Kérem, fordítson Sándor!

   Takit bevezették a tárgyalóterembe az őrök. Miután lesittelték, hamar elment a híre, hogy krabót. A börtön szomszédságában lévő bíróságon is. Ezért úgy döntöttek, hogy néha kölcsönkérik, ha esetleg a volt Jugoszláviából származó „üzletemberek” számára kell tolmácsolni.

   Most, hogy eljött az első interpretálás ideje, kicsit gyomoridege volt. Bármennyire is beleszarós volt, kicsit mégis tartott a beégéstől.

   Mikor beléptek a terembe, a jugó már ott ácsorgott a bíró előtt vasra verve két smasszer között. Takit tőlük balra állították bilincs nélkül. Rendesek voltak, nem akarták, hogy tök hülyén érezze magát a vas miatt. Mégiscsak hivatalos feladatot készült éppen ellátni, még ha nem is teljesen önszántából.

   Aztán megszólalt a bírónő, mint valami valóságos élet-halál úrnője. Ami azt illeti, az is volt. Leültet, vagy elenged. Nem mindegy.

   - Kérem, fordítson Sándor! Mindent pontosan úgy, ahogy mondom. Ez nagyon fontos. Megértette? Képes rá?

   - Igen, bírónő kérem. Képes vagyok rá és megértettem – válaszolta alázatos hangnemben Taki, mialatt azon tűnődött magában, hogy lehetett ilyen kegyetlen a sors. Ilyen kurvamódon kibaszni ezzel a nővel! Olyan borzalmasan ronda, hogy még a legrondább faszi is szebb nő nála. A hangja meg… biztos, hogy napi két doboz kapadohányt szív… vagy rág… vagy megeszi, a fene tudja, de valami óborzalom.

   - Kérdezze meg a nevét az egyeztetés miatt, majd mutatkozzon be!

   - Igen, bírónő.

   - Zdravo prijatelj! Kako sze zoves?

   ( Szevasz barátom! Hogy hívnak? )

   - Zdravo! Ja szam Marko Mlinar.

   ( Szevasz! Molnár Márk vagyok. )

-        Ja szam Sándor Takács.

   Taki az úrnőhöz fordult.

   - Bírónő kérem, megtörtént a bemutatkozás.

   - Igen Sándor, hallottam. Most fordítsa a következőt: A Büntető Törvénykönyv 1978. évi IV. törvény 316. paragrafusának 1. bekezdése alapján, Marko Mlinar harminc nap előzetes fogva tartását rendelem el.

   - Hú, a kurva anyját! – gondolta Taki. – Hogy a picsába fordítsak ilyesmit? Jól megszopat ez a vén kurva! Na mindegy. Essünk neki!

   - Ako bomo vune otot, idemu jednu krcsmu i dobro se na pijemu, da zaboravimu to veliku dreka!

   ( Ha kikerülünk innen, menjünk el egy kocsmába és jól rúgjunk be, hogy elfelejtsük ezt a szart! )

   - Dobro je.

   ( Jól van. )

   - Bírónő kérem, megértette a jugó, és tudomásul vette az előzetes letartóztatás tényét.

   - Jól van, Sándor. Kérdezze meg tőle, hogy megfelel e neki egy kirendelt ügyvéd, vagy saját maga szeretne fogadni. És még azt is, hogy meg kíván e jelölni valakit a családjából kapcsolattartás céljából!

   - Koli vasz puno vino raste u goricaj?

   ( Mennyi bor terem nálatok a hegyen? )

   - Doszta, doszta na jednu godinu.

   ( Elég, elég egy évre. )

   - Kako goszto se na locsete?

   ( Milyen gyakran zabáltok be belőle? )

   - Szvaki drugi dan.

   ( Minden másnap. )

   - I mi szmo tako.

   ( Mi is hasonlóan. )

Taki ismét az úrnőhöz fordult.

   - Bírónő kérem, megfelel neki a kirendelt ügyvéd, kapcsolattartásra pedig nem kíván senkit megjelölni.

   - Köszönöm Sándor! Már csak egyvalami van hátra. Kérem, közölje vele, hogy nem kell megvárnia az ügyvédet, ha gondolja, akár most is fellebbezhet az előzetes fogva tartás ellen.

   - Miszlim da i te bi gori pekel.

   ( Gondolom, neked is szokott égni a pokol másnaposan. )

   - Ja, doszte dobro.

   ( Igen, elég rendesen. )

   - Szve szmo dogovorili.

   ( Mindent megbeszéltünk. )

   - Ja.

   ( Igen. )

   - Bírónő kérem, nem kíván élni az úr a fellebbezés jogával.

   Ezzel be is fejeződött Takinak az aznapra eső munkája. Az úrnő intézkedett a jugó elvezetéséről, Takinak meg még hosszasan hálálkodott, amiért nem kellett egy civil tolmácsnak kifizetni az átlagjövedelem sokszorosát. És még a sok hülye, ezzel kapcsolatos adminisztrációt is megúszták.

   - Nagyon köszönöm, Sándor a segítségét! Ígérem, hogy intézkedni fogok arra vonatkozóan, hogy jobb élete legyen a hátralévő börtönhónapokban.

   - Ugyan, bírónő! Semmiség volt az egész. Örülök, hogy segíthettem. Igazán nem várok el cserébe semmit.

   Aztán még váltottak néhány szót, majd visszakísérték Takit a kaptárba, hogy kíváncsian várhassa, miféle csókos melóval fogják hálaképpen megjutalmazni.