Amatőr Írók Klubja

KÉSŐI TALÁLKOZÁS Azt szokták mondani, hogy olyan titok nincs a földön, ami ki ne derülne - vagy azt is mondják, hogy magával vitte a titkát a sírba. Ezek a gondolatok jutnak most eszembe, amikor tényleg beigazolódott, hogy mennyire igazak ezek a nép ajkán született és elterjedt szólás - mondások. Az első, az ide találó, majd a végén kiderül, miért. A titok, ami kiderült, nagyon régi eredetű. Gyökerei visszanyúlnak zsenge gyerekkoromba, és mint egy régi álomképre, csak úgy emlékezem. Látom magam, mint kisleányka a régi szülői házban. Reggel van. A felkelő nap sugarai már erőszakosan átfurakodnak a lesötétített ablakredőnyökön. A széles ikerágyban még az igazak álmát alussza édesanyám egyetlenje — mármint - jómagam. Még a légy sem pisszen, ahogy mondani szokták. Nem bizony, mert a hófehér ágyneműben, a tisztaságtól mindig friss illatú szobában nem volt helye légynek és a csend is mélyen hallgatott, nem zavarta az álmomat. A nagy falióra egyhangúan ketyegett, mint jó öreg szolga, tette a dolgát, hűségesen. Az asztal közepén vadvirággal tele váza. Ez sosem állt üresen. Mindig virág díszítette a kis, egyszerű szobácskát. Kicsi volt a házunk, de rend és tisztaság volt mindenhol. Nyugalom és béke. Így éltük mi az életünk nagy egyszerűségben. Édesanyám csendben tesz, vesz a ház körül. Ellátja a majorságot, a disznókat, majd a kertbe indul. Csodálni valóan szép zöldséges kertje volt. Olyan rendezett, és tiszta, gyomtalan kertje nemigen volt senkinek a környéken. És mi mindent meg nem termelt benne! Mindent, amire egy háztartásban szükség volt. Volt is annyi zöldségünk, krumplink, hogy még a testvéreinek, szomszédainknak is jutott belőle. A kert hátsó felében, egyenesen, sorban álltak a gyümölcsfák. Ősszel csak amúgy roskadoztak ágaik a sok gyümölcstől. A nagy, sárga, lédús körték földig húzták az ágakat. A pirosló almák szintúgy csábítottak, hogy melyikért nyúlj és szakítsd le. A szilvafák sem maradtak le. Nagy szemű, kék szilvákat teremve. Ebből főztük a finom szilvaízeket.És ahová csak lehetett, mindenhol virág és virág ültetve. Dáliák, tüzes liliomok, őszirózsák, boglárkák és Isten tudja még, hányféle virág illatozott és pompázott ott minden ékességével. A ház tornácán is, végig, fehér és piros muskátlik virítottak, hogyha sokáig nézted őket szinte belekáprázott a szemed. A Nap már lassan feljebb és feljebb kerekedett a magas fenyőerdők felett. Ontotta sugarát és oszlatta a völgyekbe beszorult ködöt. A havason azonban mindig frissebbek a reggelek. Tiszta, éles a levegő, hogy szinte hasítja a tüdőt. A réteken és az erdőben is csak délfelé szárad fel a harmat. Igen, szép nyári délelőtt volt. A madarak eszüket veszítve csiviteltek. Régi nyarak jutnak az eszembe. Ezernyi érzés szikrázik belém. Ezer szép gondolat. Hallom, fülembe cseng édesanyám szava, kacagása. Mennyi minden történt azóta! Hová tűntek ezek a boldog, szép évek? Minden a mulandóságé. De megszakítom elmélkedésem. Folytatom annak a régi, régi napnak a történetével. Édesanyám, végezvén a kinti munkájával, bedugja fejét, hadd lássa csemetéje nem kelt-e már fel? Az éppen akkor ébredezik, és a szelíd, anyai csók egészen elűzi az álmot a szeméből. Gyors mosakodás és öltözködés után, már ott az asztalon a friss tejeskávé, vajas kenyérrel, zöldhagymával. Igyekezz, igyekezz, így édesanyám. Ma igen sok dolgom van. Igen gondos volt mindig a ház tisztán tartásával. Aznap is arra készült. Nagytakarítást akart. Mivel édesapám aznap távol maradt és estére sem ígérte, hogy hazajön, hát jó alkalom volt, hogy nyugodtan végezze a munkáját. Tudni kell, hogy az édesapám erdész volt. Munkája folytán egész nap, mondhatni, távol volt, de estére mindig megjött. Minden nap korán reggel indult. Tarisznyáját és fegyverét vállára vetve, pávatollas vadászkalapját fejére téve, füttyentett hű kutyájának, a hatalmas termetű Vándornak és ketten nekivágtak az erdőknek, üvereknek. Nem volt könnyű munka és veszélytelen sem, de már a hosszú évek folyamán megszokták lábai, és a kemény furkósbottal, a puskájával és bátor kutyájával biztonságban érezte magát. Ismerte a rája bízott erdők zegét - zugát, vadjaival, és más veszélyeivel együtt. Csodálatos élményeit a vadászatokkal kapcsolatosan szinte kívülről tudtuk már. Az erdő szépségéről oly szeretettel beszélt, hogy talán akkor ivódott belém is, kis gyerekként, annak szeretete és tisztelete.Akkoriban édesapám egyre gyakrabban hagyta hátra édesanyámnak, hogy estére mire haza jön, készítse ki az ünneplő ruháját és csizmáját, mert másnap reggel erdészeti konferenciára kell mennie. Jó anyám mit sem sejtve mindig elő is készítette. Így volt azon a bizonyos napon is. Magunkra maradva nekifogtunk a takarításnak. Házunk egyik szobája gerendás volt, ami gyakori volt az akkori időben épült házaknál. És mivel a gerendákat is meg szokta törülgetni édesanyám, most is azzal kezdte. Az egyiknél hasadást vett észre és benne valami papír köteget, átkötve szalagocskával. Ki is vette és bontogatni kezdte. Levelek voltak. Mindegyik levél egy idegen, Emma nevű asszonytól jött, édesapámnak címezve. Szerelmes levelek. Az aznapi konferenciára is ő hívta meg. Minden világos lett akkor. Hogy miként élte meg ezt akkor szegény jó anyám azt már nem tudom pontos hitelességgel, mert túl kicsi voltam ahhoz, hogy megértsem, de amikor nyolcvan évesen is sokszor elmesélte jókat nevettünk az öreg betyárkodásain, kalandjain. Végül is édesapám beismerte, hogy egy nősülés előtti szerelemről volt szó. Az Emma nem tudta, hogy megnősült, és ezért érkeztek még a levelek. De édesanyámnak esküvel tett fogadalom után, megírta a lánynak, hogy megnősült és többé ne zavarja az életét. Így is lett. Többé nem származott baj ebből. A történet számukra itt véget ért. A sors azonban úgy akarta, hogy a végső titkot én tudjam meg, amiről még ők sem tudtak, és úgy is haltak meg. Történt, hogy nem is olyan régen egyik szomszéd faluban látogattam meg egy fiatalasszonyt. Ez mostani lakóhelyemhez nagyon közel van. A fiatalasszony is máshonnan került abba a faluba és mesélte, hogy sok ismerőse nincs, csak egy öreg nénike és annak a fia. Beszélgetésünk közben nyílik a kapu, és érkezik is a szomszédból a néni. Már nagyon öreg, de még mindig jól tartva magát korához képest.Bemutatkozás, és megtudom, hogy Emmának hívják. Ezt a nevet bármikor hallottam, mindig az édesapám egykori kedvese jutott eszembe. Most is. De most még többet mondott ez a név. Hisz épp ebből a faluból érkeztek az akkori szerelmes levelek. Emma és G.falu. Elhessegettem a gondolataimat. De nem sokáig tehettem. Újból nyílik a kapu, és érkezik Emma néni fia....Megáll bennem a lélegzet. A meglepődéstől szólni sem tudok, hisz ott állt édesapám fiatalabb mása! Ugyanaz a termet, szemek, száj, orr, mosoly, hajszín, hang. Még a neve is az édesapámé volt. Úgy éreztem, ezek a pillanatok nekem voltak szánva a sorstól. Egyedül, csak nekem. A titok nem mehetett a sírba. Amint ott megkövülve és megnémulva néztem, senki sem tudta mi zajlik a lelkemben. De még én magam sem tudtam igazán. Az érzések össze-visszaságakavargott, szédített. Nem tudtam eldönteni mit érzek, örömöt-e vagy egyebet. A férfi mit sem sejtve, csendesen üldögélt a kerti széken. Az én lelkem is, mint a vihar után a zavarodott tó vize kezdett megnyugodni egy idő után. Körülöttem folyt a csevegés, a csendes beszélgetés. Most már semmi kétségem nem volt afelől, hogy kivel ülök szemben. Arcáról, szemeiből jóságot láttam sugározni. Ez is olyan ismerős. Hisz ilyen volt a drága jó apám is. Később, hogy oldódott a hangulat, viccelődése, kedves élcelődése, mintha csak apám szájából szólna. Alig tudtam visszatartani könnyeim. Érzéseim olyan hamar kitisztultak, és már tudtam, megszólalt bennem a vér szava. Testvért kaptam. Megtaláltam, mert Isten így akarta. Búcsúzásnál kezet fogtunk. Nagy, meleg kezeiben elvesztek az én apró kezeim. Istenem, hányszor erőt adott volna életem során egy ilyen testvéri kézfogás. Lelkem telve volt örömmel. Barátságosan hívtak, hogy még jöjjek falujukban. Ígértem is, így lesz!

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Horvath Eva üzente 11 éve

Kedves G.P. !

Köszönöm megtisztelő hozzászólásod !

Előzmény

Válasz

Horvath Eva üzente 11 éve

Kedves Béla !

Nagyon köszönöm bátoritó szavaid !
Jól jönnek,ugyanis első próbálkozásaim ezek az irások..Többnyire gyermekkori emlékeimből meritettem a témákat.Szivből jönnek,mert megélt események.Szülőföldről,az otthonról csakis nagy szeretettel lehet irni,s mi több ahol én születtem, az erdélyi havasok között ,mesés a természet szépsége.
Ezt próbálom megörökiteni irásaimban, és az akkori emberek egyszerű életét.,ahol érezni lehetett a szeretet melegét.Úgy gondolom jól jön ez a mai elvadult világban.

Előzmény

Válasz

G. P. Smith üzente 11 éve

Egyetértek az előttem szólókkal. Szép történet, visszaemlékezés? volt. Gratulálok!

Válasz

Gráma Béla üzente 11 éve

Egyszer végigolvastam,és őrömtől repesett a szívem,hogy végre valaki tüzes liliomot ír ,mert már annyiszor hallottam tűz liliomot,viszont felénk,szülőföldemen az első változatot használjuk.Megnéztem a profilod és akkor dobbant a szívem,hogy született földiek vagyunk.Először is üdvözöllek!! Az írással kapcsolatosan ,csodálatos történet(olvasói szemmel) gyönyörűen,választékosan tálalva.Annyira gördülékeny és természetes,hogy egyet értek Zoltán barátommal,ha szerinted írói fantázia lesz,akkor is érdemes folytatni,mert annyira élethű,a mindennapos erdélyi élet és kisugárzás.Várom a folytatást!

Válasz

Horvath Eva üzente 11 éve

Kedves Zoltán !

Köszönöm,hogy hozzászóltál.
Megjegyzem,hogy a titok csak nekem derült ki.( Az irói fantázia azonban szárnyalhatna...az igaz ...)

Előzmény

Válasz

Balogh Zoltan üzente 11 éve

Szép , de szivszoritó történet, és az évtizedek mulásával egyre szebbé szelidül, mint ahogy maga az ember is felhagy fiatalos felbuzdulásaival. Nagyon tetszik, és arra gondoltam , hogy érdemes volna, meg írni a történetet a féltestvéred szemszögéből! Nagyon tetszik!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Amatőr Írók Klubja

Amatőr Írók Klubja hírei

KÉSŐI TALÁLKOZÁS

Kommentáld!

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.