Jelentös napnak kellet volna lenie a mai napnak.És az is lett. Két fontos eseményt hozott magával ez év szeptember tizenötödike. A várva-várt iskola
kezdést, melyröl oly sokat mesélt az utobbi napokban Ilonka kisfiának, Attilának. Ma fog menni első osztályba. Napok ota izgatott volt emiatt. Vajon, hogyan fog beilleszkedni? Nem lesz-e tul félénk? Társai nem fogják-e gunyolni, megverni? De a második, teljesen váratlan esmény, egy álmatlan élyszaka után,megváltoztatta nézeteit. Vége a tündér meséknek, betü országnak és a kébzeletbeli csoda váraknak. Itt ülve az asztal sarkánál, felkönyökölt kezében égö cigareta, hosszasan nézte alvó két gyerekét. Úgy érezte, most már más szemszögből kell felkészitenie őket az életre. Tünde még kicsi, de mától Attilának  szembe kell néznie az előbukanó nehézségekkel.
   Tegnap este, miután a gyerekeket a szokotnál korábban lefektette, elö készitette a vasalni valot reggelre, mivel tul fáradtnak érezte már magát. Iskola kezdésre sikerült szabad napot rendeznie a munkahelyén, igy a vasalást nyugodtan elhagyhata reggelre. Magában szidta az egész rendszert. Az üzle-tekben már majdnem semmit sem lehetett kapni. Igy nemsokára haza érkező férjére bizta a vacsora megválogatását. Csupán ült és várt. Szempilái majd
leragadtak az álmoságtól. Gondolatban szidta a férjét amiért késik. Az idő is mintha lassaban telt volna. Hirtelen eröteljes kopgtatásra riadt. Férje munka
társa hozta a hírt. Bélát letartoztatták. Sötétedés után, társával eggyütt üzemanyagot probáltak ki csempészni a gyárból, a kerítésen át. Minösitett lopásal
vádolva vitték be a rendörségre és mivel az üzem már ellözöleg jelzett hiányokat, szigorú büntetésre várhat.
   Ez volt a másik fontos esemény, szeptember tizenötödike elöestélyén, mely teljesen váratlanul tört rá Ilonkára. A hír hallatán gondolatai egymás után
össze-vissza szaladgáltak a fejében mig le nem ült és kezdte felmérni a helyzetet.


»»»»»»
   Reggelre, mire pirkadni kezdett újra érezte az erős fáradságot. A vasalással végzet, gondosan össze hajtogatta a gyerekek egyenruháit, meg amit Dobi
nénitől vállalt. Alig aludt vagy három-három és fél órát. Fözött egy forró teát és az asztal sarkához kuporodott, ugyan oda ahova az este. Hat mult. Még
hagyhatja a gyerekeket egy félorát aludni, habár Attila már elkezdett mozgolodni, az elsö nap izgatotsága, meg a korán fekvés megteszi hatását. Mit mon-
djon nekik? Apjuk hiánya biztos megviseli majd öket. Együtt kellet volna négyesben menniük az év nyitóra. Sok mindent kell majd elmondania nekiük. És mennyi legyen benne az igazság, Attila már nem olyan kicsi ! Az este is telefonálni kellet volna Béla szüleinek, de semmi kedve nem volt valakit felkölteni
éjfélkor. Ma reggel ugyis kell találkozniuk, majd elmondja.