Halk léptek törték meg a csendet.A hatalmas teremben csupán a Hold apró fénye jelentett világosságot.Egy lány lépett be az ajtón,magával hozva minden könnycseppét.
    Zokogva ült le az egyik,csendes sarokba.Szívét zúzták újra és újra a vad tenger szikláin.Minden éjszaka itt keresett megnyugvást,de nem talált.Magánya,fájdalma felverte a nyugodt szoba félelmet keltő csendjét.Senki nem merészkedett ide,rettegtek a falak némaságától.A lány emlékezett,hogy valamikor réges-régen milyen boldogan tapogatta a mennyezetig kúszó rózsák,selymes virágát,miközben a Nap fénye varázslatot hordozva ömlött be a hatalmas ablakokon.A méhek vidáman zümmögve szálltak meg a vörös csodákon és ő ámulattal figyelte minden reggel,ahogy a szoba újra és újra felébred az éjszaka rémisztő csendjéből.
   A lány visszatért a jelenbe,mielőtt az emlékei teljesen átvennék felette az irányítást.Elfeküdt a fényesre csiszolt parkettán.Hagyta,hadd remegjen szüntelenül a teste,a könnyei pedig hadd árasszanak patakot az arcán.Lehunyta a szemét,majd a sírástól kimerülten álomba merült.
Álmodott.Megint átélte azt a reggelt,mikor felbukkant a titokzatos,sötét hajú idegen.Megijedt tőle,veszélyesnek nézte,de hamar rájött,hogy neki nem tudna ártani a fiú!Minden napfelkeltekor itt beszélgettek,olyan elmerülten és olyan odaadással,mint amikor két legjobb barát eszmecserét folytat.A lány azt hitte,hogy barátok,míg egy reggel szokásosan megjelent a fiú.Ott kuporogtak a rózsák tövében és épp arról cseverésztek,milyen szépek a virágok,amikor a sötét hajú fiú belenézett mélyen a lány zöld szemébe.Élvezte,hogy pírt csalhat a másik arcára,de most mást is érzett.Késztetés.Ilyen erősen még sosem vonzották a lány ajkai és ebből a másik mit sem sejtett!Közelebb hajoltak egymáshoz,megcsókolva egymást.
    Itt ébredt fel a lány,újra patakokban folytak a könnyei.Tudta,hogyan folytatódik az álom.A fiú megfordul,elmegy és soha többé nem jön vissza.Soha többet nem látja,soha többet nem beszélnek,soha többet nem hall felőle.Ennek már két hónapja és a vágyak,az emlékek ugyanúgy élnek benne.Halk léptek törték meg a csendet...de ezek már nem lehettek a lány léptei...Valaki bejött a hatalmas terembe,elhozva a fényt,hogy a megtört szív mélyére nézzen,hogy eloszlassa a fájdalmát,hogy gyógyír legyen rá és ekkor fordult meg a lány,meglátva azt aki miatt annyit szenvedett!Mert nem más állt ott,mint ő...ő:a kedvese.