A hívatlan látogatók másnap este érkeztek. Szürkület volt, a gyerekek már hazamentek. A nővérek éppen a közös esti imát végezték a kápolnában, amikor két nagydarab, marcona fickó rájuk törte az ajtót. Bess nővért keresték, és minden tiltakozás ellenére magukkal is vitték, magukra hagyva az ijedt nővéreket.
A fekete limuzin az iskola bejáratánál várta őket. Bess – kísérői nem éppen gyengéd segítségével – beszállt a hátsó ülésre. Egy hatvan év körüli, jól öltözött szakállas úr ült vele szemben. Megjelenéséből sugárzott az önbizalom.
– Jó estét, Bess! Még nem találkoztunk, de már biztosan hallott rólam – kezdte a férfi. – A nevem John Nangle.
Jó estét, JOHN®! A nővér hirtelen nem találta a szavakat.
– Bizonyára kíváncsi, mi dolgom lehet Önnel ezen a szép estén – kezdte John.
– Valóban nem számítottam ilyen neves látogatóra – Bess a két testőrre pillantott –, sem pedig kedves kísérőire.
– Nem szeretek mellébeszélni, rögtön a lényegre is térek – a férfi arca keménynek és rendíthetetlennek tűnt. – Amikor sok évvel ezelőtt beüzemeltük a rendszert, a megmaradt Föld emberei készen álltak arra, hogy önként az irányításunk alá kerüljenek.
– Az irányításuk alá? – Bess nővér nem akart hinni a fülének. Ez az ember tényleg nem kertel. – JOHN® által?
– Igen, de ne szakítson félbe! Majd megadom a szót, ha úgy látom jónak. Sokáig úgy tűnt, rendben mennek a dolgaink. Hagytuk a magához hasonlóknak, hogy működtessék a kis szektájukat, úgy gondoltuk baj nem lehet belőle. Még azt is megengedtük, hogy iskolákat nyissanak, de most már belátom, ez nagy hiba volt.
– Nem magukon múlt. Tudtommal a demokratikusan megválasztott vezetőink engedték – szakította félbe Bess, nem várva engedélyre.
– Ugyan, ne nevettessen! Az emberek azt választják, akit mondunk nekik. Ne becsülje le a média hatalmát. A legfontosabb fegyver pedig JOHN®, aki a mi kezünkben van.
– Miért akarnák irányítani őket?
– Mert az emberek képtelenek az önálló létezésre. Demokrácia? Én csak cseléduralomnak nevezem. Mindenki egyenlő? Végül a legutolsó földműves is hatalmat akar magának, mert demokrácia van. A végeredmény széthúzás, osztályharcok, háborúk. Egy keménykezű uralkodó megtarthatja a békét és a rendet. A maga iskolája viszont veszélyezteti a terveinket. Olyan dolgokra tanítják itt a fiatalokat, ami nem helyes.
– Nem helyes az önállóság? A felelősségvállalás? Becsületre és tisztességre tanítjuk őket. Hogy lehetne ez helytelen? Ezek a gyerekek szeretik egymást, ahogy családjaik is.
– Most még igen, de ne bízzon bennük olyan vakon. A túl nagy önállóság majd megváltoztatja őket.
– Lehet, hogy így van. Maga erre az élő példa. – Bess ezt sértésnek szánta. – Egyébként sem hiszem, hogy a mi kis iskoláink ekkora hatással lennének az emberiségre.
– Gondolja? Ha jól tudom ma is átvettek egy tanítványt a helyi iskolából. Honnan tudja, hogy mekkora a hatásuk? JOHN® mondta?
Habár Bess nem szerette JOHN®-t, eddig feltétel nélkül hitt neki. Most rájött, hogy hiba volt.
– Reméltük, ha maga és a hittársai nem kapnak híreket egymásról, akkor vége lesz ennek az őrületnek. Tévedtünk. Világszerte a családok negyede járatná porontyait egyházi iskolába. Ennek véget kell vetni. A maga dolga, hogy bezárja az iskolákat és feloszlassa ezt az egész szektát.
Bess nővért elégedettség töltötte el, ugyanakkor rettentő dühös lett.
– Nem! Ha ez így van, annak csak örülök. Ha ekkora szükség van ránk, nem hagyjuk cserben az embereket.
– Látom nem fél, pedig jobban tenné.
Bess közelebb hajolt John-hoz.
– Fenyegetőzhet, amennyit csak akar. Mit csinálna? Megölet? Akkor majd más folytatja a munkámat.
Most John hajolt közelebb.
– Nem, nem ártanék magának. Ezt a döntést önként hozza meg. Mert dönteni fog, az biztos. Tudja mi ez? – John a csuklójára mutatott.
– Tudom. Egy tolker. Nekem is van.
– Azzal tud beszélgetni. Én az enyémmel irányítani tudok. Szálljunk ki!
Még mindig a kolostor előtt álltak, a limuzin meg sem mozdult a beszélgetés alatt. John a völgy felé nézett. Az első lakóházak a domb alján álltak, távolabb egyre sűrűbben lakott rész következett. Messze, a horizonton már a várost le-

hetett látni.
– Előttünk láthatja a megmaradt népesség talán egy tizedét. – Miközben beszélt, férfi a tolkerével babrált. – Mondja meg, hány halál kell, hogy jó döntést hozzon!
Bess a házak között villanást látott, majd az épületek nagy robajjal összedőltek.
– Mit akar tenni? – kérdezte ijedten.
– Demonstrálom, hogy mi történik, ha a feltöltődött sensorionok nem emelkednek fel. A híveik biztosan tudni szeretnék, hogy miért kellett meghalnia egy lakótelepnyi embernek a maguk istene miatt.
A város felett füst gomolygott, miközben a villámok romba döntötték a házakat.
– Hagyja abba! – kiabált Bess nővér. – Nagyon veszélyes, amit csinál!
A fizikában nem volt különösebben járatos, de azt megtanították neki, hogy a sensorionok egyensúlya a rendszer legérzékenyebb pontja. A feltöltődött részecskék nem maradhatnak lent, mert a körülöttük létrejövő mágneses mező a többit is magához vonzaná.
– Hagyja abba! Így mindenkit megöl! – Bess már majdnem sírt.
John tovább folytatta a pusztítást. Bess bekapcsolta a tolkerét.
– JOHN®! Állítsd le!
– Az én irányításom alatt áll, és addig nem hagyom abba, amíg nem hallok egy ígéretet – válaszolta a férfi JOHN® helyett.
– Jól van! Úgy lesz, ahogy akarja! – kiabálta Bess, de már későn.
Időközben besötétedett, így jól láthatták, hogy az égi tűzijáték hogyan közelít feléjük. Az egyensúly felbomlott. Bess az iskola bejárata felé hátrált. John értetlenül nézte az eget, amíg a következő villám el nem találta. A nővér futásnak eredt. Berontott az iskolába, de a kilincs úgy megrázta, hogy azt gondolta, leszakad a karja. Még egyszer hátranézett a völgy felé, de nem látott mást, csak vakító villanásokat és lángokat mindenfelé. Az ablakok berobbantak mögötte, ahogy a folyosón futott. Mindenfelé üvegszilánkok záporoztak.
Hirtelen ötlettől vezérelve irányt váltott. Berúgta a pinceajtót és lefutott a lépcsőn. Az áramütéstől iszonyúan fájt a karja. A pincében még minden nyugodtnak tűnt.
Egyelőre, de ide is elér majd! A haláltól nem félt, csak az azzal járó fájdalomtól, ami most elkerülhetetlennek látszott. Tekintete ekkor a sarokba tévedt. Nem fog fájni.
A HIBER-550 működésre készen várakozott, ahogy előző nap hagyták. Bess nővér az érintőképernyővel kezdett babrálni.
Csak tudnám, hogyan működik! INDÍTÁS? Az igent válasz-totta. A tető kinyílt. A nővér befeküdt a gépbe és magára csukta a fedelet. Először enyhe hűvöset érzett, közben hal-lotta, ahogy a sensorionok elérik a pincét. Utána semmi.