Attila körbejárta az asztalt és minden vendégnek töltött a poharába. Márta, Gabriellával együtt, látván a társalgás üzleti dolgokra való fordulását, ki sétáltak a konyhába, Ildikónak segíteni. Ildikó kedvenc vendéglőjének főszakácsától rendelte erre az alkalomra a kész menüt. Csupán melegíteni és át rakni tányérokra volt szükség.
    Ő is szeretett főzicskélni, főleg újdonságokat készíteni. Néha összedugták fejüket és ha valami új mártás vagy valami más receptnek sikerült megszületnie, az kettőjük titka maradt. Ha meg a vendéglő étlapjára is sikerült ki függeszteni, attól teljesen az egekben járt boldogságában.
    Mindhárom feleség érezte, talán jobban mint férjeik, hogy ez a beszélgetés több lesz mint az eddigiek. Valami félelem is keveredett gondolataikkal. Zoli többszőri próbálkozásai a vidámabb hangulat teremtéshez, nem oldottak a feszültségen.
   - Ildikó! Talán a vendéglő nyersen adta a vacsorát!?
   - Nem, Zoli! Azonnal átmelegednek a mikróban meg a tűzön! De ha nagyon válogatós vagy hozok neked külön egész frisset a szomszéd udvarából! - kukkantott be a sarok mögül – épp a savanyúságot helyezzük ki és máris hozom.
   Attila az üveget még kézben tartva, meg torpant egy pillanatra.
   - Ráérnek. - rövid, nyomatékos kijelentés volt. Tekintetét levette Ildikóról, töltött a saját poharába is. Bal kezét a szék-hátra engedte, enyhén elfordulva foglalta el helyét. Jobb keze a talpas poharat forgatta, most nem ivott. Egyenesen Zoli szemébe nézve folytatta:
   - Emlékszel mit mondtam neked, akkor azon a nyáron lent a Balatonnál?
   Ildikó az eszcájgokat kotorta elő a konyha-szekrény fiókjából. Számolta a kést meg a villát, de sehogy sem jutott a végére.
   - Na ez kész is. A sütit mibe öntsem?
   - Ülj le Márta nyugodtan és gyújtsál rá! Hol az a pezsgő? Inkább igyunk egy pohárral!
   Márta meg lepődött ugyan, de szó nélkül engedelmeskedett. A vidám csevegés is el halkult.
   - Igen Zoli azt mondtam, hogy kettőnk között az a különbség, hogy én először kimondom az összeget és utána vagyok barát az ügyféllel, te meg baráti alapon dolgozol, barátoknak.
    Kálmán feléjük emelte poharát, majd szótlanul kiürítette tartalmát. Nem érezte helyénvalónak, jókívánságokkal zavarni most Attilát
   - Látom, akkori meg jegyzésem alapján, változtattál, próbálsz másként cselekedni. De végig gondoltad jól, milyen úton tapogatózol? - jobb keze mutató ujját anélkül, hogy elengedte volna a poharat, hosszan Zolira szögezte, jelezvén, ne szakítsa félbe őt – A pénzszerzésnek ennek a módja másokat is érint!
   - Attila!
   - Hallgass István! Ebben te is ludas vagy! Hogy sikerüljön elintézned a banki kölcsönt, azért a nyavalyás garanciáért, még neked is szükséged lesz egypár aláírásra. Lehet, hogy a papírok szépek lesznek, de mindannyian tudjuk, felét sem éri az összegnek itt az Isten háta megett.
      - A falaknak füle van, - folytatta Attila kevés szünet után, most már teljes nyugodtsággal – még akkor is ha Budapest belvárosi ékszerkereskedés magán irodájához tartoznak.
   Ennél a meg jegyzésnél Kálmánon volt a sor, hogy nyeljen egy picinyt, vissza fogottan, hátha nem vevődik észre
   - Nem mondom, végig gondoltatok mindent és ebben az országban még talán el is simul egyelőre. Az árverést is felértékeltétek. Egy dolog azért még hátra van. A holland kertészet, ha sikerül kedvező ajánlatot kínálni, mivel a politikai, gazdasági helyzet errefelé nagyon váltózó, ahogy jön úgy el is mehet. Helybéli tőke erő hiányában, nézni fogjátok, hogyan hervad az egész. Ahol nincs kellő tőke erő, ott mindig magas a rizikó! Nekem nem lenne gatyám ilyesmin törni magam. De nem is volna zavaró az egész, ha nem lenne lenem rendezett ügyeitek, amibe másokat is berántottatok. Vissza éltetek bizalmakkal, az összeggeg másfelé vették útjukat. Arra meg nem voltatok elég jók, hogy sikerüljön is az egész. A kölcsönöket rendezni kellene. A fiuk oda át, kezdnek türelmetlenkedni és ilyenkor nem beszélgetésre szokták fecsérelni az idejüket! . . .
   - Na de kóstoljuk meg már azt a vacsorát. Mindannyian farkas éhesek vagyunk! Ildi!
   Ildi úgy pattant a székről, mintha bolha csípte volna: - Gyertek, tálaljunk!
Sorra vitték az ízlésen díszített tálakat különféle sültekkel meg zamatos mártásokkal. A vacsora illata meg a kiürített poharak meg tették hatásukat, senkit sem kellett külön kérlelni a fogyasztásra. Az est további része elég protokollos hangulatban telt, kivéve a mit sem törődő, fiatal asszonyokat, kik folytatták a fecsegést ott ahol abba hagyták. Divatról, fodrászatról és persze a tehetősebb réteg hölgyeinek a hátrafelé-parkolás gondjairól.
   Éjfél tájt, miután Ildikó meglepetés tortáját is elfogyasztották, távozásra kezdtek készülődni a vendégek.
   - Vigyázzatok, hogy vezettek, inkább hívok taxit!
   - Kösz Ildi, nem szükség, vigyázunk! Kálmán te meg velünk jössz! - parancsolt rá Márta, miközben karon fogta a kissé imbolygó férjét, Istvánt.
   Attila el kísérte őket a garázs kijáratig, miután ki fordultak a tárva hagyott kapun, oda sétált becsukni és bezárni azt.
   Kálmán szürke Passat-ja maradt a kis szőlő lugas felé irányított orral. Sietett vissza Ildikóhoz, de már nem volt szükség segítségre, az utolsó rend mosatlan is bekerült a mosogató gépbe. A fényszórók kialudtak, sötétbe borult az udvar újra.
   Attila a masszív asztalnak támaszkodott, cigarettát helyezett szájába és mintha nyílt terepen lenne, lángra lobbanó gyufáját el takarta markában. Öngyújtója mellett mindig ott lapult egy skatulya gyufa. Még kamasz kora idejétől, szerette az égő foszfor illatát. Mély szippantás után hosszan fújta maga elé a füstöt, amint ott állt lehajtott fejjel
   - Holnap vissza utazok Pestre.
 Ildikó előre lépett az előszoba torkolatából, férjét fürkészte, sárga tányér törlő díszelgett kezében, komótosan kezdte össze hajtogatni
   - Nem mondtam ki mindent. A volt állami áruház-lánc, félévtől háromszorosára növeli majd a bérleti díjat. Valami bank jönne a helyünkbe. Észrevétlenül, már amennyiben lehet, csökkenteni kell áru készletünket és az összes szállítót kifizetni. István biztos tud a dologról, de hallgat. A benne levő része helyet, szerintem valami másra pályázik. Jobban kell figyelnem őket. Majd fen Budapesten papír elé kell ültesselek, úgy mint régen. A statisztikai adatok romlanak, nem forog a pénz. Képzeld a bankok a lízingelt autók majd felét lefoglalják. Mi a francot csináljon egy bank egy kétéves használt autóval az íróasztalán
   Ildikó elmosolyogta magát. Tudta, komoly dolgokról van szó, de bízott Attilában.
   - Az „Elegáns Budapest”, „Elegáns Nagyvárad” és a többi üzletláncot le fog kelleni csökkenteni. Át nézzük a forgalmat, a hozamokat és dönteni kell. Szerintem fele pont elég lesz. A tehetősebbek sem fognak úgy vásárolni mint régen. Vége a kirakat típusú „ mi van nekem” időszaknak
    - Mi lesz velünk? - csúszott ki Ildikó száján.
   Attila igazi harsány nevetésbe tört ki, még jó, hogy ép kifújta a cigaretta füstöt. Majd félpercen át nevetett tiszta szívből, csak úgy csengett a hatalmas szoba. Ildikó csodálkozó nézéssel várt
   - Meg gazdagszunk- szólalt meg, miután sikerült elnyomnia nevetését – még jobban meg gazdagszunk. Hát nem érted? New Yorkot mikor építették, mikor lement mindennek ez értéke és volt olcsó munka erő. Ezért kell nekem minél több készpénz, még ha egy fillért sem hoz éveken át. Meglátod fél áron fognak kínálni vállalkozásokat meg palotákat, csak legyen aki kifizesse . Apropó a tegnap előtt, hívott édesapád. Valami mezőgazdasági gépekről akar tárgyalni. Francia országba kellene utaznom, hogy át nézzem a dolgokat. Előbb-utóbb kormány váltás lesz, a baloldal lemarad Ezt ő is tudja nagyon jól
   - Na jó, gyere lefeküdni és . . . - meg próbálta Attilát utánozni – apropó meg nézheted, milyen szexis bikinit találtam ma.
   - Oáó!