Már jó régóta nem írtam, aminek természetesen egyszerű oka volt - nem volt miről írni. Most azonban van, a téma, amit kerülgetni szándékozok, már hosszú ideje örlődik bennem. Nem fokozatosan jöttem rá a dologra, hanem hirtelen felismerésként vágott belém: sokatt magasztalt civilizált társadalmunk, népi demokráciáink, irigylendő közösségeinknek van pár egyszerű alapja. És mégis, hiába hívjuk magunkat kulturált embereknek, az egyik alap bizony a gyűlölet, a bűnbakkeresés örök folyamata, amit akár mások gerjesztenek bennünk, akár magunk, de mindig ott volt és ott is lesz bennünk. Mert ugye, mindig kell valakit, illetve valamit hibáztatni.

   A gyűlölet, az ellenségeskedés szinte már alapkőként van jelen társadalmunkban, megszokott közegként hálózza át azt, s jelen van mindenhol: a politikától kezdve a gazdasági mozzanatokon át, a kulturális élet legméllyéig. Persze a véleményen nem megingathatatlan, na de elvégre nem axiómát szándékozok felállítani, inkább egy általam igaznak tartott, megcáfolható állítást.

  Mindig kell egy bűnbak, ez az igazság. Ha figyeljük az aktuális politikát, rájöhetünk, hogy tulajdonképpen rengetegen felelősek a kormány rossz helyzetéért - kivéve a jelenlegi vezetők. Ők a sors fintorának és a különleges helyzetnek a tétlen nézői, sőt mitöbb, áldozatai, és természetesen mindent megpróbálnak, hogy alakíthassanak szörnyű sorsunkon, ami, ó egek, hogy is lenne az ő hibájuk. 

  De akkor ki a felelős? Nos, az örök kártya: az előző politikai vezetés! Tönkretették az országot! Elvégre, tisztel hölgyek-urak, polgártársak, szarból nem lehet várat építeni, igazam van? Ja, persze, mindig igazam van... Nem vitatható, hogy az előző vezetés is követett el hibákat - többek között azt, hogy ugyanezzel a módszerrel érvelt, valamint ugyanazt a szart söpörte a szánkba sokadszor - bár meg kell hagyni, sokadszorra is hagytuk nekik. 

   Ki lehet még felelős? Ó, találtam egyet, legyen egy európai közösség, szervezet, amihez persze önként csatlakoztunk, reménykedve, ujjongva, tűzijátékozva, pezsgőt pukkantva, miegymás. Természetesen amíg hasznunk van belőle, jó. Mármint, amíg látható a haszon. Amint beüt a válság, rájuk is nyugodtan lehet kenni a szart, elvégre igazi politikai nyomást nem gyakorolhatnak az országra, gazdasági szövetség lévén. Persze, vissza-visszaszólhatnak, de ezeket a megszólalásokat nyugodtan el lehet hárítani, fél lábon állva, amputált kezekkel.

   Még kell valaki? Hm... egy 187 tagországot számláló nemzetközi pénzintézmény sem rossz választás. Elvégre, ekkora létszám mellett nyugodtan mondhatjuk, hogy zsarolnak minket, csak a pénz érdekli őket, nem az emberek sorsa - hm... nem a kormányra igaz mindez valójában? 

   Ez a büdös helyzet, tisztelt hölgyek-urak. Az ő hibája, nem a miénk.

   Kell még valami? Ja, természetesen az etnikumok kihagyhatatlanok. Puszta létezésükkel szabotálják a rendet, demokráciát, pénzügyi boldogulást. Sokak szerint jobb megoldás lenne minél hamarabb a határon kívülre tessékelni őket. Reális megoldás, vízionáljunk kissé, hogy teljes élményében átéljük! Amint az utolsó zsidó / cigány kiteszi a lábát az országból.... érzik? .... érzik? ... csodálatos nem? A GDP szárnyalni kezd, a forint még a svájci frankot is lehagyja, a kölcsönök 0 Ft-ra jönnek ki, Budapest új felhőkarcolónegyede magától felépül, gazdaságunk a németet is leelőzi, elvégre, mi is Nordrhein-Westfalen a mi ipartelepeinkhez képest? Érzik a csodát? Ettől fosztanak meg minket az etnikumok. És természetesen ezt mindenki elhiszi, elvégre, más ésszerű ok nem is lehet.

   Vagy pár csoport a társadalomból? A jogász-közgazdász hallgatók? Halkan kell megjegyeznem, teljes mértékben komolyan szólva: itt talán nem hibázott akkorát a korány, mint ahogy azt sokan megélik. Nem hiába merültek fel olyan fogalmak a közelmúltban, mint "büfészak", "diplomagyár" illetve Fővámtéri Szabadidőközpont (ismertebb neve: Budapesti Corvinus Egyetem) - ez az egy döntés, elismerem, nem volt teljesen rossz. Ugyanis csak nagyon volt rossz! Eszetlen, elhamarkodott, bevezetetlen, előkészítetlen, napszálltáig sorakoztathatnám az egyéb jelzőket, szalonképesektől a vulgárisakig. 

   De akkor nézzünk másokat... megvan, a nyugdíjasok! Csak lopják a napot, ahelyett, hogy halálukig az ország javait gyarapítanák! Le velük, csak púp a hátunkon! Sajnos ellenük nem lehet túl sok mindent tenni, elvégre Maris nénit és Sanya bácsit kissé problémásabb kiutasítani az országból. Áh, akkor már inkább az EU a hibás, sokkal szimpatikusabb megoldás.

   Kell példa a kulturából? A közéletből? Van egypár. 

   Gyűlöljük Stephanie Meyert és a Twilight-sorozatot! Hogy miért? Mert az úgy menő, mindenki azt teszi, hát nekünk is azt kell, having fun van, emberek! Elolvastál belőle egy lapot is? Vagy csak az (egyébként általam is borzalmasnak tartott) filmadaptációból láttál egy jelenetet? Vagy abból sem? Semmi baj, komám, gyűlöld csak, amit nem is ismersz, úgy kell.

   Esetleg a Szürke ötven árnyalata. Jómagam sem ismerem a történetet, de nyilván becsmérlően fogok róla nyilatkozni, elvégre, ha nem teszem, akár katapultálhatom magam az univerzumból, a Józan Ész, az Egyenesség, a Vesszenek a Kétszinűek világából.

   De akkor ne felejtsük ki a zenei életet, természetesen, ha nem utálod Justin Biebert, Lady Gagát, SP-t, Fluor Tomit, Rebeca Blacket vagy épp az internetes közösség kedvéért a Nickelbacket, akkor eláshatod magad. Buzi / nyálas tinipicsa vagy, ha nem fröcsögsz róluk naphosszat.

   Ez a helyzet, semmi jobb. Természetesen rengeteg példa van még, minden területről - ez a hatalmas BÁNYA kiaknázhatatlan, bőséges megélhetést nyújt mindenki magánéletének. Aki akarja. Aki hagyja. Aki csinálja.