Az elmúlt egy évben két könyvet adtam ki, ezen oknál fogva érdeklődéssel fordultak felém a fészbúkon. 

Tehát: Mindkét könyvet magánkiadásban jelentettem meg 150-150 példányszámban a közeli ismerőseim számára. Természetesen mind a kettő esetében megkértem az Országos Széchenyi Könyvtártól az ISBN-számot a 6-6 kötelespéldány ellenében. (Ha már fáradoztam vele, legalább maradjon nyoma. Így, ha nem lesz világégés, örökre megmarad a nyilvántartásban.) Mgánkiadásban bármelyik kiadó, bárkinek bármit kinyomtat. Onnantól már csak találni kell egy olyant, aki terjesztéssel is foglakozik, mert ha külön terjesztőt keresel, akkor az eladási ár hatvan százalékát kell leadnod jutalékként. Szóval egy mocskos nagy lehúzás. Van egy ausztriai magyar kiadó, aki terjesztő is egyben, hároméves szerződéseket köt, viszont csillagászati áron dolgozik. Arra utazik, hogy majd az író, szerzői kevezménnyel (-40%) megvásárol tőlük többszáz darabot. Prsze így is a reális árnak minimum másfál szereséért. Ők a ovum-eco. Na, őket kerüljétek el minél messzebb! 

Tehát annyi a dolgotok, hogy amint elkészültetek az elektronikus formátummal -lektorálás, tördelés-, ezt ti is megtudjátok csinálni, nem szükséges szakember segítségét kérni, találjátok ki milyen legyen a borító, és gyártassátok le azzal a kiadóval, akivel megegyeztetek. Kifizetitek a darabonkénti nyomtatási árat (kiadónként elég nagy különbségek vannak), eladjátok, vagy szétosztjátok a cimboráknak, az elektronikus kész könyvvel pedig nekiálltok kilincselgetni most már úgy, hogy ki hajlandó az ezzel kapcsoltaos összes terhet levenni a vállatokról, és csak nyomtatni és terjeszteni. Amelyik kiadó nem bízik maximálisan a profitban, kér beszállási költséget, amelyik viszont egyértelműnek ítéli a sikert, az egy fillért sem kér. Jómagam még nem kezdtem el vadul kilincselgetni, majd csak a nyár környékén lendülök neki. Eddig csak az ismerőseimen és az interneten teszteltem a reakciókat. Most kopogtam le az asztallapon, hogy; Hála Istennek nagyon pozitívak. :-) Az első könyvemből elkezdtem felpakolgatni apránként a novelláimat az írói oldalamra a fészbúkon: "Rulek Zoltán írói oldala". Aki még nem ismeri, és elég erősnek érzi az idegeit a polgárpukkasztó stílushoz, annak merem ajánlani. Csak lájkolnia kell, és onnantól minden alkalommal látni fogja, amint megosztok egy újabb történetet. :-) 

Szóval, visszatérve ennek a rövid információ-megosztásnak az elejére, én így csináltam. 

Minden jót a továbbiakban is, minden amatőr írótársamnak! :-)