2.Barátok - I.részlet

"Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben? "-Marc Lévy

2010. március 1.
                                                                                        
        A mobilom negyed nyolckor ébresztett.Sose volt gondom a korai felkeléssel,amint meghallottam "Wake up or I'll scream" hangját nyomban felébredtem, kikapcsoltam,és már mentem a fürdőszobámba.Stacy-vel sosem kereszteztük egymás utjait reggelente - ő ugyanis mindig korábban kelt,hogy hamarabb érjen be. Mindketten a Kingsbury középiskolába jártunk,ráadasul ugyanazon IX. osztályba.Az egyetlen valaki,akiben majdnem hasra estem reggel,az Stacy sziámi cicája volt,Hercegnő.A fejedelmi cicus válasza egy elnyújtott nyávogás volt csak.
      Amint végeztem a fürdőszobában felöltöztem egyenruhámba,majd bepakoltam váltásruhaként a hosszú,fekete farmerem,hosszu lila pamut blúzom,és egy kényelmes térdig érő csizmát.A tegnapi hó az eső jóvoltából elolvadt,de a hőmérséklet igy is alig volt több  7 °C -nál.Utólag vetettem magamra egy pillantást a tükörben.Az a kis tincs,ami mostanra a védjegyemmé nötte ki magát,ott éktelenkedett a homlokom közepén.Miután mindent rendben találtam magamon utam a konyhába vezetett.A tegnapi tányerok még mindig a kagylóban hevertek,várva,hogy valaki elmossa őket.Cini minit akartam enni tejjel,de mikor láttam,hogy Hercegnő táljában se macskaeledel se semmi,ő meg ott sirt mellettem alig három lépésnyire,feláldoztam az utolsó cseppeket a kedvéért ( a tej a kedvenc eledele).Én majd eszem vajas pirítóst.Miközben a reggelim készült azon tünődtem,mit fogok csinálni aznap.A tegnapi események nem lombozták le a kedvem egyáltalán,mostanában ezek az anya-lánya civakodások olyan természetessé váltak,akár a levegővétel.Mostohahúgommal ez persze sosem fordulhatott elő,ő mindig kifogástalanul viselkedett
        Fél kilenckor,mikor befejeztem a reggelit,az előszobából Timet láttam elsuhani mellettem.
        - Hé ! - kivánt jó reggelt.
        - Hé ! Nem kellene az egyetemen lenned ? - csodálkoztam.
        - Nem.Ma csak 11-től lesznek óráim.
        - Amúgy minek az a jeges borogatás ? - kérdeztem látva miért volt ilyen sürgős a konyhába tett kitérője.
        - Anyád kicsit sokat ivott az este,és most rosszul érzi magát - jellemző. Anyám megint felöntött a garatra.A karma ,vagy mi,ellene fordult. - Akkor ma nem megy be a szalonba ? - anyám fodrász szalonban dolgozott,fodrászkent.Timmel is ott ismerte meg.
        - Hát,nem igen hiszem - válaszolta mosolyogva.
        - Öm...Tim, nem adnál pénzt az ebédre ?  - kérdeztem bizonytalan,ártatlanul.
        - De-de...- zsebeit kezdte motozni,de hamar rájött,otthoni lezser öltözékében (merthogy azt viselte) nem fog találni egy penny-t se. - figyelj,a bőr dzsekimben van a pénztárcám - magyarázta- vegyél ki annyit amennyi szükséges.
        - Rendben.Kössz ! , - Jó mulatást a suliban ! - köszönt el.Jó vicc,még hogy jó mulatást ! Tim buxájából jóval több fontot csortam,mint amennyibe az ebéd került igazából.Viszont nem is arra kellett,hogy délben az étvágyamat csillapítsa ,az a szendvics amit a pirítós elfogyasztása után készitettem jól megfelelt ennek a célnak. Nem,ezt a pénzt másra akartam költeni,és majd a barátaimmal eldöntjük mire is fogjuk.Nem is éreztem büntudatot vagy megbánást,hisz Tim az aki mondta hogy annyit vegyek ki amennyire szükségem van.Nekem pedig ennyire volt szükségem ! Felkaptam piros,kapucnis dzsekimet,és indultam is.
         Pontosan öt perccel a regisztrálás előtt érkeztem meg az iskolába.Ezek a falak jelentettek számomra a fogdát,amelybe az állam kényszerit engem és társaimat hétköznaponként.Az osztalytársaim közelsége viszont enyhitett a "kínon".A bejárati ajtó előtt megláttam Kylie Newman-t,a legjobb barátnőmet,biztosan rám várakozott.
       - Szia Kylie !
       - Mizu J.G. ? - Kylie ha lehet még nálam is vagányabb csaj volt.Minden örültségben benne volt,és nem tántorithatta el semmi őt a céljaitól.A külsejéről is ez árulkodott : rövidre nyirt,tüsis,láng vörös haja lágyan simogatta arcát,melyet egy-két aprócska szeplő is fedett.Szerencsére az iskolának voltak némi szabályai a diákok külemét illetően,elképzelni se tudtam,milyen lenne Kylie ezek az előirások nélkül.Más szempontból viszont,irigy voltam Kylie külső adottságaira : az előbb leirt,ritka,vörös hajszin, megfelelő testmagasság,nagy,lágybarna szemek,telt ajkak,és telt...melltájéki részek.Ezzel szemben én 168 cm magas voltam,bozontos göndör hajam volt,és undok,mogyóróbarna iriszeim csak még furcsábbá tettek.Persze,méretekben én sem panaszkodhattam,de az égiek szembetűnően többel ajándékozták meg vörös hajú barátnőmet.
        - Ugye ma nem lesz doli semmiből igaz? - kérdezte reménykedve,bár ezt flegmatikus hangjából csak a hozzá  legközelebbiek tudták megállapitani.
        - De.Töriből,méghozzá.
        - Se baj.Megkérjuk Connort,hogy segitsen - hogy öszinte legyek,nekem is ez járt a fejemben,úgy hogy minden habozás nélkül belementem a tervbe.Miután szokás szerint beregisztráltuk magunkat ( az angol iskolákban ez volt a szokás ) tizenöt perccel később mindenkinek fel kellett sorakoznia ébren és készenlétben,a tornateremben.Nem értettem mire ez a nagy hajcihő ? Nem lenne értelmesebb,ha már egyből az első óraval indítanánk a napot nem ezzel az ünnepi diszfelvonulással? A terem az érkezésünkkor szinte tele volt.Kylie meg én nem kellett sokat keresgélnünk osztálytársainkat,merthogy azok a terem legelején sorakoztak.Néhányuk,köztük Stacy,is a szolgálatos tanár érkezéséig jóizűen csacsogtak.  
        - A macskádnak elfogyott kajája,hazafele vegyél valamit neki ! - mondtam neki.De az ügyet sem vetve rám,tovább folytatta a csevegést a többi "cicababával". -  Hallotad Danvers !? - az iskolában mindig vezeteknéven szólitottuk egymást. - Ne most,Swit ! - úgy látszik ennél látványosabban kell elérjem,hogy Ms.Tökély meghallja amit mondok.Letettem a táskám a padra,Kylie közben leült ,és jó hangosan ,úgy hogy Stacy is meghallja,közeledtem felé.Laura és Wendy,akik Stacy hallgatóságát képezték,igencsak meglepődtek,amikor hirtelen megjelentem..
         - A macskádnak elfogyott a kajája,hazafele vegyel valamit neki ! Most már világos voltam ? - Stacy-t meghökkentették ingerült szavaim,úgy is nézett rám,mintha valami elmeteg lettem volna.Nincs mit tenni,egyszerűen nem birom ha levegőnek nézik azt amit mondok.Wendy és Laura felálltak,elősszőr nem értettem miért.
         - Ms.Harris...- akkor jöttem rá,hogy Margarett Harris,a rettegett matektanárnő,és nem utolsó sorban,az igazgatónő ,hallhatta ezt a kis kirohanásom ( pont akkor kellett megérkeznie,nem ? és pont neki.A sors nem kedvelhet engem ) .E asszony kisértetiesen emlékeztett a gonosz keleti boszorkányra,csak épp a terebélyesebb kiadásban.Nem csodálta senki,hogy se férje se szerelme nem volt. A sötétkék blézer,és a hosszú,elegáns fekete szoknya uszógumis testét nem rejtették el.Haja ösz,kontyba fogott,hüvős,szürke szemeiből mintha hiányzott volna a lélek.Lassan megfordultam,szemeiben láttam,ennek nem lesz jó vége.
       - Kérem,mégis mit jelentsen ez Miss.Swit ? Hogy merészel ilyen hangnemben beszélni,az ÉN iskolámban ?! - szidott le.Szavai leperegtek rólam.A teremben kivételen nélkül,mindenki minket bámult.Ajánlom,hogy ne szégyenítsen meg az fél iskola előtt !
        - Egyszerűen csak Danvers értésére adtam,mi lesz ha félvállrol veszi azt amit neki mondok. - védtem meg magam büszkén.
        - Oh,hát persze... - nevetett - Miss Swit elött mindenki térdre kell bóruljon igaz ? Miss Switre mindenkinek figyelnie kell,
        - Blah-blah-blah -nem érdekelt Ms.Harris fecsegése,szemtelenül közbe vágtam. Stacy mellől nem mozdultam.Jobbra fordulva tökéletesen láttam az aranyhajú reakciót, láttam,mit rejtenek arcmimikái " Na ezt beszoptad Swit".
        - Miss Swit,távozzon.Most ! -parancsolta.
        - Kérem.Nekem tesz szivességet ezzel !  - táskámat felkapva távoztam. - És ez után várom az irodám elött ! - visszhangoztak szavai.Eleget téve kérésenek máris felmentem az igazgatói elé.A továbbiakban zenehallgatással ütöttem el az időt,persze miútán kikotortam táskámból a fülhallgatót.
        - Miss Swit.Fáradjon be.- Ms. Harris kinyitotta az ajtót, odatrappolt a mahagóni asztalhoz,leült forgoszsékére,újjait összekulcsolva,állát rajtuk pihentetve kényelembe helyezte magát.Az iroda nem volt tágas,mindkét oldalon iratokkal teli szekrények,nyugtató hatású krém szinű fallal.Én is leültem a nekem felkinált helyre.Ms. Harris elkezdte beszédét.
        - Miss. Swit, - kezdte higgadtan - tudja,a maga fajták miatt romlanak az iskolák hírneve - hangja egyre felemelkedetebb lett.
        - De én,
        - Csak mert a nagybácsikája az aligazgató,az nem jogosítja fel arra,hogy bármit megtehessen ! Gondolom ismeri Arnold Newmant.Ne mondja,hogy az ő nyomdokaiba akar lépni ! - kősziklaként ült továbbra is trónján,testhelyzetén mitsem változtatva.Hogy ne ismerném A.D. Newmant ? Nem igazán kedveltem,annak ellenére,hogy Kylie bátyja volt.Őt kétszer felfüggesztettek,javitó intézetben is volt,egy igazi káosz volt, jobban mondva,így 20 évesen még mindig az.Olyan pletykák terjengtek róla és a bandájáról,miszerint halálra kinoztak egy kóbor kiskutyát,s mikor a szegény állat a halálán volt,kegyetlenűl felboncolták.Mesze jártam én az ő szintjétől.Hozzá képest én ártatlan ma születettt bárányka voltam.
      - Nézze,Danvers provokált.Ha az elején odafigyelt volna rám,nem rendeztem volna jelenetet.
      - Azt hiszi,hogy csak a mai esetről van szó ? - ezuttal felállt,majd hátat fordított nekem és kinezett az udvarra tekintő termopán ablakon.Valószinűleg a diákokat bámulta. - Szerinte nem tudok semmit arról,hogy Miss. Newmannal időnkent elbliccelik az első órakat ? Vagy a pocsék osztályzatairól ? - kétségem sem volt affelől,hogy ezekről jól informált. - A mai napon azonban végleg kihúzta a gyufát a visszafeleselésével.
      - Gondolom,most büntetést is kapok,igaz ? - beletörödtem sorsomba.
      - Így van. És ez lesz az utolsó húzása Miss.Swit ! Azt hiszem, Arnold Newman esetében az volt a hiba,hogy nem léptünk a megfelelő időben.Ha ismét megtudom, hogy lóg,vagy csak egy kis mértékben is megszegi az iskola szabályzatát,három hétre felfüggesztem.- ezúttal az arcomat fürkészte,várva,mikor torpanok meg.Arra várhat még száz évet.Ismét lecsücsült székére. -Holnaptól kezdődően egy hétig tanitás után egy órát az iskola klubjainak fog segédkezni.Nem utolsó sorban,a hét elteltével tagja lesz egy,a maga által választott klubnak. - Mi ? - nagy "O"-ra tátottam a számat.Kicsit irigyeltem Kylie-t,hisz ő is ugyanabban a cipőben járt mint én,ő mégis megúszhatta.Harris szerintem pikkelt rám,kérdés,hogy miért ? Ha azért a beszólásért,hát nagyot csalódtam benne. -Holnapra kérek egy levelet a szüleitől,amennyiben értesültek a maga szankciójáról.
        - Rendben.Azt úgye tudja,hogy apám jelenleg az Államokban él, és ha figyelembe veszük a posta ; - Ne viccelődjőn,Swit.Nincs abban a helyzetben. - Egyéb valami ?
        - Viselkedjenek a barátaival az intézmény hírnevéhez méltóan.Mehet,Miss.Swit. -el is tüztem a kigyókamrából.Való igaz,rendkivül feldűhített,hogy ennyi kritériuma lett a büntetésemnek.Nem én lennék az egyetlen,aki megfojtaná ezt a nőt egy pohár vízben.Nem is akartam rá gondolni,mert biztos felrobbantam volna a méregtől.Az olyan élményeket,amik csak arra voltak alkalmasak,hogy vércukor szintemet felemeljék,igyekeztem elkerülni vagy elfelejteni.Amilyen gyorsan csak lehetett az udvarra siettem a tornaórára.Nem nagy meglepetésemre Kylie a kijáratnál ácsorgott Bobby-val,Will-lel és Connorral.Levegőt venni is alig maradt időm,lebombáztak kérdéseikkel.