Hallgatta egy ideig a csendet. Fülelt, de egy hang sem ütötte meg a fülét. Úgy tűnt, vége a pusztításnak. Majdnem egy óra telt el, amíg összeszedte a bátorságát, hogy megnézze mi maradt a zárdából. Nem értette, miért nem működött a hibernáló készüléke, de most nem is ez foglalkoztatta. Rosszul állította be, ennyiben maradt.
Teljesen ismeretlen helyen találta magát. A barlangban a HIBER-550-en kívül más nem volt. A közelben egy járatot talált, aminek a végén mintha fényt látott volna. Végigment rajta, a barlang bejáratához ért. A szeme elé táruló látvány lenyűgöző volt, de egyben ijesztő is. Ameddig a szem ellátott, sűrű fenyőerdő borította a vidéket. A fák aranyló színben tündököltek a naplementében.
– Hol vagyok? – tette fel magának a kérdést.
– A kígyóról elnevezett törzs vadászterületén – szólalt meg a fejében egy ismerős hang.
– JOHN®? – Bess nővér még sohasem örült ennyire egy ismerősnek.
– Jó estét, Bess Lorenzini! A tolker energiája még 4 perc működésre elegendő. Utána feltöltés szükséges – kezdte JOHN®.
– Négy perc?! Akkor mégis működött a gép. Ötezer évet aludtam volna?
– Nem. Mindössze 4997 évet, 2 hónapot és 12 napot. Figyelmeztettem, hogy Bessie Daffin megváltoztatta a beállításokat. Használat előtt ellenőriznie kellett volna.
Mintha csak tegnap lett volna.
– Vészhelyzet volt, és azt is mondtad, hogy valószínűleg nem használom majd. – Ekkor eszébe jutott John Nangle és a nagy terve, amit a villámok az öreggel és a zárdával együtt megsemmisítettek.
– Mi lett a többiekkel?
– A többség meghalt. A kevés túlélő leszármazottai uralják most ezt a vidéket – válaszolta JOHN®.
A nővér tudta, négy perc kevés lesz, hogy minden kérdésére választ kapjon.
– Hogy tudom feltölteni ezt a ketyerét? – kérdezte.
– Ha a tolkerre gondol, azt most nem tudja feltölteni. Meg kell várnia, míg a szükséges technikát újra feltalálják. A korábbi tapasztalatok alapján 90 000 év körüli időre számíthat.
– Korábbi tapasztalatok? – Bessel fordult egyet a világ. – Eddig hányszor találták fel a sensoriont?
– Egyszer találta fel az első emberiség – válaszolta JOHN®. – A további három emberiség újra felfedezte, egyre rövidebb idő alatt. Az első rendszer JOEY volt. Működését egy atombomba szakította meg. Őt követte PHIL hozzávetőlegesen 200 000 évvel később, aki JOEY sensorionjait használta. Miután a második emberiséget a felmelegedés csaknem teljesen kipusztította, PHIL nem kapott több energiát, így működése leállt. 160 000 év kellett, míg a harmadik emberiség beüzemelte a TOBIAS rendszert. Egy aszteroida becsapódását követő jégkorszak után jött JOHN®, 115 000 évvel TOBIAS után. A rendszer változott, a sensorionok ugyanazok maradtak. JOHN® 2 perc 21 másodperc múlva befejezi működését. A továbbiakra nézve nincs adat.
– Erről senki sem tudott, igaz? Miért nem?
– Senki nem kért ezzel kapcsolatban információt.
Bess nővér nagyon magányosnak és becsapottnak érezte magát.
– Uram, a Te útjaidat valóban nehéz kifürkészni.
– Isten és a vallás nem értelmezhető számomra – vála-szolt JOHN® Bess imának szánt mondatára.
Bess ekkor váratlan elhatározásra jutott.
– De értelmezhető lesz a következő JOHN, vagy MARCUS, vagy ELIZE vagy ki tudja, ki az ördög számára. Missziót fogok indítani. Mindent megteszek azért, hogy kilencvenezer év múlva egy jobb világban éljenek az emberek, amit nem akarnak majd tönkretenni.
– A célja elérésének a valószínűsége…
– Ne! JOHN®! – szakította félbe Bess. – Tudom, hogy nem sok, de reménykedni még lehet.
Bess nővér ezzel elindult a fák közé, hogy megkeresse a kígyóról elnevezett törzset.
– Jó éjszakát, JOHN®! – mondta, mielőtt a tolkere végleg lemerült.

 

*** VÉGE ***