Az éj sötétjébe burkolózva sétálok. Meggyötört pokrócom szélét szél mardossa. Egyedül vagyok, de mégsem; útitársam Magány. Meztelen talpam alatt a beton keménységét érzem. Magány pedig, mint egy hű barát, követ. Folyamatosan érzem tekintetét a hátamban. Egy szem szeme, mint egy végtelen, fekete gödör elnyel mindent, ezért is nem fordulok felé. Egyetlen lába egyetlen centiméterre lebeg a föld fölött, míg egyetlen kezét felém nyújtja. Nem fogadom el. Gúnyája hasonlít sajátoméra; egy megtépett takaró, mely testének nagy részét eltakarja. De nem is szeretném tudni, hogy mily titkokat rejt még magában, hiszen társasága elég hideget ad. Jeges létét inkább meleg emlékekkel próbálom eltűntetni. Visszanézek Rá, és a kettőnk életére. Tízezer évnyi gondolat kavarog fejemben. Felhők felett szárnyaltunk, elszakíthatatlanul. Érzelmeink tüze átlobogott bőrünkön, s bevilágította estéinket. Mások pedig élvezettel nézték, ahogy a két fél újra eggyé forr. Majd kezeink elszakadtak, a tűz elaludt, s lezuhantunk a porba. A fenn ragyogó szilánkossá törött kék gömb emlékeztet a szebb napokra. Minden lámpa mélyen alszik. Magány közelebb libben. Kezét felém nyújtja, de még most sem fogadom el. Mások próbáltak segíteni. Langyos ölelésükkel nyugtattak, de így is csak a hideget éreztem. A tűz kell, a meleg; a keze. Jeges könny csordul végig arcomon, majd hull a lábaim elé. Belelépve érzem saját hidegem, s próbálom elfelejteni. Ha ily könnyű lenne, nem egyedül sétálnék az utcán. Földi dolgokba próbáltam ölni végtelen bánatom. Alkohollal, s élvezettel nem lehet legyőzni azt, ami csak az emberben létezik. Végül meghozom döntésem. Megfordulok. Belenézek Magány mély szemébe, s érzem, ahogy a sötétség végleg beszippant. Kezeink összeérnek. Körme, mint egy acélos karom metszi át torkom, s én leborulok lábai elé. Nem ígért semmit, nem kecsegtetett semmivel, mégis újra meleget éreztem. A vörös érzelmek előtörtek belőlem, s láttam Őt magam előtt. Égszínkék ruhájában, kezét nyújtva állt fölöttem. Aranysárga fürtjeit ismerős melegséggel fogadtam. Örömmel értem hozzá és öleltem magamhoz, amennyire csak erőmből tellett. Magány pedig semmivé foszlott.