Az író előszava:

Iskolás éveim alatt már egy ideje figyelem, milyen jellegzetes hangvételűek az irodalomkönyvek hangvételei, s hogy az órák alatt készített jegyzeteim a füzetben is hasonló kicsengésűek. Úgy néz ki, az élet külön hangnemet szánt az irodalmi művek elemzésére, de az is biztos, hogy egy idő után kezd idegesítővé válni ez a dolog. Sok esetben a lírai és epikai elemzések jó részét értelmetlen belemagyarázásnak tartom, a tipikus kék függönyös esetnek. Aki még nem hallott róla, íme egy egyszerű magyarázat:

 Sokszor szembesültem már a magyartanárok gondolatainak visszásságával és értelmetlenségével, így eshetett meg, hogy imádok olvasni és írni, de a középiskolai irodalomóráktól kiráz a hideg. Egy kicsit ezt akartam kigúnyolni a következő "verselemzéssel.

Depresszió - Hagyjatok bízni

http://www.youtube.com/watch?v=hTya8lPxtfA

Jönnek és mennek hatalmak 

De legalább mindig jó nagyot buknak

Ölelnek és dobnak az ajkak 

De néha a kulcsom jó a kapuknak

De ha nemtalálom meg még a helyem 

Attól kard alá zeném, fejem 

Nem teszem, hogy elmondjad újra:

"Mi a fasznak élni, ő is megunta?" 

"Ember küzdj és bízva bízzál!" 

De, ha nem megy legalább engem hagyjál! 

Hagyjatok bízni! 

Talán, ha küzdök, működik 

Hagyjatok bízni! 

Különben ezt is elveszik 

Hagyjatok bízni! 

Talán, ha küzdök, működik 

Hagyjatok bízni! 

Különben ezt is elveszik 

Vannak és lesznek is gondok 

A hét főbűn mindig tombol 

Annak a fejnek is mondok 

Pár szót, akit az élet rombol: 

A világ és a lét itt kegyetlen 

Közhely, mégis így van temetlen 

Minden szemét marad a régi 

De pár szép percért érdemes élni 

"Ember küzdj és bízva bízzál!" 

De, ha nem megy legalább engem hagyjál! 

Hagyjatok bízni! 

Talán, ha küzdök, működik 

Hagyjatok bízni! 

Különben ezt is elveszik 

Hagyjatok bízni! 

Talán, ha küzdök, működik 

Hagyjatok bízni! 

Különben ezt is elveszik 

Gyilkos hajsza a percekért 

Megszakadni a semmiért 

Sok-sok ember túl sok bajával 

Az egész bolygó levert fajával 

Én nem tudom, hogy hogy lesz vége 

De ma nem érdekel, csak legyen béke 

Meg szerelem, bál, gitár na meg a haverok 

Így lesz, ha itt még bízok 

Hagyjatok bízni! 

Talán, ha küzdök, működik 

Hagyjatok bízni! 

Különben ezt is elveszik

Hagyjatok bízni! 

Talán, ha küzdök, működik 

Hagyjatok bízni! 

Különben ezt is elveszik

Hagyjatok bízni!

Elemzés:

A cím tömör, kétszavas. A későbbi refrén első mondatát emeli ki a mű elé, mintegy hangsúlyozva, hogy az alkotó mit tart alkotása magjának, a fő mondanivalónak. A Depresszió kedveli a rövid, de mélyértelmű címeket, így kihangsúlyozva mondanivalója fontosságát.

A mű az élet nehézségeinek a kutatása és magyarázata köré épül fel. Fontos megvizsgálni a strófaszerkezetet: a két versszak nyolcsoros, a refrén két része pedig két- illetve négysoros. Bár a strófaszerkezet tanúskodik az alkotó zaklatott lelkivilágáról, mégsem figyelhetők meg enjambement-ok, minden sorban kerek a jelentéstartalom.

Az első versszak eleje máris nagy igazságot emel ki. A mindenkori hatalmak múlandóságát, az idők változékonyságát hivatott leírni az egyszerű mondat. A szerző elégedettségét fejezi ki ezen folyamat előtt, úgy érzi ez a helyes folyamat. Lenézi a hatalmakat, a sorok között megbújik az igazság: a hatalom mindig álszent, ezért megérdemli a bukást.

A következő sorokban erős, szemléltető költői képet láthatunk. Az emberek befolyásolhatóságáról, pálfordulásaik könnyedségéről, a lét szánalmasságáról ír itt az alkotó. Majd mintegy kigúnyolja saját szerzeményét, "kard alá" kívánja, hiszen folyton csak ugyanazt az egy igazságot ismételgeti. A trágár szóhasználat itt a figyelemfelkeltés, megbotránkoztatás és a témában való elmélyedés, igazábóli elmerülés eszköze.

A refrén első részében idézetet láthatunk Az ember tragédiájából, Madách Imrétől. Eme komoly irodalmi példa is a mű jelentőségét hangsúlyozza.

Az alkotó ismétli a refrén szövegét, méginkább kihangsúlyozva a fontos igazságot: az embernek muszáj bíznia, hiszen ez az egyetlen tulajdona, ha mindent el is vesznek tőle. A bizalom segíthet, hogy tovább bírjunk küzdeni.

A két fő versszak első sorában meglehetős irodalmi hasonlóságot találhatunk. "Jönnek és mennek hatalmak" illetve "Vannak és lesznek is gondok". Mindkettőben két ige segít folyamatossá tenni az idősíkot, általános igazsággá emelni a mondanivalót. 

Vallási példát is találhatunk a versszakban, a második sor a hét főbűn kiemelése fontos jelképet helyez előtérbe, hiszen sok felfogás szerint e bűnök (név szerint: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség) táplálja mai civilizációnk gondjainak jelentős részét is.

A strófa következő része üzenet: a hedonista, élvhajhász életet élőknek üzen az alkotó. Bár nem mondja ki kereken, de valójában egyet ért életmódjukkal: kegyetlen az élet, meg kell ragadni a szép perceket, mert ettől van értelme az egésznek. Kijelenti: úgy érzi, nem tud, nem tudunk változtatni a "minden szemét"-en, ez egy állandóan jelenlevő dolog, ezek között kell megtalálni az értékes momentumokat.

Újra a refrén következik, az előbb említett jelentéstartalommal.

A harmadik versszak nem tartozik szorosan a többihez, nem alkotnak szerves egységet. Egyfajta beszúrt közlendőnek lehet felfogni ezt a strófát, a szerző megjegyzésének.

Rövid, odavetett mondatok a jellemzőek, az élet reménytelenségét, értelmetlenségét emelik ki. Egyfajta békés, megnyugvó halálvágy áll a sorok közt, az alkotó már csak a békét várja. A versszak végén mint napsütés a vihar végén, tűnik fel pár pozitív dolog, mintegy elismerve: mégsem kínszenvedés az élet, ha az ember helyesen éle. Az utolsó sor is a refrén mondanivalóját hordozza, s egyfajta rávezetés is a zárószakaszra. 

A verset a korábban ismeretett refrén zárja le, majd legvégül, utoljára mégegyszer elhangzik a mondat, ami mintegy záróköve a mű által képzett boltívnek: "Hagyjatok bízni!"