Jövel haza én gyermekem /2

     Annát is először az ismeretlen utáni kalandvágy és kíváncsiság kerítette hatalmába, amikor igent mondott a kiutazásra. Remélte, hogy nem lesznek gondjai és akadályai, hogy taníthasson. Az oklevele az ország területén érvényes. Az iskolában szívélyesen fogadták, drukkoltak és örültek az új kolléganőnek, mert ez által oszlik a munkájuk. A bányatelepen nő évről évre az iskolaköteles gyermekek száma, de nem kerül tanügyi káder, aki vállalná,.hogy itt állandósul. A megbízott igazgató borítékban küldte a kérést, az Anna kinevezéséért. Ezért be kellett utazzon Szucsávára a megyei tanügyi osztályhoz. A kerületi tanfelügyelő száraz, mogorva hölgy elolvasta az iskola kérését, kezében tartva hosszan elgondolkozott. Furcsának találta, és veszélyesnek a helyzetet. Mert betokosodott nézete szerint hogyan bízzák a nemzet gyermekeinek az oktatását egy bozgoricára, aki bizonyára a piaci nyelvet sem ismeri kellőként. Román gyermekeket csakis olyan taníthat, aki jól beszéli és ismeri az irodalmi nyelvet. Majd ridegen, de azért enyhe mosolyt erőltetve ráncba szaladó szája szélére Annához fordult.

-          Dolgozott már a tanügyben?

-          Igen

-          Román iskolában?

-          Nem. Otthon a falumban.

-          Kedvesem – mondta nyájasan – sokat, nagyon sokat kell olvasni és elsajátítani a mi széphangzású latinos irodalmi nyelvünket.- és mintha enyhült volna fagyos mosolya.

-          Igyekezni fogok – szolt Anna is szárazon

-          Nézze, itt tényleg nagy gond van a tanítással, mert bányavidékre nem nagyon jelentkeznek. Én magát megbízom olyan tárgyak oktatásával, ahol keveset kell beszélni. Vegye át minden osztályban a rajz, a testnevelés és az ének oktatását. Különben falusi iskolákban énekből elégséges, ha megtanulják a Himnuszt és egy –két népdalt. Érti ugye. És olvasson minél többet, ajánlom Sadoveanut, Geo Bogzát és különösen Panait Istratit. Nem fenyegetésként mondom, de mikor ellenőrzésbe megyek, azt is figyelemmel kísérem, hogy mit olvas – fejezte be bátorító széles mosollyal.

Anna túl megalázónak és lekicsinylőnek vélte a tanfelügyelőnő róla alkotott véleményét Ha tudná ez az összeaszalódott fehérnép, hogy mennyi energiát emésztett fel majdnem magolás szerűen tanulni a történelmet és földrajzot magyar iskolákban „szép latinos” román nyelven, mert az elvakultság ellen nincs orvosság Nem is beszélve a román irodalomtörténetről. Mindezeket román ajkú tanerők oktatták és mennyire meg voltak elégedve a szorgalmukkal és felkészültségükkel. Bozgoricának nézte, ez finoman hazátlant jelent, nőnemben. Ezt kapják mindenhol, minden magyar Románia területén. Még Erdélyben is a befészkelődött regátiak akár Moldvából, akár Olténiábol jöttek, az őslakos helyieket hazátlanoknak mondják,és nem győzik hangoztatni a román földet és román kenyeret, holott sem a földnek, sem az élelemnek nincs nemzetisége. Csak ez nekik magas, mint macskának a zongora! Pedig egy kis ráérzéssel mennyire relatív, mert saját szülőföldjén ki a hazátlan? Az, aki ott született, vagy aki jószántából, vagy erőltetve oda csámbolygott. Mindegy. Ezt a békát is le kell nyelni. Pedig, ha tudná az a nyársat nyelt száraz madonna, hogy az ő szent földjükön, Moldvában, hamarabb járt Árpád népe, mint ők. Mert Etelközből terjeszkedve, erre haladva ők adták a települések neveit, amit később nyakatekerve elrománosítottak. Így lett Szűcsvárából  Suceava, Jászvásárból, ami valószínűleg a hajdani jászok központja volt Iasi ( hol voltak a dákok) és még sorolni lehetne a Kárpátok keleti oldalán elrománosított csángó településeket. Ők beleélik magukat a dakológia rózsaszín meséibe, melyben az is külön fejezet, hogy Moldvát a szabad dákok népesítették be, azok, akik megszöktek a rómaiak kegyetlenkedései elől. Különben a dakológia egészében egy figyelmet elterelő mese, melyet egy temesvári zsidó történész írt, aki Budapesten tanult. Aztán hazatérve, hogy jó névre és főleg pénzre tegyen szert, hét azonosítatlan szóra ráfogta, hogy dák eredetű kifejezés és arra építette teljes tudományát. Az érdekes és nevetséges benne a mementó, amikor az évfolyam ötven éves találkozóra gyűlt össze Budapesten. A katedra vezető professzor kilencvenkettedik évét taposta.,sorra kérdezte tanítványait ki mivel foglalkozik. Dajkovich (később románosan  Daicoviciu ) jelentette,hogy Bukarestben történészkedik, mire a tanár összecsapta a kezét és felkiáltott „ Te, és hagyják az oláhok?” Fogalma sem volt,hogy olyan nemzeti maszlagot állított össze, amiből minden idők román történésze előszeretettel levezeti a nemzeti folytonosságot, a kontinuitás elméletét. Csupán a világtörténelem vitaasztalánál  kinevették a rózsaszín mesét és konkrét bizonyítékokat kértek a hiányzó nyolcszáz évről amely Dacia vesztét és a románok megjelenését igazolná. Mert hogyan lehet elképzelni, hogy egy nép évszázadokig bujdosik a hegyek között,elbújik, mint dák és előáll, mint román .Vajon az evolúció elméletében ennyi idő elegendő, hogy a hangyából tücsök legyen, vagy a verébből fecske?

              Anna kissé letörten ért haza, de megnyugtatta a gondolat, hogy csakazértis megmutatja nekik. Amit rábíztak és elvállalt, annak példásan eleget tesz. Nyugtató volt az a tény is, hogy meg van az elfoglaltsága, és nem kell várnia otthon tétlenül a férjét, mint más bányász feleség.

             A továbbiakban nagy változás állt be életükben .Lajos továbbra is haverkedett Goguval , de Zoenak nehezére esett,hogy ő mint tanulatlan barátkozzon egy tanítónővel. Anna és kollégái között sem volt eléggé oldott a hangulat, csakis a hivatalos protokoll határát súrolta Sosem kérte segítségüket, mindent igyekezett egyedül megoldani, nehogy vérszemre kapjanak. Hétköznapiasan telt a település élete. Mivel semmilyen más munkalehetőség nem volt, a kitermelő vállalat a nagy hajrában és a központ útmutatásai révén, sok esetben vasárnap is dolgoztatta alkalmazottait. Pezsgő élet csak az állami ünnepeken volt, na meg havonta kétszer, előleg és fizetés napokon. Olyankor hemzsegtek a prostik Bukovina minden szegletéből, busás keresetet sejtve a kiéhezett bányász legények szállásain. Annyira nyíltan igyekeztek versengve árulni bájaikat, hogy a rendőrség közbelépése szükségeltetett.

                 Zoe terhessége idején is kijárt a kolostorba Grigoras atyához, sosem üres kézzel. Kosarában mindig vitt meglepetést, mert a szűkös, nincstelen időkben is a központi irányítás félt a bányászok haragjától, így a bányász települések állandóan mindennel el voltak látva. A kolostorban sem hiányzott, általában Zoe jóvoltából az olíva olaj, amit az ikonok előtti örökmécsesekben égettek és azt használták mise végeztével a szent kenetre, amikor a pópa vagy a szerzetes atya keresztet rajzol az igazhívő homlokára..

                   A Lajos nősülése és az Anna megjelenése a telepen mély gondolkodóba ejtette Zoet. Neki sem tesz jót a tétlenség.. De miként lehetne mindent úgy felforgatni, hogy jó legyen? Elhatározta, hogy mindent elmond a szerzetesnek, és tanácsát kéri. Ő a nép szemében jövőbe látó szent, Isten segedelmével. Milyen sokan járnak hozzá segítségért, legyen az áldás, átok vagy fekete mise. Mindent vállal, és ha hirtelen a kért változás nem áll be, megmagyarázza a lehetőségeket. Vagy a pénz nem volt elég arra, amit kért, vagy Isten várakozik még a végrehajtással. Mert Istennek is gondolkodnia, mérlegelni kell.                 

               Zoe elmondta a szerzetesnek nagy bánatát, hogy nem szereti a tétlen életet a telepen. A legjobb lenne elköltözni, de hova?.Grigoras atya, az olaj ellenében haladékot kért , hogy imádkozhasson, gondolkozzék és majd választ ad. Nem késett a válasszal. Rövid várakozás után,mielőtt mindent alaposan átgondolt és fontolóra vett felvázolta Zoenak  a várható lehetőségeket. Szucsáva nagy város, nem megfelelő, oda bejutni nagy ismeretség kell .Radóc, az jó lenne, ott a könnyűiparban nagyon keresett a női munkaerő. .Ahhoz, hogy minden téren biztonságban legyenek, fizessenek le egy panel apartrnant

 S így hamarabb történik a letelepedés és biztosabb a munkahelyigénylés. Azt is alaposan átgondolta, hogy ravaszsággal miképpen lehet az előlegre valót előteremteni. Zoe épp a nagyböjtben kell, szüljön, de ne halasszák a keresztelőt nyolc napnál tovább. Abban az időben, nagyböjt alatt a pópa a templomban nem keresztelhet, de elhozzák ide a kolostorba, nekik nincs megtiltva semmilyen szolgáltatás. Rendezzen nagy keresztelőt sok meghívottal. Böjtös időben neki sem költséges, mert a töltikéhez nem kell hús, csak martilapu és olajban pirított hagymás rizs. A bányásznak elsődleges az ital,nem számít, hogy mi van a gyomorban .Azt sem ártana elhíresztelni,hogy a gyermek beteg és orvosi kezelésre kell vinni Jászvásárra. És ez biztos megindítja a vendégek szívét és zsebét. S aztán úgyis elköltöznek, ki fog majd érdeklődni hogylétük felől.

 Grigoras mindezeket ravaszkásan, kuncogva, együttérzéssel elmondta és várta a hatást. Kíváncsi volt Zoe hogyan fogadja a jól kidolgozott és megtervezett stratégiát. Bizony nem kerülte el ez a biztatás az asszonyka hálálkodását. Szülés előtti utolsó látogatásakor az olajon kívül cukrot, lisztet, száraztésztát, sóshalat és egy egész sonkát vitt a szerzetesnek. Kivételesen meggyónt, mert már nem volt lehetősége a pravoszláv templomba menni, hosszan imádkoztak és megáldotta a szerzetes. Miután távozott, útközben is érezte homlokán az atya csontos, hideg kezének simogatását. Átvillant gondolatában, hogy a kis remete mennyivel forróbb lett volna, de hamar elhessegette a gondolatot, hogy gyónás és áldás után ne vétkezzen. Betartotta a felvázolt forgatókönyvet, ahogy az atya ajánlotta és elküldte Gogut Radócra, hogy kérelmezze az öröklakást, mert az előleget kifizetni úgyis csak akkor kell miután hozzákezdenek az építkezésnek.

                A tervezett időre elérkezett a keresztelés napja is. Meghívták a teljes munkaközösséget, a mérnökkel együtt, harminc személyt. Előzőleg felkérték Lajosékat, hogy vállalják el a keresztszülőséget, de Anna hivatkozva arra, hogy ők katolikusok, nem is merik a szertartást, nem vállalhatják, de az ünnepségen feltétlenül részt vesznek.

                 A házaspár előre kiszámította, hogy mekkora kell legyen a jövedelem. Zoe hozzálátott az előkészületekhez. Grigoras atya tanácsa szerint készített egy hatalmas fazék töltikét puliszkával, ami igazi böjtös bukovinai menü, beszerezték a cukorrépa pálinkát, ami szintén helyi jellegű, mert csak észak Moldvában főzik. Hivatalosan tiltott, mert állítólag mérgező hatású, gyakori fogyasztása vakuláshoz vezet. A nép viszont ellenáll minden tilalomnak, mert élvezettel gurítja le a torkán az olajsűrűségű folyadékot. Bor is került nagy adagban, jó minőségű Cotnari környékéről. Ezt itta annak idején Stefan cel Mare is, de a mai Nagyvezér asztaláról sem hiányzik.

                   Miután a nehezén túl volt, elgondolkozott Zoe, hogy a rokonokat minden böjt ellenére illik külön megvendégelni, mert keresztelő is csak egyszer adódik az életben ..Egy falusi asszonytól vásárolt két előkészített tyúkot .Bukovinában az előkészítés abban áll, hogy a tyúkot miután levágják szárazon megkoppasztják,mert a toll kell a párnákba, utána leöntik petróleummal,hogy amennyi toll és tok maradt rajta leégjen. Azután jól megmossák. A panírozást darált kekszorral végzik, mert annak vaníliás édes íze valamennyire elüti a petróleum szúrósságát, de ők már megszokták,mert a petróleum az orvos szerint nagyon jó torokfájás ellen. Kiszámította,hogy a rokoni fogadás se emelje nagyon a költségeket, mindenki kap egy szelet rántott húst és egy pár virslit mustárral.

                  Lajosék nem vettek részt a kolostori keresztelőn, csak este a vendégségbe mentek el. Mikor közeledtek a barakkhoz, már messziről hallották a suttogást, hogy jönnek a bozgorok. Illuminált részegek a kapuban már várták a répapálinkával és egymás után töltötték tele a poharakat, hogy igyanak a gyermek egészségére és annak emlékére,hogy beavatták az ortodox kereszténységbe.. Anna mikor látta a részeges erőszakot, félrelökte az egyik férfit és rászólt, mit akarnak, a kapuban berúgatni?  Ő hölgy és nincs szokva a tömény alkohollal. Belépve látták, hogy az italnak megjött a hatása, olyan hangzavar volt, mint a zsidóvecsernyén, mivel ott is mindenki hangosan imádkozik, hogy jól hallja meg az Isten. Leültették az asztal mellé, és sajnálattal tudatták,hogy az étkezésen már túl vannak, a csorba elfogyott, de leves helyett hoznak tejes puliszkát. Amíg folytak ez előkészületek, Anna végignézett az asztalon és elámult a meglepetéstől. Az asztal újságpapírral volt terítve, olvasni lehetett a napi híreket. Zavarba ejtő volt a kép, melyen a pártvezér széles mosollyal néz szembe. Annának az étvágya is elment. És felszolgálták a kihűlt ételeket, amihez hozzá sem nyúlt, olyan távolinak és ízléstelennek tűnt neki a teljes menü. Mindenki előtt viszont ott állt a kancsó bor, mely nem lehetett üres egy pillanatig sem. Lajoshoz hajolt és a fülébe súgta, hogy megvárják, amíg a pénzt kezdik gyűjteni, és utána hazamennek..

                    Eljött a pénz szedés ideje Az egységvezető mérnök Goguval hozzálátott, megszámolták a begyült összeget, és kevésnek találták. Elhatározták, hogy babatáncot szerveznek. A betegnek beharangozott gyermeket külön szobába vitték a keresztelés után és arra hivatkozva, hogy alszik, nem engedtek senkit a közelébe.  Ahhoz, hogy megadják a módját a babatáncnak, bepólyáltak egy játék babát és ötven lej ellenébe kézről kézre adták és részeges dülöngéssel mindenki táncoltatta. A begyült összeg igy sem fedte a tervezett jövedelmet és akkor a mérnök és Gogu újabb cselhez folyamodott. Listát készítettek, összeírták a csoportot, a mérnök felajánlott ezer lejt és megbeszélték, hogy a lista alapján fizetéskor mindenki még száz lejjel hozzájárul, hogy a gyermeket el tudják vinni egy jászvásári klinikára. .Senki nem ellenkezett, pláné mikor látták, hogy a Gogu apja begurít egy boroshordót, és csapra veri.

                    Sok restelkedés után Zoet bántotta,hogy Annáékat nem hívta a külön szobába. Végül behívták, hogy vacsorázzanak velük. Az asztal itt is terített volt, de eltérően az előbbitől, itt fehér papír volt abrosz helyett.. A szobát hangos beszéd töltötte be. Kissé elhalkult amint beléptek Lajosék. Mustrálgatták az erdélyi idegeneket, Mennyire más alkat, más a viseletük, hiszen ők többnyire ünnepi népviseletben voltak, mert templomba úgy illik menni. Lajoséknak új terítéket tettek. Mindkét tálban egy szelet rántott hús, egy pár virsli és mustár vagy só, mert ők a kolbászt is, meg a virslit is sóba mártják. Anna, amikor megkóstolta a rántott húst és érezte a petróleum ízét keveredni a vaníliás kekszével, hányingere támadt, körbenézett, látta hogy senki sem figyeli, kivette a falatot a szájából és a papírszalvétába csomagolta.. Csak a virslit fogyasztotta el mustárral. Abban nem volt kifogás, mert üzleti volt, nem bukovinai házi készítmény.

             Másnap a két fiatalasszony összetalálkozott és Zoe örömmel mondta, hogy a számítás bejött és azt is elárulta, hogy az egész humbuk  a Grigoras atya javaslata volt A gyermeknek semmi baja sincs hála Istennek és itt háromszor keresztet vetett. Csak megunta a bányatelepet. Hiába jó a Gogu keresete, ő is szeretne dolgozni, és ezért elköltöznek Radócra. Hálából a szerzetes tanácsaiért, úgy gondolta, hogy az összeg tíz százalékát a kolostornak adományozza, de már annyi mindent hordott nekik. Elégedjenek meg egy liter olajjal,mert az is csak tőle kapták eddig. Mondta, hogy még be kell menjen a templomba , mert böjt van és szeretne hála gyertyát gyújtani, mivel ilyen jól sikerült minden. Hívta Annát is hogy tartson vele és imádkozzanak együtt, de Anna sürgős dolgára hivatkozva elviharzott

              Biztosan nem teszi be a lábat abba a fészekbe, gondolkodott Anna és hivatkozott az ortodox templomra. Milyen Isten hajléka lehet az. Ahol az isteni és felebaráti szeretet mellett ugyanabból a Bibliából átkoznak, fekete misét mondanak, átoktól oldanak fel?  És mindezeket busás pénz ellenében. A buta nép fizet, elhiszi a papok felsőbbrendű hatalmát. Milyen lélekkel mondja egy ilyen hajlékban „Üdvöz légy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között…” Nem, az ilyen imát nem is tudja elképzelni hagymakupolás bizánci templomban. Teljes átéléssel csakis a székelyföldi gótikus templomban tud őszintén imádkozni .A tisztelendő úr megtanította nekik, hogy az imádság a közösségen alapul: „Mi Atyánk”. Ez családtagokra, közösségi hittestvérekre érvényes. Az igazi ima megadja Istennek jogos helyét: „Szenteltessék meg a te neved”. Magába foglalja az anyagi szükségleteket:” a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk” és a lelki szükségleteket:” bocsásd meg”, és segítséget kér, hogy helyesen élhessen a gonosz állandó nyomása alatt ..Így csak otthon lehet imádkozni, mert Európa a keresztény kultúrából született. Ez a hely már körön kívül van.

                Belegondolt, hogy mennyire vonzotta az idegen, az ismeretlen, amikor rászánta magát, hogy követni fogja Lajost. Az ember egy utazást háromszor él meg. Első a készülődés, az izgalom, hogy mennyire lesz varázslatos. Másodszor maga az út. Neki elég hosszú volt, mert Lajosnak három évébe került, hogy lejárjon a szerződése.. Most a harmadik fázisban az élmények tanulságos, vagy nyomasztó elraktározásával következik a hazatérés.

                 Őseink Etelközből megtizedelve mentek át a Kárpátok magas, havas ormain új hazát keresni. Nekik könnyebb, vonattal vagy autóbusszal néhány óra alatt otthon vannak. Otthon, ahol a fenyő erős mély gyökerekkel kapaszkodik a sziklába és ellenáll az idők viszontagságainak. Semmi sem tudja megtántorítani. Egyenes tartással emelkedik az ég felé, figyeli, őrzi a tájat, a szülőföldet. Vajon mi tanultuk tőlük, vagy ők tőlünk a gerincességet, a kitartást, hogy a Sors bárhova űz , mindig van egy menedék egy biztos támasz. És az a szülőföld. Mert a szülőföld ott van, ahol a vén eperfa halkan sír a nyári éjszakában, halkan, de bátorítóan suttogja  :” Jövel haza én gyermekem”! Nekünk ez a szülőföld. Csíkország. Erdsély!