2012.04.12 Péntek 13-a előtti nap.

Segítségül szólva ma Csütörtök van.

A számítógép előtt ülök és közben Örkény István egyperces novelláit hallgatom.

Jobbra tőlem, az asztalomon a flakonom található amiben víz van ugyan, de meg nem innám, mert már egy hete benne áll.

Ezen kívül egy gondozástan könyv, néhány DVD tartó guriga és a nyelvtan tételeim.

A bal oldalamon, azaz az asztalom bal oldalán, kettő darab József Attila kötet és a telefonom hever, amin várnék egy hívást, de azt sem tudom, hogy kitől.

Az egyik József Attila kötet nyitva áll az asztalomon.Ez az a kötet amelynek borítóján a költő bajszos fejszerkezete található.

Ha egy hétköznapi ember aki még nem látta József Attila képét, nyilván egy fiatal parasztemberre asszociálhat nem pedig múltunk egy jeles költőjére, habár a kép fölött ott van a név, mint segítség.

Mit is mond nekünk ez a név, hogy József Attila.

Sok ember egyből az "Altató"-ra, a "Tiszta Szívvel"-re esetleg a "De szeretnék gazdag lenni"-re gondol vagy épp semmire, mert annyira tudattalan, hogy nem tudna a költőtől verset mondani.

Ez a tudattalanság vagy a "nem érdekel" kategória.Viszont azzal semmi baj nincs, ha csak ezeket az általános és közismert verseket tudjuk, mert ez azt jelenti, hogy tudunk tőle valamit.

Sokáig a név hallatán én is ezekre asszociáltam, de mostanában, ha bárki említené József Attilát, egyből az "Óda" vagy esetlegesen a róla írt versem jutna eszembe melynek címe egyszerű: "József Attiláról".

Nagyképűnek tűnhetek, sőt talán az is vagyok e téren, de ez engem egyáltalán nem zavar.

József Attila költészete sokkal inkább hatott rám vagyis jobban, mint drága nyugatos költőnké, Ady Endre bá'é.

Ő a másik költő akit nagyon kedvelek, de József Attila sokkal inkább hatással volt rám.

Alig vártam a dolgozatot, hogy megírjam belőle, de a jegyemet annál inkább nem, mert hármas lett.

Azt hittem legalább egy négyest össze tudok belőle írni vagy legjobb esetben egy ötöst, de csak egy hármast.

József Attila versei csodálatosak, oly annyira, mint a szerelmi élete, de ez a csodálatos szó az utóbbiban csak irónia.

Volt neki három Mártája, egy Editje, egy Juditja és egy Flórája, de ezen kívül még voltak szerelmei, de azok nem keltettek életrajzában akkora benyomást és tulajdonképpen ők csak gyermek, illetve diákszerelmei voltak.

A kötet amin az arckép is található, sokkal szimpatikusabb nekem, mint a másik mert az csak egy egyszerű könyv.

Az arcképen kívüli rendkívül jó dolog, a kötetbe belevarrt könyvjelző, ami már hetek óta a 224.oldalon pihen, ugyanis ott találtam egy igazán remek verset "Sok Gondom Közt" címen.

A cím, a versszak első három szava, amely már sejteti, hogy a jól ismert Attila-féle szerelmi gondok fognak megjelenni a költeményben.

A vers első versszaka a mérgelődésről és a csalódottságról szól, de az utolsó versszakban arról számol be a becses költő, hogy az adott nő ne távolodjon el tőle és próbálja meg szeretni.

Ezek után véletlenszerűen kinyitottam a kötetet egy másik oldalon ahol az "Ad Sidera" című, anyjához írt versét találtam.

A költő itt arról számol be, hogy az anyja már nincs és nem kell idegeskednie, hogy mit adjon gyermekei szájába eleségül.

Leírja a halott anyjának és egyben üzen neki a mennyekbe, hogy ő még hisz, hogy szebb lesz a jövő és nem kell szegényen élnie ebben a nehéz helyzetben, valamint hisz abban, hogy nem a pénz fogja irányítani az életet.

Tovább lapozgattam a kötetet és tulajdonképpen már mindet elolvastam legalább egyszer.

Ezután becsuktam a kötetet, jelezve ezzel magamnak, hogy befejezem a mai írást így késő délután háromnegyed hatkor.