8.) Fejezet: Menekülés a Decimarektől

Amikor a felderítő csoport este visszatért a főhadiszállásra egyből a vezérhez mentek. Kopogás nélkül berontottak az ajtón.

-Itt van a ládika. –mondta sietve Tamás, aki még mindig az események hatása alatt állt.

-Szép munka volt –mondta elégedetten a vezér. –De látom egy feszült, higgadjon le. És jelentsenek.

-Rendben. –mondta Tamás. –Amikor elértünk az erdőbe szétváltunk, ahogy tanultuk. Engem a felderítés közben elkaptak és… 

-Szétváltak?! –kérdezte idegesen a vezér. -És elkapták? Nem úgy volt, hogy észrevétlenül lopózzanak be a tábora?

-Uram. Már tudtak az akcióról. –mondta higgadtan Tamás.

-De ez lehetetlen. Ezt azonnal felül kell vizsgálni. –Gyerünk, mondjátok tovább! –utasította őket főnökük.

-Utána mi Lilivel elmentünk kiszabadítani társunkat. –vette át a szót Bence. –Átverekedtük magunkat a tömegen és eljutottunk hozzá, de a vezérünk elénk állt én megküzdöttem vele, legyőztem. Már épp végezni akartam vele, amikor Tamás megállított.

-Értem. Mért tetted ezt Tamás? –kérdezte szigorúan vezére.

-Mert nem akartam hogy a barátom gyilkos legyen. –mondta higgadtan Tamás.

-Rendben a küldetéseteket teljesítettétek, menjetek aludni.

-Jó éjszakát uram. –mondta a három gyerek.

A két fiú elindult a hálókörletek felé de mivel nem találták sehol Lilit visszafordultak. A lány épp az ajtónál hallgatózott.

-Te meg mit keresel itt? –kérdezte suttogva Bence.

-Hallottam hogy a vezért magához hívta a két edzőt, hogy rólad beszéljenek. -fordult Lili Tamáshoz.

-Szerintem hagyjuk ezt az egészet, és inkább menjünk aludni. –tanácsolta Bence.

-Jó. –mondta Lili, de azért visszapillantott.

Amikor mind a hárman a saját ágyaikban voltak és aludtak akkor kezdődött meg az élet a főhadiszálláson. Tamás felébredve álmából egy neszre lett figyelmes, és arra hogy halkan kinyitódik az ajtaja. Gyorsan elővette kését, hiszen soha nem lehet elég biztos az ember. Halk lépteket hallott, amitől rögtön felment az adrenalin szintje. Behunyta a szemét, felült az ágyában és a hangokból próbálta elképzelni, hogy hol lehet a szobában a betolakodó. Sikerült neki, de amit látott az nem volt szívderítő, mert az ismeretlen pont mellette ált és a hangokból ítélve volt a kezében valami. Az idegen fölé hajolt és elkezdett suttogni.

-Tamás kelj fel! Gyorsan! Nincs sok időnk.

-Lili? –suttogta Tamás.

-Igen de gyorsan öltözz fel és a legfontosabb holmijaid, pakold össze, mert mennünk kel.

-Mért, mert meg akarnak ölni. –ez a mondat elég volt Tamásnak, hogy két perc alatt felöltözzön, és csendben összepakoljon de még ezzel a sietséggel is késő volt. Ugyan is a szobába ekkor benyitott a két edző és a vezér, akiknek szintén kés volt a kezében. Amikor észrevették, hogy Lili és Tamásnál is ott a fegyver rögtön támadtak. Már senkit nem érdekelt hogy csendben legyen ezért Bence is felébredt, de hiába, mert Krisztina edző azonnal le is ütötte. A harc gyors volt, mert csak a felnőttek akartak győzni a két gyerek csak meg akart, szökni az épületből ezért egy csellel helyet cseréltek a támadókkal, és elkezdtek futni a folyosókon nyomukban az üldözőjükkel. Amikor Tamásék elérték a főajtót szembe, találkoztak a két őrrel, akik szintén tudtak az akcióról, és el akartál őket kapni, de a gyerekeknek nem volt mit tenniük likvidálniuk kellett őket így el tudtak menekülni egészen be az erdőbe, ahol meghúzták magukat.

-Te honnan tudtál erről az akcióról? –kérdezte lihegve Tamás.

-Visszamentem hallgatózni. –válaszolta a lány. –És ott hallottam, hogy mit akarnak tenni és nem akartam, hogy meghalj.

-Kösz. –mosolyodott el Tamás. Akkor most hova?

-Hát tudod nem így akartam felhozni, de gondolkodtál már Gábor ajánlatán?

-Kién?

-A grufti vezér ajánlatán.

-Igen és ezért nem akartam hogy megöljék. Úgy vélem, hogy ez után az akció után segítenem kell őket… Várj, honnan tudod a nevét, és honnan tudod hogy mit mondott neked? Te vagy a kém?

-Bocsáss meg, de muszáj volt egy ember nekik, aki könnyen be tud épülni a Decimarekhez. És most már úgy se fogok oda visszamenni, hisz te már a te oldalunkon vagy. Ugye?

-Igen. De előbb még válaszolj meg nekem egy pár kérdést! Az első mért tetteted, hogy nem tudsz harcolni?

-Mert a közeledbe kellett férkőznöm, hogy rávegyelek, hogy lépj be közénk.

-Értem és mért nem iktattad ki a Decimare vezért, amíg megtehetted?

-Mert a feltűnő lett volna és szinte biztos, hogy nem léptél volna így be közénk.

-Jó. Akkor mutasd az utat, kérlek. –mondta Tamás.

-Csak lassan a testel! –hallatszott István edző hangja. –Most megvagytok! Ide gyertek, itt vannak, most végre elbánhatunk velük.

-Azt csak hiszed. –mondta Gábor és rátámadott az edzőre. Mögötte rengeteg társa segítette legyőzni a kis Decimare csoportot.

A grufti csapatnak könnyű szerrel sikerült elüldözniük az erdőből az ellenséget, és amikor befejezték a csatát jó hangulatban visszamentek a táborukba, ahol egy faasztalhoz ültek, és beszélgetésbe elegyedtek az újonnan érkezettekkel, amíg a vezérül-, akik úgy tizenkilenc-húsz éves lehetet – csöndet nem kért.

-Mielőtt elkezdenénk vacsorázni, szeretném ismét körünkben üdvözölni Lilit, aki fontos munkát végzett a Decimareknél. –erre mindenki elkezdett lelkesen tapsolni. –És nem utolsó sorban Tamást, aki reményeim szerint sokat fog tenni a béke helyreállításában nálunk és a faluban. –ez a mondat orkán erejű tapsvihart és ujjongást eredményezet. –És most jöjjön a megérdemelt vacsora! –szólt a vezér mire a felszolgálóknak hála megteltek az asztalok minden földi jóval. –Lilire és Tamásra! – kiáltott Gábor.

-Lilire és Tamásra! –mondták a többiek és az ő egészségükre, ittak.

Kezdődött a lakoma. Mindenki vidáman csevegett és evett. Tamásnak végre sikerült körbenéznie és megállapította, hogy ezért a helyért bármit megadna.