- Megyünk ?
   - Hm ?
   - Megyünk ?!
   - Nem megyünk. Adj egy cigit.
   - Dolgom van. - Attila folytonosan forgata öngyujtóját a kerthelység régi, kopott, vasasztalán. A part eme magas pontjáról jól belátható volt a
zöldes-kék Balaton. Még csak alig múlt tiz óra, de már érezni lehetett a közeledő hőséget. Az ide vezető poros út túloldalán emelkedő erdő vegyes
lombozata nyújt majd kevés frissítést a későbbi órákban érkező vendégeknek.
   - Üres az agyam. Miért vagyok hülye ? . . . Adj már egy cigit!
   - Nem vagy hülye. Tessék, ülj fel.  - Szoros rövid ujjú polora vett, kockás, vászon inge, mivel nem volt begombolva, meg-meg lebbent a szél
játékjaként.Felső zsebéből elővette adoboz cigit, majd egy szálat Zoli felé nyújtott.
   Zoli nehezen tápászkodott fel a két szembe fordított székről, melyeken látszolag kényelmetlenül  volt elnyúlva
   - De hülye vagyok!! . . . Hová akarsz menni?
   - Mi a franc ütött beléd, hogy már tiz perce hülyézed magad ?!
   - Tudom én !
   - Aki tudja hogy hülye az nem hülye.
   Zoli előkotorászta farmer zsebéből saját szétnyomott gyufáját. Két szálat összetéve gyujtotta meg a cigit.
   - Látad azt a csinos csajt az este a hotelben? . . . Már egész jól mentek a dolgok és én a hülye nem beszéltem meg semmit mára vele!
   Felejtsd el. Férjes.
   - Hogyan ? . . . Nem volt gyürű az úján !
   - Én nem onnan tudom hogy egy nő férjnél van vagy nincs.
   - Hát ?
   - Gyere, dolgunk van ! - Attila felpatant az adig kényelmes-nyugodt ülő helyzetéből és elindult az apró fehér kavicsokon az élősövény kerítésbe
vágott kapú felé.
   - Hogy mi ? . . . Azt hitem szorakozni jöttünk ide.

  Elegáns, hófehér Mercedesének motor zúgása belevegyült a táj jellegzetes zajába. Megvárta mig Zoli meg kerülte az autót és beült melléje.
Széles, lassan gördülni kezdő kerekek alatt, mintha még a porá vált régi sár maradványok is recsegni halatszottak.
   Miközben a kis település útelágazása felé tartott, mobiltelefonján jelezte a polgármesternek, hogy készen áll, megvárja majd a főútra való
kifordulás előtt.Zoli szotlan maradt. Komolyabb arcot vágot és kiváncsian várta a további fejleményeket. Kissé össze szedte magát, majd unottan
tekintett jobra a főútun tova száguldó kocsik után. Titokban csodálta Attilát ahogy mindvégig, a több mint husz percnyi várakozás alatt,
szotlan maradt, csupán ült 's várt mind akinek ez a feladata.   Gondolatban megprobálta rendszerezni az este történteket, és föleg agyon csapni az időt, mig valahára egy bordó Passat lasított és lámpázással
jelezte hogy lehet követni. Attila kifordult és nyomon követte egy körülbelül tiz kilométernyi szakaszon mig le nem tértek egy mellékútra.
   Terebélyes füzfa ágai ereszkedtek a kerítés tetejéig, mely telek elött leparkoltak. Röviden végig mutatta a nyaralót a polgármester szolgálati idejérehivatkozva. Hosszú telek volt egész a tó partjáig, rajta két épület. Egy emeletes egész villa, meg egy lennebb helyezkedő nyári lak. Attila miután kifejezte elégedetségét, átvette a kulcsokat és lefordított tenyerében pénzt nyújtott át. Kissé huzakodva ugyan de elfogadta a polgármester, majdsok szerencsét kivánva távozott.
   - Na, Hogy tetszik?
   - Mi ez? - Kérdett vissza Zoli.
   - Ki béreltünk egy nyaralót közösben egy pár üzlet ember részére. Ez megfelel, mert a tulajdonos már nem is igen használja.
   Közben végig sétáltak a villa összes helységében. Tágas, világos szobái vegyesen volt butorozva modern meg masziv antik darabokkal. Akár egy
tucat vendég ellátására is alkalmas lett volna.
   Az ebédlő közepén levő asztaltól kihuzott egy hátas széket, Zoli felé intve, hogy ő is foglaljon helyet velle szembe: