(Prózaóda versszerkezettel...)

Egyiptom

Álmaimban a napfényes földrészeken, sivatagoknak ősi mezőin, sőt oázisoknak környékén jártam én,

Miközben a csillagok szekerén, messzi fénysugaraknak szárnyán, szivárványban s fényben utaztam én.

Ahol az idő is meg-megállt a kezdetek kezdetén, sőt még időszámításunk sem volt, csak maga a lét.

Istenek jöttek, kik emberré lettek rég, e kietlen vidékeken mutatták meg a fényt, s annak dicsőségét.

Szólt az univerzum, majd lett a fény, melyek az életet és az embert, és még a bűnt is megteremtették,

Benne a férfit és a nőt, sőt mindenféle szépet, a természetet és a jót, de a rosszat is életre keltették.

Az emberiség kezdete s bölcsője lett e titokzatos és gyönyörű földrész, hol az élet és halál is úr, létező.

A Nílus mentén, a sivatagok és oázisok helyén, a fény és a víz által, még az édent is életre keltették.

Óh, te csodálatos és hatalmas Kairó, kit átkarol a Líbiai és az Arab sivatag, annak tüzesen ölelő szerelme,

Ki Nílus deltájában, mint egy ékszer csillogsz, s időnként finom homokfátyollal rejtezed el szépséged.

A Mars hatalmas erejével, a Fátimidák győzelme lett Ihsídida felett, s íme, e szép nevet adta tenéked.

Csodálatos szép tájaid, értékeid megigéznek, még ha a szeles időszakaid, időnként be is köszöntenek.

Mecsetek, templomok, zsinagógák épültek a tiszteletedre, melyek tégedet mindenkor megdicsőítenek,

Hol királyi paloták, mauzóleumok, és fáraók emlékhelye fekszik, a múlt, sőt a jelen is beszél hozzánk.

Szent halottaid, íme, élőkké s csillagokká lettek, a fény szavával üdvözölnek mindenkit, még téged is.

A tűző nap megsemmisítő erejét fényét, Memphisz ragyogása tükrözi, hol éjjel a hold is üzen, s mesél.

Szépséges Kairó, mint a bíbor rózsa varázsa, érzelmesen szólsz, tündökölsz finom homok fátylaidban,

A kékszínű Nílus folyó karjainak lágy ölelésében, Babilonnak bölcsőjét is hordoztad, óh, al-Káhira.

Évezredekről beszélnek piramisaid, miként a Szfinx, mint a rettenet atyja, dübörög az égen, s földön is.

Balzsamban fekszik dicsőséged mint Ozirisz, még a fáraóknak ereje is éltet, Allah hordoz a tenyerén.

Memphisz hatalmas mezői és kőtömbjei dicsőüljetek, óh Kairó, beszél rólad s dicsőít téged az egész világ,

Az óriások földjén, a Gízai piramisok is üzennek tenéked ember, hiszen az üdvösségedet is élteti ezzel.

A hódolat és tisztelet övez téged Egyiptom, hisz az emberek, légy bármilyen sivár és kietlen, szeretnek.

A halottaknak s élőknek, a természetnek, sőt az Isteneknek, piramisokat és emlékhelyeket építettek.

Miként Kairó, és a hatalmas Asszuán, Luxor, sőt Hurghada szivárványszín szépsége, ragyog a fényben,

Alexandria és Safaga dicsősége, Edfu, Aswan sőt Dahab, s Théba is, mind-mind a világ felé világít, üzen.

Napfényes földrészeken, ősi földeken jártam én, hol az édentől keletre, messze, messze folyik a Nílus.

Afrika óriásaként a természet üdvözöl téged, fényben és a csillagokban is mosolyog rád, s te, csak nézed.

Memnón és Ramszesz kolosszusainak ragyogása, a Sínai félsziget, s gyöngyei is üdvözöltek engem,

Elvonult előttem dicsőséged bája, hol a Kristályhegyek, sőt Alexandria s Kleopátra kútja is tündököl.

S mint ékszer, a Vörös tenger, sőt a Vörös sivatag is tükrözi ragyogásod, a Királyok völgyét szívembe.

S mint filmszalag történelem, Nagy Sándor, sőt Napóleon is megjelent, majd új Egyiptom született.

Amikor Egyiptom csillagai felragyognak, az emberek, sőt a földrészek is mind meghajolnak előtted,

Az ott élők bizonyítják a világnak szeretetüket, hogy nemzetükről, és hitükről meg nem feledkeznek.

Évezredek történelme tanúskodik mellettük, büszkén dicsőítik őket a csillagok, sőt még a nemzetek is.

Hiszen az emberiség bölcsője a szép földrészük, ezért a tiszteletet mindenkor, mindenütt megérdemlik.

EURÓPA,

Magyarország,

Szeged városában

2011. március 01. napján

Révész István