Negyedik fejezet Ervin Nem tudom azt, hogy mondhatnám el neki azt ki is vagyok valójában ó pipő miért vagy másabb mint a tőbi lány. De még nem vagyok arra felkészülve, hogy elmondjam neki ki is vagyok valójában egy rockzenész, igen én vagyok a híres Ervin Black. Még jó hogy elmegy ma bulizni mert nem tudom, hogy mit találtam volna ki hogy miért nem e-mailezek vele este, ma egy szülinapi bulin játszok valami gazdag csajnak, de inkább maradnák és vele írnák már arra sincs időm, hogy meghallgassam milyen zenét eszkábált össze. Most hívtak a fiúk, hogy toljam le a seggem mert a limuzin lent vár rám jó hogy még először a stúdióba kell mennünk és onnan a tizennyolc éves lányhoz. Így elindultam lefele és még elköszöntem anyától aztán kimentem és beültem a limuzinba. Ott várt Greg a dobosunk és Tim a gitáros. -Sziasztok - kezet fogtam a fiukkal - Ervin már ideje volt hogy leértél megint csajoztál, hogy is hívják az e-mailes csajt?- mondta Tim. - Úgy hogy nagyon gyorsan fogd be . - Kösz kedves vagy de most komolyan mond már el. - Mint mindig én nem kérdezlek a csajokról akikel lógsz te se engem értve vagyok- felemelte mind két a kezét. - Jó jó ne szekállak többet. - Na azért fogadjunk Greg, hogy nem bírja sokáig. - Fogadok de csak arra ha kölcsön adod a motorodat egy körre. - Azt inkább kihagyom tegyél fel mást a fogadásra ne pedig a Harley V-Rod Muscle-met jó. - Azért egy próbát megérte akkor mindegy mire fogadunk. - Majd kitaláljuk - De fiúk most mit nem hiszitek el hogy nem piszkállak titeket de csak a mai napról van szó úgy csináljátok. - Gondoltuk.- mosolyogtunk Gregel Arra lettünk figyelmesek, hogy már a stúdió elé parkol a limuzin. Próbáltunk de nem vittük túlzásba, hogy legyen szusz bennünk később is. Ettünk a fiúkkal és aztán elindultunk a fellépésre. Oda értünk felköszöntöttük a szülinapost majd megálltunk mellette. És épp akkor ment fel egy lány a színpadra egy gitárral, egyszerűen gyönyörű volt, leült egy székre és a mikrofon állványt lejjebb tette. - Üdvözlök mindenkit én Elis vagyok szeretném ezt a dalt neked ajándékozni Emily az új barátság kezdetére Boldog születésnapot. És elkezdte énekelni a Titaniumot, leeset az állam volt hangja nem is kicsi de honnan ilyen ismerős. Amikor befejezte és letette a gitárt mindenki megtapsolta és Emily a szülinapos oda szaladt hozzá és még két lány a csajok úgy megölelték, hogy majdnem elesett. Oda mentem hozzájuk és megálltam. - Sziasztok én Ervin vagyok - Olyat mondj amit nem tudunk- mondta az énekes lány. - Jól csináltad gyönyörű hangod van - Köszi -mosolygott – szeretnél valamit? - Igen valahonnan ismerős a hangod nem találkoztunk már? - Nem hinném - Akkor jól van ha nem akkor nem - Nem, bocsi de mennem kell hátrább tudod megszeretném hallgatni ezt a zenekart ha nem gond azt mondják tudnak valamit és kíváncsi vagyok rájuk.- mosolygott és lassan elment, hátra nézet és kacsintott egyet. Magamba nevetve mentem tovább a színpadhoz, ilyen nincs nem fél a kislány. A többiek már ott vártak rám. - Mi az Ervin olyan lány is van aki ellen áll neked? -kérdezte Greg és nevetett. - Ezek szerint, ugye jó mindig nevetni rajtam de most komolyan, kezdek aggódni értetek . - Na gyere nagyfiú- tette a vállamra a kezét Tim – ne légy már ilyen morcos - Nem vagyok az de már kezdenünk kell gyertek. Felmentünk a színpadra és körbe nézetem megláttam a szőkeséget és engem nézett kacsintottam egyet, mosolygott rám neki énekeltem egész este és mikor végeztünk már nem találtam pedig kerestem, akkor szólt a szülinapos nekem és azt mondta haza kellet már mennie fáradt volt mert ma ért ide csak Londonba és ki akarja piheni magát. Aztán haza indultunk a fiúkkal és fáradtan bedűltem az ágyamba.