"Mi a kóla folyik itt?Hova lett Mics?Csak azt láttam,hogy egy másik ilyen örvény átszipantotta magához.Egyáltalán hova repít ez engemet?Az időjárás jelentésben nem beszéltek semmiféle tornádórol.Jaj,nagyon félek...Mics...Mics...éhes vagyok!"

   Gondolatai most is csak az étel körül forogtak.Pechére az örvény lecsitult,az égben nyílt ki.Éva zuhant vagy 25 métert,zuhanása közben sikított.

"Ühm aú valamire rá estem."-állapította meg Éva,majd lassan felállt és jobban szemügyre vette a helyzetet:e-egy csaj...lehet kb.20 éves.Narancssárga haja van?!Egyá'talán nem ember.Vöröses színű arca van,és még hegyes fülei is!Örökletes betegség?...Nem,ilyesmi betegségről nem tanultunk bioszon.De várjunk,hol vagyok?Ez biztos nem Nagyvárad.Svájc?Asszem ott vannak ilyen középkori városok....vagy az Ausztria?"

Töprengése közben Évici észre sem vette az őt körülvevő bámuló elf-szerű lényeket.Királynőjük halálát gyászolták.Nem kellett megnézni se a pulzusát,hisz az ilyesféle lényeknek a hajuk,egy perc után miután elhunytak,beőszül.Az egyik megszólalt közölük:

-Te gyilkos!Megölted Klemtina királynőt!Ez nem az "Óz"!Dorothy!-szólalt fel az elhunyt királynő egy jelentéktelen jobbágya.
-N-nem akartam.Csak kiestem abbol az örvényből.Jah és nem Dorothy vagyok,hanem Evangélia,vagyis Éva!-az utolsó mondatánál már el is felejtette a "mit fognak most ezek csinálni" félelmet.

  Egy másik narancs-elf,név szerint Fülöp,kiadta a parancsot:-Elfogni!

Éva megpróbált elmenekülni,kiabálván,hogy "ne bántsanak".De súlya ebben is akadályozta,pont mint tornaórán amikor le kellett adni a futást.Akkor is csak egy kegyelem hetest adott neki a tanár.Évát elkapták,megbilincslték,bár gyakran ki kellett cseréni,mert túl vékonyak voltak az ő csuklóira.Persze ez alatt a csereberélgetés között remekül megtudott volna szökni,dehát nem volt gogyija.Most csak azon járt az esze,hogy ő mennyire éhes.

-A 15-ös cellába!-parancsolta Fülöp ezredes.

És ezzel megkezdödött hősnőnk legrosszabb kalandja...a cella rácsái kinyíltak,Évát pedig csuklóján a bilincsekkel behajították.

Narancs város,Narancs vár,-tárgyaló terem.

-És most mi a túrót csiná'junk?-kérdezte bosszúsan Rafael,Narancs hadsereg vezére,és egyben főtanácsos.A kerek asztal másik végéből Fülöp ezredes válaszolt:
-Higagy'á má' le!
-Nem nyikanok!
-Jó' van,akko' figyejj!kiabált ismét Fülöp,aztán folytatta,-Az a csájé naon veszílyes,tugyuk mi miatt.Ki köll tanánunk valamit,me' hanem a királynő kinyi' minket!

-Há' te hülye vagy?Há' hogy nyirna ki ha má egyszer kinyírták?-okoskodott Rafael.-nem csuda,hogy te csak az ezredes vagy.
-Ja jó' van má' nah!Tegnapelött sokat ittam oszt másnap-másnapos va'ok.-mentegetözött Fülöp,bár szövege nem fedte azt a tényt,hogy tényleg buta volt.A pincér aki ott serte-feltéltél körülük az étellel nyugtatónak ezt mondta:
-Jáj-jáj uraim.Inkább kostolják meg a sült bárányt,amíg még meleg!
-Meleg?!Há ma má  csak buzi bárányokat sütnek?Áh,hová lett a világ?-ettől a beszólásra mindenki bevágott egy pofát.Rafael már csak ilyen szúros humorú volt.
Egy perc néma csend után Fülöp elárulta mit gondol az egészről.
-Jájj,ki lesz most az új király most,hogy a királynő kipurcant?Me' én nem leszek,az hót ziher!-jelentette ki nevetségesen méltóságteljesen Fülöp.
-Nyugi,te úgysem lehetsz.Áh,Klementina is másnapos lehetett miko téged nevezett ki.-mondta Rafael
-Mi van?!
-Süket is vagy?
-Mit mondtá'?!
-Nah,há mondom én hogy süket vagy!
-Nem vo'k lüke!Te majom!

Ez a konverzáció olyan sokáig eltartott,hogy nem tudták befejezni az új király megszavazását.

Narancsvár boszorkánykonyhája

-Alma,kérem a rúna köveket és a kék fiolát!
-Igenis Szalonné!
Narancsvár boszorkánykonyhája pont ugyanolyan,ahogy a mesékben levan írva.Benne volt Szalonné,az idős boszorkány,ki legalább 100 éves lehetett,bár a haja ugyanolyan piros volt,mint leány korában,hisz a narancs-elfeknél ezt a halált jelentette.Ha valakinek ösz volt a haja,biztos halott volt.Szalonnének ott volt a kis segédje,a naiv,de határozott és zöld-öves karatés lány.
-Szálonné,mondja mit gondtolt királynőnkről?-kérdezte Alma
-Szerintem az elmúlt 30 évben nagyszerű rendet tartott.Nem hagyta,hogy a szegény és koszós parasztok elnyomjanak benünket.Reméljük,hogy ez a lány nem az akire mi gondolunk,és akkor nincs mitől tartanunk.

-Igen.-helyeselt Alma
Szalonné befejezte a rúnák üzenetének kiolvasását,ám amit látott,azt nem rakta ki az ablakba.

-Ez,ez...-mondta rémülten
-Ugye nem ő a ki...a ki...
-A KIÉHEZETT!