7.) Fejezet: A Küldetés.

A három gyereknek így teltek a minden napjai fél évig, amikor egyszer eljött a nagy nap, mert a vezér behívatta a szobájába őket.

-Valami fontosat szeretnék nektek mondatni. Egyben egy küldetéssel is meg akarlak bízni mind a hármótokat mint a legjobb tanulókat. Azt szeretném, ha elmennétek az erdőbe a gruftik titkos bázisára és kikémlelnétek, hogy mire készültök, mert a mostani jelentések szerint egyre csak gyarapodnak. Szóval elfogadjátok.

-El uram. –mondták mind a hárman.

-Rendben. Holnap fogtok indulni délután négy órakor. Kaptok térképet, vizet és ételt amennyi kell egy napra utána, gyertek ide vissza és jelentsetek.

-Igen uram. –mondta megint a három gyerek.

-Akkor készülődjetek fel.

Kiléptek az ajtón és elmentek a szobák felé.      

-Ez hihetetlen még soha nem kaptam feladatot. –mondta Lili.

-Hiszen mondta a vezér, mi vagyunk a legjobbak. –mondta örömmel Bence.

Amire odaértek a körleteikhez már mind a ketten várták a másnap délutánt.

-Csak lenne már reggel. –mondta este Tamás és elaludt.

Másnap mind a ketten korán felkeltek és mentek reggelizni. Miután befejezték odalépett hozzájuk István edző.

-A mai óráitok elmaradnak. –mondta –Eligazítást kaptok, és egy kicsit gyakorlunk utána mentek küldetésre.

-Rendben.

Elindultak immár a jól ismert küzdőcsarnokban, ahol a hetek folyamán rengeteget gyakoroltak. Az eligazítás amilyen fontos volt olyan unalmas is.

-Tehát. –kezdte az edző. –Kaptok fekete ruhákat, ha lebuknátok és ki kéne magyaráznotok, hogy mit kerestek ott. De bízunk a képességeitekben szóval szerintem nem lesz rá szükség. A feladta pontosan: bejutni feltűnés nélkül az erdőbe, meg kell keresnetek a bázisukat, fényképeket készíteni és az erőikről feljegyzéseket, készíteni utána, ami legnehezebb lesz, el kell rabolnotok tőlük egy tárgyat. Amit el kell tulajdonítani az egy kis ládika, amiben fontos iratok vannak. Remélem, megértettétek.

-Igen, uram. –mondták a gyerekek.

-Akkor kezdhetjük a plusz kiképzést. Utána pedig megkapjátok a felszereléseiteket és mehettek isten hírével. Van kérdés?

-Nekem –szólalt meg Bence. –Mért nem előbb kezdtük el a kiképzést?

-Mert a legnagyobb titokban akartuk tartani hogy kiket küldünk kémkedni ugyan is, úgy néz ki, hogy van egy kémünk.

-És tudják ki az? –kérdezte Lili aggódva.

-Nem de most ne mez a lényeg.

Az edző látva, hogy nincs több kérdésük a gyerekeknek, elkezdte az edzést.

-Az első dolog, amit megtanultok a rejtőzködés. A filmekkel ellentétben itt nem kell sem, az arcotokat befestenetek sem terepszínű ruhákat vennetek fel. Mert megtanítalak titeket tökéletesen beleolvadni a tájba.

Azzal elkezdték a pár órás gyorstalpaló kiképzést. A rejtőzködésen kívül még megtanulták, hogy hogyan lehet a leghalkabban járni –kelni az erdőben, és hogy milyen módon lehet az ellenfelet könnyen elkábítani. Mikor befejezték a tanulást az edző, elküldte őket enni és utána kikísérte őket a kapuhoz, ahol megkapták a felszerelésüket, ételeket, italt és Lilinek egy kést is odaadott az edző tudva, hogy a két fiúnak már van egy-egy, és útjukra engedte a három reménnyel teli tanulót. Akik szívesen vállalkoztak erre a küldetésre.

-Akkor irány az erdő. –mondta lelkesen Lili és futásnak eredt.

A két fiú utána. A nagy sietség ellenére azért ügyeltek hogy ne bukjanak le. A legsötétebb helyeken mentek és a legcsendesebben. Amikor az erdőhöz értek szétváltak és megbeszélték, hogy hol fognak találkozni egy óra múlva addig felderítik a környéket és bebiztosítják magukat az ellenség ellen, ahogy a tanulták. Tamás elindult észak felé, ahogy azt megbeszélték. Út közben rátört a paranoia, mert minden felől zajokat hallott és folyton úgy érezte, mintha figyelnék. Amikor ránézett az órájára és megállapította, hogy lassan ott kéne lennie a találkozó pontnál megfordult és elindult arra amerre a többieket, sejtette. De amint a gyors fordulásból felpillantott meglátott egy gruftit, aki elégedetten vigyorgott rá.

-Tudtam, hogy téged fognak elküldeni ide. –mondta. Azzal elkapta és leteperte a földre.

Tamás hiába próbálkozott kiszabadulni a fiú megkötözte a kezét és bekötötte a száját, nehogy ordítson. Nem maradt más választás mit hogy a gruftinak engedelmeskedve el kellett gyalogolnia az ellenség főhadiszállására. De mivel Tamás jó kiképzést kapott ezért az erdő minden pontját alaposan megjegyezte tudva, hogy később ez még a hasznára válik. Amikor a táborhelyükre érkeztek a grufti arca a földre lökte így nem volt ideje körbenéznie. Amíg meg ne megérkezett a gruftik vezére, aki felsegítette és szabaddá tette Tamás száját.

-Úgy tudod, hogy ha elordítod magad, megölünk? –mondta a vezér.

-Mért egyébként életben hagynátok? –kérdezte Tamás.

-Te vagy a védelmező és nem akarjuk elveszíteni az egyetlen embert, aki békét tudna hozni ebbe a faluba.

-Értem. Akkor mit akartok?

-Úgy is tudod.

-Soha sem fogok beállni közétek, ha arra gondolsz. Majdnem megöltétek az édesapám.

-Nem akartuk bántani és sajnáljuk is, de az utunkba áll. És kérlek hallgass meg minket vagy engem.

-Nincs mondanotok nekem, és nekem sincs mit mondanom nektek.

-Akkor sok szerencsét a meneküléshez- gúnyolódott az egyik grufti.

-Figyelj mi nem, akarunk bántani, sőt megvédenénk téged és az édesapádat. A Decimarek egyszer rájönnek, hogy te soha nem fogsz tudni közéjük, tartozni és ezért ki akarnak, majd iktatni de mi megvédenénk és a Te segítségeddel, kiirtanánk az egész szektát.

-Ott van két barátom is ő velük mi lesz? Őket is megölitek, ha nem állnak be közétek?

-Nem, ha nem, muszáj minél több áldozatot szeretnénk felmutatni. Inkább fel szeretnénk nyitni a falu szemét. Tehát gondolkodj, el ezen kérlek. És még valami… -ezt a mondatot nem tudta befejezni, mert hirtelen Bence és Lili lecsapott az egész csoportra. A vezérnek hirtelen kellett cselekednie megvágta Tamás arcát, és azt mondta, hogy mondja, kínozták.

A táborban nagy csata kezdett kibontakozni. Bence és Lili húsz emberrel harcolt és barátjuknak végig kellett néznie az egészet tudván, hogy nem segíthet. Szerencséjére elő tudta halászni a tokjából a kését és elvágta a kötelet pont, amikor Bence és Lili befejezte a harcot körülöttük súlyos sérültek, és eszméletlen emberek feküdtek.

-Tamás végre megvagy. –mondta boldogan Bence és oda akart menni társához, de a grufti vezért elállta az útját.

-Ő nem megy sehova ti, ketten elmehettek, de őt nem engedem el. –mondta.

-Akkor küzd meg velem. Ha nyerek, elengeded. –mondta Lili.

-Rendben.

-Várj inkább én. –ajánlotta Bence.

Tamás csak csodálkozni tudott barátai odaadóságán. Hiszen idejöttek érte, átverekedték magukat húsz emberek és a vezérrel is, ki mernek állni, aki a legjobb harcok az összes grufti közül.

-Akkor veled állok ki. –mondta a grufti főnök Bencének. –Válassz fegyver nemet!

-Kés.

Azzal kezükbe vették késeiket és összecsaptak. Bencének még sosem járt ilyen gyorsan a keze. Mintha az idő lelassult volna körülötte egyszer védett, de utána rögtön támadott is, ha ellenfele túl távolra került ő azonnal utána ugrott nem hagyta pihenni. De a vezért sem ejtették a fejére ő, tartogatta az energiáját, ami eredménye lett a végén, mert amint észrevette, hogy Bence kezd fáradni ő akkor gyorsított be végül, lefegyverezte ellenfelét.

-Győztem. –mondta.

-Soha! –kiáltotta Bence és kirúgta ellenfele keséből a kést, elkapta, és feléje tartotta. –Most pedig kiirtom a faluból a „másokat” –mondta és már támadott volna, de Tamás elkapta a kezét. Erre mind a két barátja kételkedve nézett rá még a grufti sem hitte volna, hogy valaki megmenti az életét az utolsó pillanatban.

-Nem hagyom, hogy a barátom gyilkos legyen. –mondta Tamás és elvette társától a fegyvert. –Itt a láda ezért jöttünk gyertek itt már nincs több dolgunk.

Azzal ott hagyták a tábort és teljesítve küldetésük visszamentek a főhadiszállásukra.