Miközben Olvastam az interneten ezeket, a dolgokat a szívem a torkomban volt nem hittem a szememnek. Edem csak nevetett a dolgon gondolom hülyének nézet és én úgy is, éreztem magamat.

Újra bementem dolgozni a cégházba de igazából féltem egyedül maradni, ez a túlvilágos dolog nagyon megrémisztett. Ismét elérkezet az este, én lassan és remegő lábakkal mentem le az alaksorba hogy levigyem azt a pár széket, ami elhasználódott.

Ahogy a lépcsőn fokról fokra araszoltam, felerősödőt minden egyes érzékszervem és a lépcsők alján ijedten, zihálva kerestem a vak sötétségben a villanykapcsolót.

És ahogy világosság lett úgy őrültem és olyan biztonságban éreztem magam a fény oltalmában. És ahogy leraktam a székeket és lakkapcsoltam a villanyt, mögöttem újra koromsötétség volt és szinte már futva ugráltam lépcsőről lépcsőre.

Egész haza vezető úton ezen, járt az agyam. Hazaérve nyugodtan feküdtem el a meleg puha ágyacskámba.  

 Felébredtem és egyből az órámat néztem, de az egyhelyben állt.

Gondoltam gyorsan kifutok a konyhába egy pohár vízért, de ahogy feltápászkodtam az ágyamból az erdőben voltam, ugyan abban az erdőben, amit előző éjszaka láttam.

Nagyon megijedtem, és az ágyból kiugorva kiáltottam segítségért és fohászkodtam istenhez egyszerre.

Ó Istenem most hallgasd meg imámat.

És ahogy ez a pár szó ki sétált a számon újból egy fény közeledett felém.

Elkezdtem futni, csak futottam-futottam, a lábam szinte görcsbe rándult a hirtelen megerőltetéstől.

A tónál értem ki ahol tegnap ugyan ez a fény közeledet felém, de nem álltam meg futottam a part mentén de valamiben megbotlottam.

Éles fájdalom és ijedség egyszerre járta át a testemet a fény már mögöttem volt és a málasomhoz közeledve eltűnt bennem.

Csodálkozva és zihálva néztem körül és halgátam a fák lombjain átsuhanó szelet.

Felálltam ijedten sétáltam a vízhez lemosni az arcomat.

Ahogy belenéztem a holdfények tűzdelt tükörsima tóba, hirtelen felbukkanó arcot láttam egy meglehetősen bájos arcot, egy gyönyörű széplány arcát, aki ijedtében a cserjés mélyére bujt el. Nem kellet több oda sétálva húztam el két kezemmel a bokrok kócos haját és a szép leány félő arccal nézet rám vissza. Szemében látszott hogy nem látott még ilyen furcsa szertetett mint én vagyok. Fekete haja illatozót és lassan guggoltam le oda ahol ő is éppen bujkált én előlem. Kérdeztem tőle hogy érti e az én nyelvem vagy hogy hol vagyunk most?

De ő csak nézet rám és kíváncsi tekintettel méregetett.

Mi a neved? Kérdeztem tőle

És ő csak annyit mondott Hellen.

Végre megszólalt és hangja simogatta füleimet.

Azonnal belé szerettem, felsegítettem és kérdeztem mi ez a hely, hol vagyok, és hogy kerültem ide?

Ez a másvilág és ha te téllég nem ide való vagy akkor te csak az átjáró lehetsz. Válaszolta halkan szinte már suttogva.

Nagyon meglepődtem, miről beszélhet miien átjáró?

Gyere velem mondta elkísérlek a faluba.

Nagyon megörültem végre civilizációt is találok.

Egy jó 10 percnyi járás után megérkeztünk a faluba és bekísért egy nagy templomszerűségbe,

Az utcákon egy lélek nem volt.  

A templomban egy csuklyás alak tűnt fel aki odasétált hozzánk.

Hellen: Jó estét Drenzol atya. Hoztam magának egy embert, aki nem a mi világunkba tartozik.

Meglepetten vette le csuklyáját és nézet szembe velem.

Te télég nem idevalósi vagy?

Én remegő hangon válaszoltam nem én nem tudom, hogyan kerültem ide.

És elmeséltem mindent tövéről hegyére.

Drenzol atya csak bólintott a végén egyet és eléhozott egy könyvet ami  jó vastag volt  kábé 10-15 cm, Kinyitotta és azt monda ahogy sejtettem egy átjáró vagy.

Kérdeztem hogy ez mit jelentsen?

És ezzel folyatta is, minden este mikor az óra üti az éjfélt, át tudsz lépni a másvilágra mivel a

Lelked másik fele ide húz.

Ezt a másik feledet kell neked megtalálnod, ha megtaláltad nagyobb hatalmad lehet mint bárkinek ezen a két világon ősszesen.De ha nem sokerűl meghalsz és a lelked pokolra kerül.