A függőleges szalagfüggöny úgy lett fordítva, hogy  az odahelyezett fotel szögéből, a maradék résen a szemközti erdőre engedett kilátást. Itt surant   át Attila tekintete is, megpihenve a domb alj utolsó fehér hófoltjain. Ködfoszlányok emelkedtek fel a csupasz fák közül, egybe mosodva az egész látóhatárral. Apron szitált az eső. Nemsokára, teljesen besötétedik az amugy is szürke táj fölött.
   Lassan megemelte a terebélyes fotel széles támlájára helyezett konyakos poharat, keze csuklojából megforgatta majd szájához emelve inkább izlelte mint kortyolgatta. Nehéz pillanatokban vagy komoly döntések elött szokott ide menekülni, több száz kilométert megtéve. Két-három nap is eltelik,
mig a mérleg mindkét oldalára felhelyezett dolgok megadják a választ. Gondolatba merülését csupán a közeli városba való látogatással szakítja meg, egy - egy ebéd vagy vacsora idejéig, kedvenc vendáglőjében.
   A tágas helység félhomályában egy régi érzés szaladt végig Attila testén, de ez a mostani bizsergés nem ugyanaz volt mint amit, sok évvel ezelött, a
türelmetlenség valtott ki belöle, tervei elindításánál. Merész vágyai, magas céljai iránt valahol belül ott relytözött egy félsz a bizonytalanság, a bukás
lehetöségére. A mai érzelmek viszont más okokból fakadtak, félelemmel vegyültek. Elgondolkodová tették, miközben a csendes esö végkép eltakarta az erdöt. Besötétedet.
   Újra megemelte poharát és mivel nemsokára itt lesznek a vendégek, kivételesen, döntésének rövid határideje van. Nem volt megyözödve abban
sem, hogy szükséges-e tudatni velük a nyers valóságot, bár ösztönei soha sem hagyták cserben abba az irányban, hogy mi fog következni a dolgok rendszermenetében. Lehetne vellük szembe politikus is, kikerülve egyes dolgokat, váratlan sorrendbe helyezve a teendőket. Hisz elégé jártas az ehez hasonló dolgokban, tapasztalatai eléggé magasak,  elemzések alapján lebontani az adott helyzetet érdekekre, nyerö és vesztes állásfoglalásokra.
Elvégre nem gazemberekkel áll szemben, vagy talán igen? Akkor az ö szüleményei, és továbbá, odáig már csak egy lépésre van szükség.        Már aszthiszi mindegyik, hogy nélküle is tudna boldogulni.Ez talán könnyitene a helyzetén, a rendszer úgyis egybe marad, lehetetlen felborítani.


   A lehető legnagyobb csendben gördült Ildikó meggypiros autója a garázsba. Feltünést inkább a mozgás-érzékelőkkel ellátott fényszorók keltettek,
amint hirtelen megvilágitották, az addig sötétbe burkolozott udvar és ház egy részét. Az esö cseppek is jobban észlelhetőbbé váltak.Enyhe déli szél
fujdogált február utolsó napján.
   Sietősen ugrott ki az autóból, miután leállította a motrot.Két nagy csomaggal, amit a csomagtartoból vett ki, elindult a felfele vezető lépcsön.
   - Szia !! Merre vagy?
   Az első szinten derékszöget alkotva, kétfelé irányult a folyósó.Jobra, egy tükörrel és fogassal ellátott kis előtér után, a konyhába lehetett jutni,oly
modon, hogy ez utobbit meg kellet kerülni. Elöre haladva az ebédlö fogadott a maga hosszú asztalával.
   - Attila ! ... segitsz felhozni a csomagokat?!
   Még nem vehette észre közeledtét. A folyósó nem engedett teljes kilátást az ebédlö és a nappali közt kitáguló beltére. Bal keze mélyen a nadrág zsebében pihent, mig poharát letette a két tölcsér fotel közé helyezett kávézó asztalra.
   - Szia ! . . . Sikerült mindent elhozni? - indult is tovább a konyha felé Ildikó után.
   - Igen. Azt hittem meg késtem. Még nincsenek itt?
   - Nincsenek. De gondolom mindjárt érkezniük kell.
   Lágyan, félkézzel átölelte, majd megcsokolta feleségét.  - Hadd, a többit majd felhozzom én, a kaput is nyitva hagyom.
   -Nem nézel ki valami vidámnak !
   Megtorpant az ajtóközben, visszafordult félig. Balkeze  még mindig a zsebébe volt rejtve.
   - Nem tudom . . . Mindig ugyan az a nap.  Egy nap, mely mindig egy év . . . Cs az év sohasem ugyanaz!
   Elmosolyodtak mindketten. Ildikó oda lépett és megcsokolta urát: - Boldog születésnapot !
   Kintről az első autó hosszas türkölése hallatszott.
   - Megyek !