6.) Fejezet: Tanítás és tanulás

Az élet a Decimareknél sokkal nehezebb volt, mint ahogy Tamás elképzelte volna. Miután első nem hivatalos küldésükről visszatértek másnap már gyakorlatozniuk kellett keményen.

-Mikor kezdődik az edzés? –kérdezte aznap reggel Bence.

-Kilenckor.

-Akkor még van időnk megreggelizni.

-Szerencsére.

Miután megették ételeiket. Lili ment oda hozzájuk.

-Akkor mikor lesz az első külön óránk? –kérdezte.

-Tudod még nekünk nem is volt itt edzésünk és előbb meg kéne néznünk, hogy milyenek. –válaszolt neki Bence.

-Ja, rendben. De ugye majd szóltok?

-Persze, hiszen megígértük. –mondta Tamás azzal bátorítóan rámosolygott.

Kimentek mind a hárman a teremből és elmentek a maguk dolgaira. A két fiúedzésre Lili pedig a könyvtárba tanulni. Amikor Tamás és barátja elérte az edzőtermet és beléptek körbenéztek, mert nem találtak senkit.

-Úgy látom csak ti érkeztetek időben. –mondta a sötétből Krisztina edző.

-Csak mi vagyunk itt? –kérdezte meglepően Tamás.

-Igen. De legalább meg tudom kérdezni tőletek, hogy mit sportoltatok egészen pontosan.

-Aikido. –mondta Bence.

-Én Ju Jitsut –mondta Tamás.

-Milyen intezitásban?

-Elég szorgalmasan. –válaszolt a két fiú.

-Hmm. Látom, már megvan köztetek az összhang. –mondta elégedetten. De nem volt több ideje beszélgetniük, mert meg jött a többi tanuló.

-Nem ő az a fiú, aki a múltkor elsőnek támadott? –kérdezte Tamás Bencét.

-Úgy néz ki szerencséje volt. –mondta Bence szerencsétlenségére, ezt meghallotta az említett és feléjük fordult.

-Tudjátok meg hogy én lettem az első.

-Utánunk. –kötözködött tovább Bence.

-Mert fáradtak voltunk.

-Nem a fiúk tisztességesen győztek. Szóval inkább gyere ide hadd, mondjam meg a büntetésed. –szólt közbe az edző.

Miután a későn jövő gyereket megtudták a büntetésüket és végre is, hajtották száz fekvőtámasz képében. Az után az edző párokba állította őket. Tamás és Bence rögtön egymáshoz álltak de a tanárnő elválasztotta őket egymástól. Tamás egy szemüveges gyerekhez került Bence pedig a kötekedő fiúhoz.

-Szia a nevem Patrik. –mutatkozott be Tamás társa.

-Én meg Tamás vagyok. –viszonozta az udvarias gesztust.

Ahogy látszott csak Tamás viselkedett ilyen szívélyesen társával, mert barátja inkább meg akarta fojtani a neki kiosztott embert.

-Ahogy látom a barátod egy kissé ideges én inkább, vigyáznék vele.

-Inkább a kötekedő fiú vigyázzon. –mosolygott Tamás.

-Rendben mindekinek megvan a maga párja, tehát mondhatom a feladatot. –szólalt meg Krisztina edző. –Ez egy csapatjáték lesz, tehát figyeljetek egymásra. A feladatotok mind a ketten álljatok egy lábra, kapaszkodjatok össze, és úgy járjátok be a küzdőcsarnokot amennyiszer, tudjátok. –erre az abszurd feladatra majdnem mindenki elkezdett nevetni. –Ti nem tudjátok, hogy milyen nehéz megtalálni a jó csapatmunkát. Ezért egy kicsit segítek nektek. Amelyik csapat először elesik az ötven fekvőt nyom, amelyik másodszorra negyvenet, és így tovább.

Mivel senki nem akart sok fekvőtámaszt csinálni, ezért megbeszéltek a csapatok egy stratégiát. Tamás és Patrik azt beszélték, hogy a két szélső lábbal ugranak, majd ami egy biztos húzás volt. Amikor az edző kiadta a parancsot kiszökdeltek a csarnokba és elkezdték a feladatot. Tamáséknak egészen jól ment ezért ők harmadiknak estek ki, ami nagyon jó volt. De mindenki nagy meglepetésére Bencéék győztek, akik annyira el voltak foglalva egymás piszkálásával, hogy könnyedén megtették az utat.

-Remek volt fiúk. –mondta a tanárnő, amikor odaértek hozzá.

-Köszönjük. –mondták és lenyomták a tíz fekvőtámaszt. 

A feladat után harc elmélete tanultak és mire vége lett az órának ebédelni kellett menniük abban a tudatban, hogy délután két órát kell foglakozniuk az erőnléttel méghozzá István edzővel. Mert erőnléti órájuk volt. De ezt sem úgy képzelték el, ahogy eredetileg volt az óra.

-Látom mindenki, itt van. –szólt az edző, amikor beléptek az edzőterem ajtaján a gyerekek. –Ma még egy kicsit finomabb edzést tartok, mert ez az első napotok. –ennek mindenki örült de hamar meg kellett tapasztalniuk, hogy ezt a tantárgyat nem szabad félvállról venni.

Első feladatuk a hajlított karú függeszkedés volt, amit legalább három percig kellett csinálniuk. Ha valaki előbb elengedte újra kellett kezdenie. Tamás és barátja szerencséjére ők kibírták az időt leesés nélkül, de volt, akinek ötödszörre sikerült megmaradnia a rúdon.

-Amint látom már senki nem, akar még egy kicsit lógni. –gúnyoldott a tanár. –akkor most jöjjön egy kis sprint.

Így ki kellett menniük a küzdőtérre és öt oda visszafutást kellett tenniük a harminc méter hosszúságú csarnokban. Amikor ezzel is kész voltak az edző az órájára nézett és felajánlotta a gyerekeknek a játék lehetőségét, akik kapva kaptak az alkalmon, és vakon beleegyeztek a feladatba.

-A játék neve kardjáték. –mondta az edző a sokat sejtető nevet. –egymással fogtok küzdeni és ahány találatot bekaptatok annyi fekvőtámaszt nyomtok. –mondta és engedte, hogy a tanulók maguk válasszanak párokat. –Ó és még valami a párokat cserélgetni fogom. A fekvőket az óra végében fogjátok lenyomni.

Tamás és Bence úgy gondolták, hogy párba állnak de az edző az ő esetükben beleszólt a párválasztásba és két idegen fiúhoz tette őket.

-Akkor kezdhetitek. –mondta hangosan miután mindenkinek adott egy fakardot.

Tamásnak megint egy alulképzett gyerek jutott, aki nem tudta eltalálni, mert a kard túl nehéznek bizonyult neki.

-Akkor is legyőzlek. –mondta nagy erőlködések közepette.

-De már hússzor eltaláltalak. –nevette Tamás.

Bencének nem volt ilyen könnyű dolga, mert neki egy nagydarab ellenfelet osztott ki az edző. Bence sok taktikázás után végre el tudta találni párszor. Utána neki kellett folyton védekeznie, mert ellenfele súlyos csapásokkal próbálta meggyengíteni.

-Rendben elég lesz. –hallatszott az edző hangja.

Sok gyereknek ez megkönnyebbülést jelentett viszont Tamásnak és Bencének nem, mert megint nem az igényeiknek megfelelő párokat kaptak. Így ment ez a játék egy órát, amikor az edző ismét leállította a játékot.

-Rendben. Szép volt. Akkor most mindenki hajtsa végre a büntetését, és utána üljön le a padra.

Miután Tamáson és Bencén kívül lenyomta mindenki a fekvőtámaszokat, leültek a padra.

-Akkor most megmutatom, hogy mit rontottatok el. Tamás gyere, ide kérlek.

Az edző az óra utolsó felében demonstrálta a többség hibáit, amit a folytonos cirkálás közben látott, amit a párok között végzett.

-Remélem mindenki, megfogadja a tanácsaimat. –mondta az edző és elengedte a csoportot.

A gyerekek kimentek és elindultak a hálókörleteik felé.

-Hallom megint alkottatok. -tört ki a tömegből Lili.

-Ezt meg hogy érted? –kérdezte Tamás.

-Mindenki rólatok beszél vagy titeket, szid. Mit csináltatok.

-Kardjáték. –mondta tömören Bence.

-Már értem. –mosolygott a lány.

-Mikor szeretnél gyakorolni? –kérdezte váratlanul Tamás.

-Hát öö. Nektek mikor jó?

-Ma este.

-Jó és hol?

-Úgy gondoltam hogy az edzőterem tökéletes hely lesz.

-Jó akkor öt órakor kezdhetjük.

-Rendben.

Azzal elmentek a szobáikba és legközelebb csak pár óra múlva talákoztak a korrepetálás során. Amikor Tamás és Bence belépett az ajtón Lili már ott várta őket.

-Hú te aztán lelkes vagy. –mondta meglepetten Tamás.