V. bácsi  úgy élt és dolgozott, türt és nyelt --anélkül , hogy egyről a kettőre jutott volna --mint anyian mások , hosszú évtizedeken keresztül. Egy alkalommal azonban, egy fizetés napon, hazafelé menet , bekapott két-három pohárka pálinkát , mert hétvége is volt, meg a karácsony is közeledett , és ráadásul fázott is egy kicsit , sőt azt is tudta , otthon sem várja  túlfütött lakás. Egy élelmiszerbolt előtt kellett elhaladnia , ahol éppen cukrot , meg olajat osztottak. Be is állt a sor végére , amit eleinte nem is ítélt nagyon hosszúnak, de ahogy a pálinka gőze kezdett felszállni az agyába, megeredt a nyelve és mondogatni kezdte: Nem elég , hogy egésznap dolgozik az ember , sokszor még vasárnap is, aztán álljon be a sorba  egy kis olajért cukorért, mert sohasincs semmi!

           Mondta , mondogatta-- félhangosan . A sorbanállók egy része , némán, de egyetértően  bólogatott, más része elhúzódott , amenyire csak lehetett, mert félt véleményét azonositani a V. bácsiéval. Közben a sor tovább gyarapodott lassan haladt előre, mert voltak akiknek nem kellett sorban állni  mert anélkül megkapták amire szükségük volt. V. bácsiba ez tovább növelte a feszültséget, és már nem csak a pálinka mondatta vele a mondandóját hanem a jogos felháborodás is.

          Mondandója közben, egyszercsak megállt mellette valaki akiről nem tudta , hogy ki, de az bemutatkozott hogy ő rendőr, és legyen szives vegye elő a személyazonossági igazolványát, és mondja meg azt is hogy hol dolgozik--akkor a nem dolgozásért külön büntetés , netán börtön járt.

          A civilruhás rendőr egy ötszázlejes büntetést osztott ki V. bácsinak úszitás cimén, minekútána bekisérte a raktárba ahol egy kiló cukrot, és egy liter olajat kapott húsz lejért --soron kivül. A rendőr kikisérte V. bácsit  egész az utcára és felhivta a figyelmét, ha nem fogja be a száját , akkor,  akár teljes ellátást is kaphat, de az a Werbőczy utca két szám alatt lesz. Szatmárnémetiben ott található a börtön.