Hol vagy  már, tudod, jól nem erősségem a türelem, a várakozás. Tudom dolgod van és nagy a világ. Még keressük önmagunk, próbálunk egyedül boldogságot találni, egész emberekké válni.

Hiányzol már nagyon akkor is ha rengeteg ok van amiért nem vagy még itt. Tudom még nem ismerlek, lehet, hogy nem is foglak, mert elszoktam rontani a jó dolgokat. Vágyom rá mindennap, hogy megismerjelek, elmondjam, hogy mennyire szeretlek. Nem csak a jó dolgokért szeretlek. Akarlak támogatni mikor összetörsz, ott lenni veled, éreztessem, hogy van miért élni, és ha úgy tűnik, hogy most nem megy, elmondjam, akkor sem szabad elcsüggedned mert értékes ember vagy. Mondod majd, hogy nem ismerlek, de látom benned a jövőt, a komorságod mögött a kedves, halvány mosolyod, a konokságod mellett az engedékenységet. Tudni fogom mikor szúrósan nézel rám, hogy csak jót akarsz, és nem engeded, hogy elrontsam az életem.

             Már előre nevetek, ahogy nem tudsz mit kezdeni a játékos bolondságommal, ahogy  zavarodottan próbálsz lazább lenni, s velem pantonimezel. Tudom, hogy senki nem hiszi majd el, de virágot szedsz, mikor kirándulni megyünk, miközben egymásnak mesélünk ijesztő történeteket. Azt érzem ,hogy te leszel az, ki előbb kezdi el a romantikus meséket. Igen kedvesem, látszólag én vagyok az érzelgős, de mi tudni fogjuk, hogy te milyen mélyen tudod szeretni az embereket. Már most sajnálom, hogy olyan sokszor bántalak, mert tudod néha csak beszélek és beszélek, s nem veszem észre, hogy  mind magadra veszed, csak akkor már mikor azt hiszed, hogy  nem is szeretlek úgy, ahogy vagy. Pedig most szólok már előre szerelmem, az elméleteimet tényleg csak általánosan gondolom.

Azért kérlek, ne én legyek az életed, találd meg, mi forr belül, engedd szabadjára, hidd el támogatni foglak, mindig veled leszek. Kell, hogy adj valamit a világnak magadból, így érzed teljesnek magad, tudom.

Remélem azért néha veszekedni is fogunk, talán kiabálni is, de sosem rágalmazni. Inkább törjünk zúzzunk de ne alázzuk meg egymást.  Tudod akkor is szeretni foglak, ha nagyon mérgesen megyek haza, ha mások bántanak és sajnos neked  hisztizek. Kérlek értsd meg, légy tíz percig türelmes, míg lenyugszom, meglátod majd utána kétszer jobban fogok kedveskedni, hogy helyrehozzam a hibámat. Én is megértlek majd, meglátod jobban mind gondolnád.  Szükséged van egy kis vadságra , és ezt felfogom s hozzá alakulok, mert tudom te nem élsz vissza vele.

Édesem még egy dologra kérlek, képzelj el ráncosan, öregen,  ne csak a fiatalságom szeresd.

Várom, hogy megérkezz hozzám kedvesem.