KÁNIKULA    ( Játékon kivűl)

      Nem tudom miért, de valahogy úgy tűnik, hogyha mobiltelefonon hívok, taxit hamarabb érkezik, s nem kell hallgatnom a vezetékes állandó recsegését. Ebben a nyári melegben mégis csak kellemesebb egy légkondicionált járműben utazni, mint a zsúfolásig telt városi buszokon. Az öt perc, amíg megérkezett a taxi, a napon állva végtelennek tűnt. Köpcös középkorú emberke volt a sofőr, rövidnadrágban, papucsban és ujjatlan ingecskében nyúlt át és nyitott ajtót.

-          Hová lesz az utazás? – nyájaskodott, de már ezzel is ingerelt, miért nem kérdezte „hova vihetem?”

-         - Nyiratkozni szeretnék. – mondtam, aztán éreztem, hogy szemügyre veszi a sörényemet és helyeslően bólogat, mert, ugye, ebben a melegben…

-          Bízza csak rám! Elviszem egy kellemes helyre, biztos nem fog csalatkozni. Leeresztem az ablakokat, hogy legyen egy kis légmozgás, mert kibírhatatlan a hőség. Mióta kérem a vezetőséget, hogy ebbe a bilibe is szereltessenek lég kondit, de a válasz ugyanaz: elő vagyok jegyezve!. Nocsak! Hát nem kibírhatatlan ez a hőség? Akárcsak Olténiában. Járt már ott?

-          Nem – felelem kurtán.

-          Ne is menjen ilyenkor. Tudja, a Déli- Kárpátok visszaszorítja a Földközi-tengeren és a Balkánon beáramló sivatagi áramlatokat. Ott aztán ilyenkor, de egész nyáron tombol a kánikula. Persze a meleg jó a görögdinnye termesztésnek. Tudja mi az oltyán parasztok nyári eledele, amíg a dinnyeföldeken dolgoznak? Na, mi? Dinnye puliszkával. Kopogtatják, gyűjtik a termést halomba, s ha látná az asszonyok úgy megszokták a hőséget,le sem vetköznek. A fejére köt fehér kendő alá néhány tormalevelet és dolgozik egész nap. Azt mondják fejfájás ellen. Mások meg hatalmas keserű laput tesz a fejére s az is elboldogul. Mert ott tudja, ahogy a maguk Petőfije írta „Sehol egy fa, sehol árnyék!” Mindent kiirtottak!

Enyhe fékezés és megérkeztünk egy külvárosi fodrászüzletbe. Végre megszabadultam az örökhápogó bagólesőstől.

-Öt lej ötven – mondja     - s én fizetek, de még hozzáteszi, hogy nem is sok ha arra gondolok,hogy egy autóbuszon duntszban lettem volna.

Belépek, kis helyiség, külvárosi kégli, három székkel. Az ajtó nyitva van és ott csüng a jellegzetes borbély függöny, a rengeteg  nád dugó fűzér a legyek ellen. Az első székben befejezésre áll egy borotválás, de a mellékhelyiségből egy függöny mögül,ami valószínűleg a személyi öltöző, egy fess hölgy jön,alacsony, csinos, ránézne úgy tűnik hogy lábujjhegyre állva dolgozik. Int, hogy foglaljak helyet a székében. Rám tekeri a fehér lepedőt és látszik rajta a sajnálkozás.

-          -Biztos kellemetlen alatta ilyen melegben,de tehetetlenek vagyunk,egyetlen ventilátorunk motorja is leégett, elvitték tekercselni,ki tudja, mikor szerelik vissza? Ma maga az első kuncsaftom. Nem haragszik meg, ha az öltözőben levetem a melltartóm, mert szorít, és nagyon izzadok.  -  Nem haragudtam, Kis idő után visszatért, körbe forgatta a fejem, kerülgetett, de minden igyekezetem ellenére az előbbi műveletének az eredménye, már ami a mellét illeti, nem látványos, mert hátulgombolós köpenyt viselt.

-          -Hogy vágjuk a hajat? – kérdezi és fülembe recseg a feltételezett helytelenség, mert általános iskolás koromban a magyar tanárunk épp ezt emelte ki negatív példának, mert szerinte helyesen „Hogyan vágjam a haját?”

-          -Mindegy, csak minél rövidebbre.

-          -Elhiszem, hogy zavarja ebben a kánikulában a hosszú haj. Bízza csak rám! Én Olténiában mindenkit kopaszra nyírtam. Járt már Olténiában?

-          -Nem! És egyelőre nincs is kilátásban.

-          -Helyes! Oda ilyenkor semmi értelme. Csupán a görögdinnyéjüket sajnálom. Az a finom lédús gyümölcs…

-          -Puliszkával – tettem hozzá-

-          -Honnan tudja?

-          -Hallottam.

-          -Nekem nem ízlett, valószínű igen meleg volt a puliszka. Én meleg puliszkával a szőlőt ettem, de annak fenséges íze van. – Egyikhez sem fogott az étvágy annyira, hogy a nyálam gyűlt volna a számban!  -  Olténiában ilyenkor a legizgalmasabb női szemmel nézve az izmos legények, amint gyűjtik a termést és feszül az izmuk, igaz csak izomingben, pedig az izzadságtól rájuk tapad, de valószínűleg annyira prűdek. És tetszett a vacsora. Általában tejtermékeket és halételeket esznek. A legegyszerűbb, amikor a plattenra csak rádobják az apró halakat és ropogósra sütik. Ilyenkor mindig eszembe jut a szakállas vicc, mely szerint az oltyán spórolásként nejlon zacskóba teszi a halat, madzagon felköti a plafonra,hogy az asztal fölé alácsüngjön és a család körben ülve csapdossa hozzá a puliszkát. Így a hal sosem fogy el.

-         -Na, de kész is van, így röviden jobban is áll. Tíz lej.

-          -Mondja, kedvesem,. a közelben van-e pedikűrös, ha már eljöttem tetessem teljesen rendbe magam.

-          -Hogyne, kérem. Átellenben a túloldalon van a női fodrászat. Bemegy és balra egy kis helyiségben dolgozik a tyúkszemvágó.

Kellemes hűs helyiség volt. Egy fiatal hölgy piszkálta a körmeit, bizonyára manikűrözni készült. Miután beléptem az egyetlen vendégszéken hellyel kínált és hozta a lavórban a szappanos vizet, hogy áztassam ki a lábam. Aztán visszaült előbbi helyére és csendben tevékenykedett. Mély csendben ültünk.

-           -Kibírhatatlan ez a meleg – szóltam, hogy megtörjem a csendet.

-          -Azért van nyár – jött az egykedvű kurta válasz.

Némi hallgatás után újra én

-          -Volt már Olténiában?

-          -Nem! Én moldvai vagyok. Ott rohadjon meg a tunya nép. Kiirt erdőt, mezőt, hogy kapzsiságból minél több termőföld legyen, de az eszüket értékmegőrzőben tárolták. Ha nincs, erdő mi vonzza az esőt? Ha nincs kaszáló a gabonával való állattartás a tej minőségének rovására megy. A kommunista időben szeretett vezérük, a diktátor gondoskodott öntöző berendezésekről, hogy teremjen a Baragán és  a Nagy Román Alföld. És ezek mit csináltak,? A rendszer fordulatával mindent visszaigényeltek és hagyták, hogy elrozsdásodjanak a vezetékek, ne kerüljön pénzbe a vízpumpálás, és a cigányok sem voltak restek, apránként összelopkodták és értékesítették az ócskavas begyűjtőnél. Maradtak a szárazsággal és a kopár földekkel. Aztán vasárnaponként mise után a pópa vezetésével kivonul a falu libasorban, viszik a keresztet, templomi zászlókat, ikonokat és énekelve kérik az esőt, akár a békák! De úgy látszik, az Isten nem tud románul, mert az eső csak nem ered el, hiába osztogatja a pópa a preszkurát tablettaként, mert a falat kenyér csak annyit ér, hogy lenyelik. Én szeretem a meleget, de ők jönnének el Moldvába télen, amikor az Orosz Síkságról elindul a Krivec. Olyan dermesztően hideg szél, hogy agyvelőig hat, és annyira erős, hogy a házakat háttal építik az áramlatnak, mert a tüzet is kioltja a kályhában.

-          -Maguk is fogyasztják a görögdinnyét puliszkával?

-          -Pfujj! Soha! Mi a dinnyét lehűtve fogyasztjuk. Puliszkával a szőlőt és a töltött káposztát szoktuk enni., kiváltképpen a jellegzetes moldvai töltikét, ami szőlőlevélből készül. Még a böjtös változata is kiváló, pedig abban nincs hús, csak olajban pergelt hagymás, paprikás rizs.. Nem vékonyítom a bőrt a talpán, de ha érzékeny lesz áztassa enyhén sós vízbe és helyre jön.

Kilépve a kégliből nem vágytam semmire. Gyalogosan vonszoltam a lábaim, mert az agyamban tombolt az oltyán kánikula és a moldvai fagyos szél. Vártam, hogy hazaérhessek, és az úszómedencébe belelógassam a lábaim,mert lehunyt szemmel tóparton érezném magam, s ha a szellő felborzolná, a vizet emlékeztetne a Balaton hullámzására.

-