Attila tömör kérdések kereszttűzébe helyezte Ildikót. Nyomaték nélkül, egyhangúan hagyták el ajkát. Sok közülük semmi párhuzamot nem mutatott a feltételezett üzleti érdekek iránt. Némi pimaszság abból is fakadt, hogy hosszú hallgatag várakozással, mozdulatlansággal fogadta a válaszokat, olyan érzést sugallva, amit a felkészületlen diák érez, mikor nincs meggyőződve arról, hogy felelete elégséges a tanár számára. Az idő múltával Ildikó türelme kezdett a Péterének a nyomdokába lépni, aki már számtalnadikszor megkerülte őket, körbejárta a termet, kinézett az ablakon, üres poharát hol letette, hol kézbe vette.
    Attila mind ezek ellenére nem tért el a módszerétől. Nagyon is éber volt. Tekintete viszont nem árulta el, mennyire élénken figyel minden mozdulatra, hangsúlyra a válaszok tartalmára. El kell döntenie, hogy egyáltalán fogja-e Ildikó követni útmutatásait. Tudta, hogy ezt úgyse fogja elárulni, mivel ilyen az emberi jellem, neki kell kiszűrnie a viselkedéséből. Elemzés alá vetette tetőtől talpig. Ceruzát és papírt jelen esetben nem használhatott, az összes megállapítását többszöri ismétléssel memorizálta, néha a jelen pillanat figyelmének elvesztése árán.
     Közel egy órányit töltöttek így, szemközt, mikor Ildikó felemelkedett, kezébe véve az imént összekattintott kézitáskáját, jelét adva annak, hogy találkozásuk végéhez ért.
     Attila, mint akinek semmi köze az egészhez, meg se moccant. Üres kávés csészéjét megemelte, mímelve, mintha most engedné le az utolsó kortyot a torkán.
     - Van egy kérésem.
     Ildikó kérdően nézett rá. Bizonyos csalódással gondolt a mai délelőttre és már a délutáni programját kezdte rendezgetni magában.        
     – Megkérlek, írj le papírra mindent. Főleg két dolog érdekel. Mennyi pontosan az erre a célra elkülönített, meglévő összeg, mennyit ér ez neked? És a vevőkör részletes jellemzése és azonosítása. – ezennel hirtelen felpattant tudatva, hogy most már ő is kész az indulásra.
     Ugyan olyan szótlanul gördültek vissza a belváros felé, mint ahogy erre jöttek. Attila gyorsan rendszerezte megfogalmazott véleményét és azzal kényelmesen hanyatt dőlt. Egyedül Ildikó szépsége gátolta meg a teljes el kalandozásban. Arcának gödröcskéi második osztályos korából való titkos szerelmére emlékeztették.
     Ildikó lelkesedése az üzleti élet iránt lelankadt, jövőjének megalapozása nehezebb feladatnak mutatkozott. Gondolatai áttértek a hétfői teendők irányába. Ahogy a Duna-part felé közeledtek meg kérdezte hol kíván kiszállni.
 – Ugyan ott. – hangzott a kurta válasz.
     Ildikó le sem parkolt, az egyirányú mellékút hosszú kocsi sorra mellett fékezett le míg Attila kiszállt. Semmi további megállapodás nélkül elköszöntek egymástól. Hideg szél járta végig Budapest utcáit. Kabátját összébb húzta és meggyorsított léptekkel indult a közeli metró lejárat felé.
     Albérlete egy egyszobás gyerekkori emlékeket felidéző, hideg pince lakás volt. Szegényes bútorzatához tartozó asztal meg az ágy, keskenysége ellenére, nem sok helyet hagyott szabadon. Mivel már nem tudott az asztal alá be húzódni mint boldog gyerekkorában, másként használta ki az adódó lehetőséget. Két nagy dobozt gyömöszölt alája, egyikben könyveit tartotta, másikban meg viselő dolgait.        
     A kinti borús idő, meg az udvarral egy szinten levő piciny ablak nem sok fényt engedett a szobába. Kerekeken gördülő olajkályháját közelebb húzta és kitudja melyik időkből visszamaradt, sárga kockás, kopott, de meleget tartó takaró alá bújt. A teázóból magával hozta szomorkás hangulatát és egyben a nehézségek súlya alatt érzett fáradságot. Ilyenkor gyerek és kamaszkori városának emléke ötlött fel benne. Honvágy szorította szívét, csupán kitűzött céljainak reménye adta az erőforrást. Édesanya arca idéződött fel előtte, torka összeszorult mikor rá gondolt, mi küszködés árán nevelte fel őket.
     Álom nem jött szemére, így szép lassan gondolatai Ildikóra kezdtek terelődni. Kikerekedett véleményt még nem formált a dologról, túl korai is lett volna. Hagyta a tudatalattiját dolgozni, minél több információt átadva néki. A kozmetika és divatszalon ötletét nem tartotta túl kecsegtetőnek, de kitudja? Elvégre rossz üzlet nem létezik csak jól és rosszul vezetett vállalkozás.
     Meg kell ismernie Ildikót, tudnia kell milyenek az ambíciói, mennyire ügyes és okos, céljai mellett ki tart-e? Mekkora az ismeretségi köre, mennyire tudja hozni a vevőkört? Vagy csak családon belüli pajkosság, pillanatnyi indulat az egész.
    A következő héten rendesen átfázott, láza is megemelkedett. Ilyenkor télen a könyvkereskedésben valamivel nagyobb forgalom lévén, munka helyéről nem akart hiányozni. Na meg a pénzre is szüksége volt. Utcai telefonról feltárcsázta édesanyát, elmondta, hogy jól van ne aggódjék, húsvétra haza látogat. Ildikóról teljesen meg feledkezett, még egy teljes hét telt, a nagyobb fagyok is beálltak, mikor üzenetet kapott, hogy szeretne találkozni vele. Telefonon elmagyarázta, hol fog rá várni és piciny otthonában szívesen lása, itt nem zavarja senki és ezentúl sok dolguk lesz. Kíváncsi volt arra is, ha nem-e huzakodik a megadott helyszíntől. Ildikónak semmi kifogása nem lévén meg egyeztek az időpontban.
     Amennyire lehetett rendet teremtett otthonában, leseperte a pókhálókat a falakról, kiszellőztetett, asztalát, jobb híján a főnökétől ajándékba kapott nagy ív fehér papírral terítette le. Vásárolt hozzája egy szál gyönyörű piros rózsát, a házmestertől kölcsön kért egy ódon kisebb vázát. Műanyag szemetes kosarát a papíroktól a héten először kiürítette. Villany rezsón kávét főzött, a közeli ABC-ben sós kekszet vásárolt. Mind ez meg levén, munka kedve is magasabbra szökött.
    Azon a délutánon, sötétedés előtt nagy pelyhekben szállingózni kezdett a hó. Ildikó halvány zöld leánykás sapkája alól kibukkanó göndör fürtök felfogtak egy néhányat.
    – Előre megyek mutatom az utat, vigyáz a lépcsőkre!
  Rövid protokollos közhelyek után közvetlenebbé vált beszélgetésük. Sokkal nagyobb szimpátiát éreztek egymás iránt mint legutóbbi találkozásukkor. Ildikó is köznapiasabban volt öltözködve. Lelkesen, felszabadultan meséltek mindketten önmagukról, míg Attila meg nem jegyezte, hogy sokk lenne a dolguk
    Részletesen rávezette az üzleti terv összes szükséges fő- és alpontjaira. Hosszú lista kerekedett ki mindabból amit eléje tárt. Minden kérdésre megoldást kell találni, fel kell mérni az igényeket, ez hetek munkájába telhet és minden lehetséges információ begyűjtésére szükség van. Ezen múlik a siker vagy a bukás és egy kis elő reklám sem árt az ismeretségi körben. Meg kell határozni ki hozza a szaktudást és milyen feladatért ki felel. Fontos az összes lehetséges konkurencia feltérképezése és alapvető megismerése. Mit nyújtanak a piacnak és mennyire fedik le a piacot? Az összes pénzügyi számítások kidolgozása, ehhez Attila bemutatta a legjobb forrásból származó szak-táblázatokat, és valódiásságuk terepen való leellenőrzése.
    Ahogy az idő haladt előre Ildikónak kezdett sok lenni az előtte gyülemlő papír tömeg, teli jegyzetekkel. Hátra dőlt volna, de a hokedli amin ült ilyesmit nem engedett meg.
    – Jól van. Mára elég. Most már tudom, miért ajánlották, hogy forduljak hozzád tanácsért.
    Szemük pillantása találkozott. Szótlanul néztek egymás szemébe. Pár pillanat telt így el míg Ildikó újra megszólalt.
    – Mennem kell.
    Elköszöntek. Attila egész az autóig kísérte Ildikót, megvárva míg az elvegyült a forgalomba. A havazás megszűnt. Mély levegőt szívott magába és újra szerette Budapest különös varázsát.