2.) fejezet: Zűrös nap

A Kórház lehangoló volt nem csak a fekvése miatt –mivel kint volt a város szélén, -hanem mert az ember, ha bement csak olyan embereket látott, akiknek az életben maradás márt hiú remény. Az orvosok mind leszegett fejjel jártak a folyosókon és szinte mindig rossz híreket kellett közölniük. Szerencsére a fiúnak jó hírt mondtak, amikor reggel bent volt édesapjánál azt mondták, hogy egy hétig bent tartják, utána hazamehet így Tamás napja jól kezdődött eltekintve, attól hogy délután egy üres házba kell hazamennie, és hogy meg kell keresnie, és be kell lépni abba a szektába, amit gyűlöl név szerint a Decimarekhez.   

Gyorsan az igényeihez igazította a házat megebédelt, bár a nehezen ment neki a bűntudattól hogy megszegve elveit be kell lépnie azokhoz, akik ha nem tudják elüldözni a „másokat” -vagyis: a Gruftikat, Punkokat vagy a Hippiket- akkor erőszakkal intézik el a piszkos munkát. Kevesen tudják, hogy Tamás anyja Punk volt, akiket szintén kinéznek a falubeliek és a szektások rá is rászálltak. -Még a fiú sem tudta hogy ők mérgezték meg édesanyját, mivel a kórházba is vannak beépített embereik így el tudták tusolni a ciánmérgezést tüdőráknak. -Nem tudta hogy hol kezdje vagy, hogy milyen módon keresse őket csak annyit tudott, hogy léteznek ezért elment a könyvtárba, hátha ott talál valamit róluk vagy a hasonló szektákról. A könyvtárat nem épatették magasra de annál szebb volt. Mellette a Városi Múzeumot helyezték el. Így egyszerre két látványosságot tekinthettek meg a túristák, ami bevétel szempontjából jó volt mivel a múzeum belépője nem volt drága viszont a „falusiaknak” volt egy rossz fogásuk miszerint azt mondták, hogy a könyvtár is füzetős. Persze a túristákat ez nem érdekelte így befizettek mind kettőre, de még így is kompenzálta az árat a látnivalók mivel a város megalakulása óta fenn áll mind kettő épület és mindegyiket a mai napig ugyan arra használják ezért a sok évig gyűjtött értékek és a bemutatók-vagyis a lovagi tornák és a felvonulások-, amiket soha nem tud elfelejteni az ember. Persze az ott lakók így is kinézték az újakat, de a pénzért bármit meg tettek, mert kapzsiak voltak. A könyvtárban Tamás talált egy könyvet, ami egy falusi titkár készített a város megalakulásakor. Eléggé poros volt és szakadt a lapok meg voltak sárgulva néha pedig úgy kellett kitalálni a szöveg folytatását, mert a tinta néhol már lekopott de ebből is látszott hogy sok szorgos ujj lapozgatta ezt a könyvet. A tartalma is ugyan olyan volt, mint a külseje régies nyelven íródott de szerencsére nem volt unalmas. Meg lehetett belőle tudni, hogy ebben a faluban több mint kétezer kultúra élt de mind megszűntek, vagy azért mert feledésbe mentek vagy, mert a Decimarek kiírtották. Akikről szintén rengeteg dolog kiderült. Megtudta Tamás, hogy az alapító volt a legelső polgármestere a városnak és el akarta érni, hogy minden ember beálljon a szektájába, de szerencsére mindig volt egy ember, aki megakadályozta, így csak kevesen tudtak a gyülekezet létezéséről. Ezeken kívül kiderült, hogy ez az ember ugyan abból a családból származik mindig és általánossá vált, hogy ő is felvesz egy kultúrát, hogy csapatot toborozhasson magának ez a család pont Tamás famíliája a Kis család. Ez sokkolta ifjú elméjét, mert soha nem hitte volna, hogy rajta fog múlni a falu és a benne élő kultúrák jövője, és kezdett gyanakodni édesanyja miatt lehet hogy ő volt a Védelmező –ahogy a könyv nevezi-, lehet, hogy a tüdőrák nem véletlenül alakult, ki hiszen minden nap sportolt semmi káros dolgot nem csinált. A fiú előtt kezdett kirajzolódni hogy mi lehetett eme tragédiának a korai bekövetkezésének az oka.

-Tehát lehet hogy mégsem véletlen volt –mondta- ezt mindenképp, ki kell derítenem.

Azzal elszántan felállt az asztaltól és el akart indulni, megkeresni a szektát de még mindig nem tudta, hogy merre menjen. Ezért kikölcsönözte a könyvet, amit olvasott hátha talál benne valami utalást a Decimarek honlétéről.

-Csak találjam meg őket-, mormogta magának –megbánják, hogy megszülettek, mert bosszút fogok állni az egész bagázson.

-És mégis hogyan?- hallotta tamás a háta mögül.

-Mi köze ahhoz magának?

-Elég sok mivel én tudok neked segíteni és lehet, hogy te is tudsz nekem segíteni.- itt vigyorra húzta a száját Tamás, persze egyből tudta hogy mért. Így egy kicsit eligazította.

-Aha. Szóval maga is Decimare. Én pedig maga szerint be akarok lépni a maguk szektába.

-Azonnal fogd be a szád!

-Mért mi lesz akkor? Kicsinálnak engem, is mint annyi embert a városban?

-Tudod mit? Elviszlek megmutatom, hogy mi történik nálunk. Gyere!

Tamást ez nagyon meglepte így az idegennel ment, aki pont ezt akarta elérni.

-És hova megyünk?- kérdezte a fiú.

-Majd meglátod csak légy türelemmel.

A férfi bevezette Tamást egy elhagyatott házba, amin látszott évek óta, hogy nem laknak benne de azért használják.

„Lehet hogy elhozott a gyűlésükre?” -gondolta magában Tamás.

A férfi bevezette vendégét a konyhába – ami ugyan olyan volt, mint a ház többi része mocskos és elhagyatott - és azonnal távozott öt percig üldögélt egyedül Tamás. Mire lépteket hallott már kívülről tudta pontos helyét és a konyhát is feltéttérképezte.

„Szóval a kórház közelébe hoztatok?- gondolta magában-biztos azért ne keljen túl sokat cipelni”

Ekkor nyitott be az ajtón, azaz ismeretlen ember, akit elkísért ebbe a házba, mögötte egy nálánál jóval idősebb, és szebb öltönyben lévő férfi.

-Á szóval maga az, aki be akar hozzánk lépni-mondta az idősebbik- had, mutatkozzak be nevem: Éger János. A kísérője pedig: Nagy Mihály.

-A híres tömeggyilkos- csúszott ki Tamás száján.

-Mi tagadás az vagyok.- mondta Mihály.

-De hogyhogy nem fogták még el magát, hisz az egész ország keresi.

-A főnök teljes védelmet ajánlott pár szolgáltatás ellenében.

-És mi lenne az a pár szolgáltatás?- a fiú oldalát tényleg fúrta a kíváncsiság hogy mi lehet a dolga egy tömeggyilkosnak- talán maga a testőr vagy behajtó?

-Nem én szerzek új tagokat. A főnök azt mondta nem kéne tovább bővíteni a bűn, lajstromomat.

-Persze biztos az első szóra behódolt és megfogadta, hogy jó lesz – a fiú ne tudta mért mond ilyeneket, de jól esett neki egyenesen élvezte, ahogy az emberi érzelmekkel játszadozhat, ami nagyon is könnyű volt neki mivel rengeteg ehhez a témához kapcsolatos szakkönyvet olvasott el és sokat gyakorolt ellenszenves ismerősein.

-Nem kellett egy kicsit győzködni szólalt meg János, akiről annyit lehetett tudni, hogy hogyan hívják-, de most nem ez a lényeg azért vagyunk, itt hogy lehetőséget nyújtsunk a belépésre a csoportunkba.

-Jó de előbb lenne két kérdésem.

-Rendben de gyorsan, mert jobb dolgunk is van, annál hogy veled cseverészünk.

-Első honnan tudják, hogy be akarok lépni a szektájukba?

-Csapat és nagyon egyszerűen mi a város dolgairól mindent tudunk, hallottuk, hogy elbántak veled a mások és hogy utána betörtek hozzátok és ki is raboltak szóval mi szóltunk a rendőröknek, remélem nem baj, hogy keressék meg a naplódat.

-Honnan tudnak arról?

-Mint mondta mi mindenről, tudunk, ami a városban történik. Tehát mi a második kérdés?

-Mért ebbe a házba hoztak?

-Mert örülnénk, ha megszoknád új lakhelyed.- mondta kéjes élvezettel Mihály.

-Ebbe a házba akarnak beköltöztetni? -kérdezte Tamás nagy ámulattal.

-Nem. A főhadiszálláson fogunk elszállásolni. És hogy ne unatkozz, kapsz társakat is.

-Van más kérdésed is vagy mehetünk? -türelmetlenkedett János.

-Hova?

-A beavatásra, mert amint látom már biztos vagy benne, hogy közénk akarsz tartozni.

-Nem tudom, még szeretnék rajta gondolkodni.

-Most vagy soha nincs gondolkodás.

Tamásnak el kellett rajta agyalnia, hogy ha belép közéjük, akkor mit kell tennie, és hogy kik lesznek a társai.

-Na mi a válasz?

-Rendben belépek. -habár nem tartotta túl jó ötletnek.