Hajszál híján inflagranti

   Péter és Ági valamivel több, mint húsz éve házasok. Mindketten nagyon konzervatív családból származnak, a nevelésüket is ennek megfelelően kapták annak idején: „Első a család aztán a munka, vasárnaponként szentmise a templomban, mulatság jellegű szórakozás legfeljebb csak alapítványi bálokban, de mindenekelőtt hűség és feltétel nélküli bizalom egymás iránt.” Ezen szabályok végett soha semmilyen konfliktus nem történt közöttük, valódi álompárként élnek a köztudatban.

   Húsz év nagy idő. Péter ebből már legalább tizenöt éve szenved a monogámia miatt. De hát mit lehet tenni?

   „Ezek az átkozott szabályok! – folyt a dikció az agyában miközben baktatott hazafelé a munkából. – Mennyivel szarabb dolgunk van nekünk, férfiaknak az emancipáció megszületése óta! Már hányszor megpróbáltam rávezetni Ágit finoman a témára, lássa be, hogy mi másként vagyunk kódolva, mint ők, a nők. Mintha meg sem hallaná. De az egész női társadalom egy kaptafa, nem akarja meghallani. Az a kurva emancipálódás! Még azt is kiharcolták, hogy csak egyedül lehessenek a férfi oldalán. Pedig nem kell hozzá nagy gógyi, hogy megértsék miről van szó. Az sem kell, hogy az állatvilág minden emlősét elővegyék, elég csak az őskor emberéig visszamenniük, hogy tisztán lássanak. A nők genetikája azt diktálja, hogy tartozzanak valakihez, aki megtermékenyíti és megvédi őket. Egy domináns hímhez, aki köré boldogan gyűltek többen is egyszerre, hogy biztonságban lehessenek, főleg az utódnevelés ideje alatt. Nem számított, hogy osztozkodniuk kellett a férfin - legfeljebb, ha nem jutott elég energiája a faszinak mindegyikre, akkor egymással melegedtek össze, aztán ment a leszbi orgia.

   A férfi egész máshogy működött. Ha csak meglátott a közelben egy másik faszit, azonnal harcra kelt vele. Nem osztozkodott, hanem élet-halál harcot vívott. Semmi más nem számított, csak, hogy minél több magot elhintsen a nőstényekben, a rivális hímeket meg vagy távol tartani, vagy megölni! Aztán amelyik életben maradt, az köré gyűltek a függetlenedett csajok. Mintha mindig is ő lett volna az őrző-védő és megtermékenyítő. Azért alakította így a természet ezt a dolgot, mert a nők a gyengébbik nem, és ha életben akartak maradni, teljes mértékben alkalmazkodniuk kellett az erősebb nemhez. Csak tudnám, hogy juttassam ezt el Ági tudatáig! Hiába, nem fogja megérteni. Ez olyan reménytelen, mintha egy oroszlánt akarnék rávenni a szénaevésre. Egyszerűen nem úgy lett összerakva. A természet, illetve az újonnan beszerzett génjei nem engedik, hogy megértse.

   Persze azért nálunk, férfiaknál is van egyfajta monogámia, csak éppen az nem a testiségről szól. Mi csak emocionálisan tartozunk egyvalakihez életünk végéig. Egyet szeretünk, sokakat kefélünk. Legalábbis azok, akik nem tartják magukat ezekhez az elbaszott szabályokhoz, mint amikhez én. Bezzeg a csajok! Bármeddig képesek meglenni egy férfi mellett és bizonygatni a szerelmüket, viszont amint jön egy másik, akit dominánsabbnak tartanak valami miatt, azonnal továbblépnek. Ez az alkalmazkodás. Az érzelmek csak addig tartanak, míg megvan a biztonság.”

   A nagy agypörgetés közben Péter hazaért, némi feszültséget is érzett az eszmefuttatás miatt, de nyugalmat erőltetett magára. Belépett az ajtón, Ágival megölelték, megcsókolták egymást: mindent a menetrendnek megfelelően.

   - Szia Szívem! Mit főztél? – kérdezte ölelkezés közben Péter.

   - Szia Édesem! Szilvás gombócot.

   - Jujj, de jó! – kerekedtek ki Péter szemei.

   - Mit tegyek rá neked Édesem, hogy szeretnéd jobban? Fahéjjal, vagy csak simán porcukorral?

   „A fedőt, aztán baszd ki az ablakon!” – válaszolta gondolatban Péter.

   - Édes Szívecském, ahogy te szereted jobban – ezt már verbálisan közölte.

   Végülis porcukor került rá, majd a két gyerekkel együtt leültek és néhány oda-vissza mosoly kíséretében megvacsoráztak. Az estebédet követően Péter beült a TV elé, kapcsolgatni kezdte, és egy idő után találomra megállapodott az egyik okos csatornánál. Valamilyen vízilovas baromság ment rajta, a legkevésbé sem érdekelte, csak így tudta leálcázni, hogy újra megtámadta az agyát a gondolatáradat.

   „Mit csináljak szegény Ágival? Szeretem, és soha nem cserélném le, de annyira unom már a szexet vele, mint az állat. Be kell újítanom valakit az interneten keresztül, hogy frissítsem a hozzáállásomat. Ez nem állapot, hogy már csak kéthetente egyszer kefélem meg, közben meg legszívesebben habosra verném a farkamat minden nap. Ha lenne legalább még egy valaki! Nem! Nem tehetem meg! Örök hűséget esküdtem a templomban… Csak ne lennének ezek a kibaszott genetikai kódok! Mi a faszért nem lehetett a férfiakat is úgy megalkotni, hogy megelégedjenek egy nővel, és ne hajtsa őket állandóan a tudatalattijuk, hogy: - Hintsd a magot! Megbaszni minél többet! Semmi érzelem, csak baszás! Egyedül a mennyiség számít, minél többen legyenek! -  Hát… ezzel jól megszopatott minket a természet. Számoljunk, mikor adtam a puncijának legutóbb… Pont egy hete. Valahogy be kell sűrítenem, hogy a heti egy meglegyen… Nem fog menni… ma nem. Nem érzem, hogy be tudnék indulni. Majd holnap.”

   Eljött a lefekvés ideje. Valóban nem volt szex. Péter iszonyúan álmos volt, de erőltette a TV-nézést. Úgy volt vele, hogy mindenképpen megvárja, míg Ági elalszik, hogy aztán totál lehalkítva nézhesse a pornó csatornát. Ágival nem tehette meg, mert túl erkölcstelennek tartották az ilyen műsorokat – legalábbis egymás előtt mindenképpen. Már majd’ kigúvadt a szeme a fáradtságtól mire átkapcsolhatott a „Kedves Nedves pornó show”-ra.  A sok idegen pina láttán azonnal felébredt, és vagy két órán keresztül bámulta a válogatott kurvákkal történő előadásokat. Egyik fülével a TV-t hallgatta, másikkal pedig a - még a TV hangerejét is elnyomó - horkolást, amit Ági produkált.

   „Micsoda mázli, hogy horkol – gondolta Péter. Így képtelenség, hogy lebukjak. Na, majd holnap adok neki. Ezt a jó mesztic kurvát fogom holnap megbaszni gondolatban, amíg az Ágit döngetem hátulról. Direkt nem verem most ki.”

   A két órás képernyős élvezkedés után Péter kikapcsolta a TV-t, nehogy véletlen bealudjon rajta és jól beégjen, ha véletlen az asszony felébred és meglátja, mit nézett az ura.

   „Kefélni nem, csak pornót nézni?!” – mondaná. Hú, de kínos lenne!

   Eljött a reggel.

   - Jó reggelt Szívem!

   - Jó reggelt Édesem! – köszöntötték egymást puszival egy nyújtózkodás után. A csókot tapintatból mellőzik ilyenkor. Kimondatlanul is tudják, hogy ébredést követően nem szeretne a másik a szájszagával büszkélkedni.

   - Elviszem a srácokat a buszhoz, hazafelé meg bevásárlok – mondta Ági. Babgulyást fogok főzni mára. Megfelel?

   - Hogyne, Szívecském! – válaszolta a férj. - Amúgy te bármit főzhetsz. Ha nem tudnám, hogy te voltál, azt gondolnám, csakis egy konyhatündér járhatott nálunk.

   - Imádni való vagy, te Drága! Te vagy a legjobb férj.

   - Te teszel azzá, Szerelmem! – pislogtak egymásra szerelmesen.

   Ági a két kamasszal a kocsiban elhúzott, Péter csak erre várt. Kipattant az ágyból, mint egy nikkelbolha, és bekapcsolta a számítógépet.

   „Végre! – gondolta. - Édes egyedüllét.”

   Ráklikkelt az egyik ingyenfilmek.hu oldalra. Mielőtt válogatni kezdett volna, maga mellé tette a papírzsebkendős dobozt, hátha elveszítené az önkontrolt a nagy transzban.

   - Ez az! – mondta magában. – Ezektől a mesztic punciktól totál beindulok.

   Olyan sikeresen beleképzelte magát a jelenetekbe, hogy csak az utolsó pillanatban hallotta meg az asszonyka megjöttét, amikor már nyílt a bejárati ajtó.

   „A büdös kurva életbe! – futott végig az agyán mialatt kapkodva próbált kilépni a kényes oldalról. – Még a végén lebukok egy kibaszott számítógéppel! Jaj, ne! Csak ezt ne! Miért pont most?! Úr Isten segíts! – fohászkodott, mikor szembesült vele, hogy a gép lefagyott.”

   Hiába klikkelgetett görcsösen, nem reagált a masina. A képernyő teljes felületén feszített kimerevítve egy hatalmas, széthúzott néger félvér pina. Akkora volt, mint egy kitaposott kozáksapka. 

   „Mit csináljak, mit csináljak? Végem van! Mindjárt észreveszi!”

   Nem vette észre. Még mielőtt beléphetett volna a szobába Ági, és megláthatta volna, hogy mi van a monitoron, Péter az utolsó ezred másodpercben úgy tépte ki az elektromos hálózatból a csatlakozót, hogy jött az mindenestül. Konnektor, vezeték a falból, még a vakolat is leomlott egy kis helyen.

   - Mi történt Édesem? – kérdezte döbbenten a feleség.

   - Ö… csak híreket olvastam az indexen. És képzeld Szívecském, annyira felidegesített, hogy csuda. Úgyhogy ne is kérdezz, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó beszélni róla! – válaszolta leizzadva a férj.