Nagy Ignác utcába ,amely börtön és egyben előzetes ház is volt. Földszinten az elítéltek, elsőn a fiatalkorúak, feljebb pedig a felnőttek. Csöböröből vödörbe kerültünk. Tíz személyes zárkákat kaptunk. Egy nagykorú felügyelt ránk, ennek ellenére verekedéseim miatt többször fogdára kerültem. A klikkesedés megvolt, a régiek szivattak volna,de küzdöttem. Bizonyítanom kellett, különben eltaposnak. Egy fiút beraktak hozzánk és vele kellett verekednem. Erősebb és magasabb volt, idősebb is. A gyorsaságomnak,pontosságomnak köszönhetem, hogy nem maradtam alul.

Folyt. Köv.