Sehogy se sikerült kényelmesen ülnie Ilonkának az első-osztályosokra szabott iskola padban. Végig feszengett, míg Melinda a katedra mögül tartott beszámolót. Nem értette, más hogyan tud mozdulatlanul ülni. Csak a nagyobb reccsenések után hagyta abba egy kis időre.
    Némi emlékek fel lobbantak emlékezetében, ahogyan újra osztály-teremben kellett ülnie. Valahogyan hiányoztak azok a kedves emlékek, amiről más felnőtt oly boldogan tud mesélni diák éveiről. Annak idején a fiuk nem zsongtak körülötte. Barátnője se igen akadt, a városi lánykák nem tartották érdemesnek bevonni őt titkaikba. Iskola után, neki haza kellett mennie falura, nem folytathatta a sugdolózást a tömbházak körül, meg a szombat esti találkákból sem jutott, így nem volt mit mesélnie hétfőn reggel az első szünetben.
    Egyedül Melinda elegyedett szóba vele és nem fordult el tőle. Barátságuk nem volt túl mély, de annál kitartóbb. Hetedik és nyolcadikban jártak egy osztályba, Melinda komolyabb lány lévén, nem keresett sok barátnőt magának. Szabad idejének nagy részét tanulásra fordította.
    Útjaiknak külön válása se szakította meg barátságuk. Gyakran összetalálkoztak és ilyenkor szakítottak néhány percet az egymás iránti érdeklődésre. Nem is gondolták, hogy valamikor Melinda lesz gyerekének tanítónője!
    Attiláék osztálya volt Melindának a második csoport akikkel kezdte az első-osztályt. Értesülve lévén a családi eseményekről, meg kérte Ilonkát maradjon még egy kicsit a szülői értekezlet után.
  - Attila nagyon okos kisfiú, másként kell bánni vele. Nem egy visszahúzódott gyerek. Határozott, a többiek tisztelik.
  - Ez az élet Melinda, ez az élet. Megtanulta, hogyan kell csinálni, hisz ő vigyáz gyakran Tündire. Tündinek meg szót kell fogadni, megütnie nem szabad!
  - Érződik a viselkedésén és nagyon fogékony, a többi gyerek szájtátva elkalandozik, reájuk kell szóljak. Hogyan boldogultok hármasban ?
  - Rosszul, minek hazudjak, rosszul. Még van egy éve, nem tudom hogyan lesz addig és az után.
  - ?. Szereted Bélát ?
Ilonka mély lélegzetet vett mielőtt folytatta volna:
   - Nem tudom, a gyerekeimen kívül már nem szeretek senkit és semmit. Jön, hogy futamodjak meg egy meleg nyári réten takarozzak virágokkal és aludjak . . . alu – szavai elcsuklottak, nem tudta folytatni.
    Néma csend honolt az egész teremben.
   - Megyek – készült indulni.
   - Várj. És a szüleid ?
 - Bátyám még a tavaly előtt át helyezkedett Kolozsvárra, nagyobb város, jobban tetszik neki. Gépész mérnök, most nősülni készül. Én a fekete bárány, hogy minek kellet nekem olyan korán Béla és hogy miért kell a város. Rendezik a gazdaságot, piacolnak egész évben. Nem mondom segítenek is.
   - Tudod mit? A gyerekeket nem tudnád a vakációban szüleidnél hagyni?
   - De. Úgy beszéltük, Szilveszter után maradnak egy hétig.
   - Nagyon helyes. Neked egy kis kikapcsolódásra van szükséged. Majd én teszek róla, bemutatlak egy kis társaságnak, meg a vőlegényemnek.
   - Ne mond!
   - De igen! És rendezünk egy görbe estét. Jó?
   - Hm.
   - Semmi hm, három hét múlva találkozunk! Rendbe?
   - Rendbe.
   - De feltétlenül keres fel Szilveszter után!
   - Jó, jó!
   - így ni, tartsd az ujjad!
» » » » » » » »

    Korán elaludt az este, nem is nagyon emlékezett. A gyerekeket biztosan édesanyja fektette le. Kicsomagolt, vacsoráztak és ment is be a szobába.
   - Mama! Mama! Anyu alszik.
   - Csendbe, gyerekek. - és úgy ahogy volt ruhástól elaludva, betakarta
    Ma viszont nem volt helye a lustálkodásnak. Estére keresztapja, keresztanyja és a szomszéd volt híva vendégül. Ilyenkor nagy volt a forgás a konyhán. Sütés-főzésben kellett segédkeznie. Kalács dagasztásba bele is fáradt. Kilépett a tornácra rágyújtani egy cigarettára. Fejét a hátsó udvar felé fordította, Tünde a tyúkokat csalogatta kukoricával, hátha sikerül valamelyiket meg simogatnia. Attila a tornác végében tolta játék autóját és közben halkan mondogatott. Vajon mi járhat a gyerek fejében, mit mesél egymagában?
    Hirtelen Melinda meghívása jutott eszébe és elkezdett gondolkozni. Takargassa? Mit válaszol ha majd valaki megkérdi, kérdőre vonja? Egy év az hosszú idő. Zárkózzon be? Mit szólna Béla? Azt tudja. Béla önző, csak sokszor elfelejti, hogy van családja is. De mit válaszoljon ő, saját magának? Kérdésére nem talált választ.
    Eljött az est. Szilveszter estéje. Fogyott a bor a férfiak körében, ének szó is felcsendült, hangoskodásban pedig édesapja járt elől. Pár csípősebb megjegyzését Ilonka el engedte a füle mellett. Éjfél és az ó év leteltével elment lefeküdni.
    Másnap nyomasztó hangulata nem javult, eldöntötte, másodikán a koraival, Anti bácsival haza megy.