Mikor végre fél kettőt ütött az óra Éva elindult osztálytársaival együtt a villamosmegállóhoz.Nekik is megpróbálta elmesélni mi történt vele reggel,de aztán meggondolta magát.Nem akarta,hogy ők is kinevessék.Így is sok vicc és beszólás tárgya az osztályban.Hah az osztályban?Már két másik iskolában is.

Bizony,szegény Éva már sokszor hangoztatta,szó szerint,hogy már elege van ebből az egészből és következő félévben átiratkozik egy másik iskolába.De ezek csak üres szavak és semmi tet.Rá ez jellemző volt,mármint hogy mond valamit de aztán hirtelen meggondolja magát.

-Nah,akkor szia Évike.-köszöntek el tőle osztálytársai.
-Jah,majd holnap.
-Holnap szombat van!De ha te beakarsz menni szombaton is a suliba akkor nem akadályozunk.-mondta Pisti.
Éva fél percig elhalgatott.Látszott rajta,hogy a könnyeivel küszködik.Fanni,aki mindig kivételesen jószívü volt hozzá válaszolt helyette,még mielött elönti mindanyiukat a könny-tenger:

-Hülye vagy Pisti?!Zokni-agyú,ne mond,hogy elfelejtetted!Holnap aki csak tud elmegy a tánc-bemútatóra.És mi,tehát mi hárman azt mondtuk elmegyünk.-Ekkor Éva majdnem sírt is,csak most boldogságában.Lehet,ezek csupán apró dolgok nekünk kivülállóknak,Évának viszont ezek az apró figyelmességek igenis sokat számítottak.És lélekben csak ennyit mondott:Köszönöm...Fanni!

-Jólvan nah ne kapd fel a vízet!-nyugtatta Pisti Fannit.
-Nem kaptam fel,de kérj bocsánatot Évától!-parancsolt rá.
-Sorry Éva!-direkt így angolul mondta.
-For nofing!
"Fing"-ismételte Pisti,hogy majdnem rögögő görcsöt kapott.

-Mostmár télleg szia!
-Oksa!-köszönt Éva is,majd lassan de biztosan kivárta azt a 15 percet amíg az ő villamosa is megérkezik.

Évának miután ujabb 15 percet utazott a villamoson,le kellett szállnia,és ujabb 15 percet gyalogolnia.Szerencsére volt nála elég pénz ahoz,hogy vegyen magának egy fincsi hambit az új gyors büféből."H-hogy?Hova lett?Csak halucináltam?Komcsi?"Éva csak azt látta,hogy az új kajálda szörén-szálán eltünt.
De nem is gondolkozott rajta mi áll ennek a hátterében,hisz biztos volt benne,hogy azért nem látja most "Hamburgerlandet",mert csak beképzelte magának.Ezért is fizetnek a szülei annyi pénzt a terápiára.

-Megjöttem!-kiáltotta be Éva,de aztán eszébe jutott,hogy a levegőnek köszön,mert a szülei ilyenkor még dolgoztak.
Hanyagul ledobta iskolatáskáját,gyors mozdulatokkal levette sáros csizmáit,majd konyhába vezette útja.Az erkélyt figyelve,nem átlagos jelenség fogadta:egy furcsa szivárványszinű madárféle leeső tollai hullottak fejére,amikor kinézett az erkélyről.A madár érdekes hangott hallatott:tisztán érthető,emberi hangon szólalt meg.De Évát nem különösebben izgatta fel e furcsa hang,sokkal inkább a madártollak összeszedésével volt elfoglalva.

  Ez csak a kezdete volt egy sorozatnyi furcsaságnak...

Este a vacsoránál:
-Apu,anyu...öhm,nem tudjátok mi lett Hamburgerlanddel?-kiváncsiskodott Éva,majd így folytatta:-M a reggel láttam,a McDonald's-cal szemben,de amikor hazajöttem nem volt ott nem tudjátok mi történt?
Éva anyukája fogta magát és kezét lánya homlokára helyezte.
-Sanyi,hívd Fekete doktort!A gyerekünk már megint rémeket lát.-dirigálta hangos és egyben aggodalmas hangon.
-Igen Anna!-válaszolta kötelességtudóan Sanyi,majd tétovázás nélkül tárcsázta Fekete doktort.
-Halló tessék-szólt bele a telefonba Fekete doktor.
-Haló,igen itt Nemesy Sándor beszél...
-Oh annak a lánynak az  apja,aki folyton rémeket lát az éhség
vágyától,a kényszeres-evő apja.Ugye?
-I-igen doktor úr,kérem segítsen!A lányom pont most mutatja meg annak a madárnak a tollait,amit állitolag látott.
-Ha a tollak valódiak,akkor biztos látott valamit.Holnap hivjanak az eredménnyel!
-Várjon már ember!
-Sajnálom,de épp a családommal ettük a vacsoránkat.Külömben is ez az ügy elhalaszható.Viszonthallásra.-ezzel letette a kagylót
-Laikus!Menj az anyádba!
....
-Sok szinű volt és és...-Éva csak mesélt és mesélt,mint egy 8 éves kisgyerek,pedig már régelmúlta azt a kort,most nyolcadikos.
Apja megszakította duci lánya mondókáját,
-Rendben,miért nem fekszel le.Ennyi kaland épp elég volt mára.Ha reggel felébredsz már nem fogsz emlékezni erre.
-De én láttam-tiltakozott ártatlanul
-Nem,semmit nem láttá'!-orditott kislányára,ki ismételten könnyei ellen harcolt.Elment lefeküdni.Utolsó gondolatai ezek voltak:"Láttam és kész.Tudom,hogy ott voltak!"