A start előtt egy évvel, július 13-a Berlin, Németország

A nemzetközi tudósgárda bajban volt. Köreikben teljes megosztottság uralkodott, ami akár hetekre is visszavethette az immár sürgetővé vált munkát.

- Nem, nem, és mégegyszer nem! –kiabálta dr. Vaszilij Jefomevics, a kijelölő bizottság prominens tagja. –Nekem már az sem tetszett, hogy részt vehetett a tervezésben és a kivitelezésben is! NEM KÜLDHETJÜK FEL ODA!
- És a többi lelkibeteget sem! –rikácsolta dr. Eva Wussow professzorasszony, a NASA veterán pszichológusa, ősz fürtjei csakúgy repdestek ráncos madárfeje körül. –ABSZURD ÖTLET!
- Ugyan, kedvesem –tette megnyugtatóan az idős hölgy karjára kezét dr. Jefferson Winslow, s elbűvölő zöld szemével olyan pillantást vetett rá, hogy a hetven éves dr. Wussownak egy pillanatra elakadt a lélegzete. –Hadd magyarázzam el még egyszer. Ezek az emberek már bizonyították, hogy kibírják az extrém körülményeket, az összezártságot, intelligensek, fegyelmezettek, nem félnek a kihívásoktól és a végzettségük is megfelelő. Tegnap kaptuk meg az orvosi jelentéseket, melyek szerint minden jelölt egészségügyileg alkalmas a feladatra. Hol itt a probléma?

- De Borisz… -kezdte újra dr. Jefomevics, de a bájos, filigrán, szőke Rita Mallas, a humán erőforrás szakértő közbevágott.

- Vaszilij, a személyes konfliktusokat ne keverjük bele!

- Igeen? –kérdezte gúnyosan dr. Jefomevics. - Akkor más téren is hagynunk kéne a személyeskedést! Itt van például Ruby Russel… -s sokat mondó pillantást vetett dr. Winslowra.

- Ruby rendes lány –közölte lefegyverző mosollyal dr. Jonas Artridge, a bizottság elnöke. –Szakmailag tökéletes, a túlélőshowt magas erőnléti és erkölcsi fölénnyel nyerte, szóval, valami kifogás?

- Ellene semmi –zárta le a Ruby-vitát Eva asszony. –Őt, miss Radcliffet, miss Youngot, miss Barsszkaját és mr. Voznyeszenszkijt pszichológiailag tökéletesen alkalmasnak találtam, ők csak a hétköznapi valóságból tettek egy kis pihentető kirándulást ebbe az össznépi őrületbe. Miss Howarddal sincs nagy probléma, bár könnyen befolyásolható, és ugyanez áll mr. Olssonra is. Mr. Lozano még elmegy, bár kicsit érzékeny, egocentrikus és társaságfüggő. Armand West és Maria Simonelli tűrhetőek, de túlságosan szabad szelleműek, félő, hogy nem illeszkednek be a csapatba vagy széthúzást szítanak. De az igazi gondot számomra mr. Harris és mr. Beszterczey jelenti. John Harrisnak zsarnok anyja miatt komoly személyiségzavarai vannak, Robert Beszterczey pedig középsúlyos depresszióban szenved. Ez így, főleg együtt akár katasztrófához is vezethet!

- Ugyan már! –dörögte Hans Böll ezredorvos, az egykori zseniális berepülő pilóta, aki harmincöt évesen mindenki meglepetésére abba hagyta a repülést, és a későbbiekben már csak pályaalkalmassági vizsgálatokkal foglalkozott. –John remekül teljesített a szimulátorban. Ilyen reflexei ezer újonc közül csak egynek vannak! Nem vezeti a gépet –ő maga a gép!

- A gömbházban sem volt vele probléma –toldotta meg a hozzászólást Leslie Higgins, a Gömbház Valóságshowk producere.

- Na jó –morogta Eva asszony –a felelősség a maguké. Csak nehogy az legyen, hogy „én előre megmondtam…” De mi van mr. Beszterczeyvel?

A teremben pár perc kínos hallgatás következett, majd halkan megszólalt Rácz Izabella, Eva Wussow fiatal asszisztense.

- Nos, tud valaki jobbat? Az összes lehetséges jelölt közül Robert az egyetlen, aki képes pár darabka drótból és némi fémhulladékból működőképes adóvevőt fabrikálni…

- Hát igen! –kuncogott Bella és Róbert honfitársa, Bencze Sándor, a „Kisjuhász tanya foglyai” című produkció felelős szerkesztője. –Azért kellett diszkvalifikálnunk az utolsó előtti fordulóban, mert összebarkácsolt valami kütyüt, hogy felhívhassa CB-n azt a rendőr-pszichológus csajt, aki miatt egész idő alatt nyavalygott…

Izabella fülig pirulva vágott közbe.

- Sanyi, ez nem tartozik a tárgyhoz! Izé. Szerintem Robert némi odafigyeléssel…

- Némi?! –visította Eva. –No de Bella drágám! Ha azt akarjuk, hogy túléljen egy ilyen utazást, valakinek állandóan figyelnie kell rá!

Hm. Ez végül is megoldható –dünnyögte Nyikolaj Plevako, az előzetes repülési terv készítője. –legalábbis amíg a hajón vannak…

- Na jó. Ezennel közlöm a tisztelt bizottsággal, hogy kilépek! –állt fel helyéről Eva Wussow. - Minden felelősségemet és jogkörömet miss Bella Ráczra ruházom át, aki idáig pszichopata bűnözőkkel dolgozott, így biztos elboldogul ezzel a szedett –vedett bandával is. Üdv a tisztelt humángenetikus, ezredorvos, filmproducer és így tovább uraknak és hölgyeknek. Auf Wiedrsehen! –közölte, és emelt fővel kivonult a tanácskozóteremből. Hetven évének minden büszkeségét egy mozdulatba sűrítve húzta ki apró termetét, s királynői méltóságát még azok is megcsodálták, akik sosem kedvelték kimért modorát és dacos természetét.

A csoport kissé elanyátlanodva érezte magát, miután becsukódott mögötte az ajtó. Aztán dr. Jonas Artridge hangosan felsóhajtott.

- Tehát szavazásra bocsátom a kérdést. Ki ért egyet a jelenlegi csoportösszetétellel?

A javaslatot ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással elfogadták.

Akkor még egyikük sem sejtette, hogy a veterán pszichológusnő hirtelen távozásának egy tizenharmadik utas felbukkanása lesz a következménye. Egy olyan utasé, akit sem Jonas, sem Jefferson nem mer majd megállítani.