Dráma Sára:  Bocsásátok meg , hogy elkéstem, de hát ezek a mai közleke

                      dési viszonyok...Képzeljétek el a trolibusznak ellopták a kábel

                      ját, taxit ilyenkor nem találsz, abiciklim kereke leeresztett, ám

                      a lábam feldagadt. Már ott tartok, hogy a lámpánál már azöl

                      den sem merek átmenni, a hidon szédülök, a hid alatt rette

                      gek.. ezt igy már nem lehet tovább csinálni, hisz egész nap

                      fáj a fejem, hullik a hajam, ki kell cseréljem a szemüvegemet

                      de a belgyógyászhoz is elkellenne mennem, és úgy érzem ,

                      kezd ludtalpam lenni.

Szamosi:        Nem baj Sárika,nincsen semmi baj, ha elkéstél , hát elkéstél

                      nem ez az első , és biztos vagyok benne , hogy nem is az u

                      tolsó. Mert a dramaturgnak szabad elkésni, azért nem lettél

                      szinész, mert a szinésznek nem szabad elkésni, nem fájhat

                      a feje, sőt a lába is csak kizárólag  előadás után szabad,

                      hogy dagadjon. A sugónak meg a torka nem szabad , hogy

                      fájjon, viszont hullhat a haja , sőt  mi több akár  kopasz is

                      lehet. Mert egy jó dramaturg mindent  megtud , meg eltud

                      dramatizálni, azért nemlesz orvos,  vagy ápoló, mert ott van

                      elég dráma, ő ott nem tud semmi ujat produkálni. Azért van

                      a szinháznál , hogy dramatizáljon

Kőrösi:           És nem társulati ülésen!

Sára :            Hát nem is mondátok, hogy társulati ülés van., hát nekem

                     hónapok óta , egy perc nyugtom nincs, egész nap váloga

                     tok osztályozok, drámát drámára teszek, komédiát komédi

                     ára, hogy megtaláljam azt a darabot, amit játszani fogunk

                     és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy dráma legyen

                     vagy komédia.

Szamosi:       Például, amit most csinálsz ,az micsoda?

Sára :            (kissé felháborodva) Na légy szives és ne tégy úgy mintha

                     minden a legnagyobb rendben lenne , nézd meg hány tagod

                     van, nézd meg ! korbéli , nembéli összetételüket. Hát egy

                     kosárlabda csapatot, nem tudsz összehozni nem egy  társu

                     latot. ( gondolkodik kicsit) Hát ha visszagondolok  megboldo

                     gult fiatalkoromra  eszembe jut, hogy régen az egész Csapa

                     jev sereget kitudtuk volna állitani szinészekből, annyi sziné

                     szünk volt, vagy  a János vitézzé előléptettett Kukorica Jan

                     csi báránykáit is szinészekkel tudtuk volna eljátszatni. És tu

                     dod milyen gázsim vot?

Szamosi:       Tudom, sőt azt is tudom,hogy én hány éves voltam , és azt

                     tudom , hogy te hány éves voltál, és azontul azt is tudom,

                     hogy nem te gázsidból éltetek olyan jól ,hanem a pártaktivista

                     férjed jövedelméből. És azt is tudom , hogy te akkor is renge

                     teget dolgoztál, és akkor is fájt a fejd, csak nem ennyira , mer

                     fíatal voltál, busszal nem jártál mert nem volt, alábad se fájt

                     mert egy ilyen csinos láb  egyszerüen nem is fájhatott. Válo

                     gatni viszont akkor is válogattál, drámát komédiát operettet,

                     olvastál és javasoltál, és bizony  néha-néha elkéstél. De hát

                     nem erről  akartunk beszélni, hanem arról , hogy nagyon örü

                     lünk , hogy megjöttél, megakartuk kérdezni , hogy vagy?--de

                     azt már elmondtad, és tese kérdezd meg , hogy vagyunk ,

                     mert mi is éppen olyan jól vagyunk mint te, csak nekünk már

                     semmi nem fáj  annyira , mert mi már valamiben ,egyetértet

                     tünk!

Sára :            Miben?

Mindenki:      Hogy játszani fogunk!

Sára :            És mit?

Szamosi:       Na látod , ezelőtt egy órával pontosan itt tartottunk, és most

                     kezdhetjük elölről az egészet:

Sára :            Csak tán nem  miattam?