A törzs idősei csendben hallgatták Quanah-t. A férfiak a földön foglaltak helyet, épphogy befértek a sátorba, ami a bejáraton keresztül beszűrődő napfényben világosabbnak és levegősebbnek tűnt, mint Quanah-é.

- Két öregember volt a házban, akiket nem hagytunk életben. Busás zsákmányt szereztünk, és 10 egészséges lovat. - Az öregek helyeslően bólogattak. – A fiatal fehérnépet a padlásszobában találtuk meg. Úgy döntöttem, hogy magunkkal hozzuk. – Egy őszhajú, cserzettbőrű férfi Quanah szavába vágott:

- Mégis miért hoztad magaddal? Nem gyerek már, nem megyünk vele semmire. – Quanah udvariasan biccentett.

- Úgy mértem fel, hogy a farmon élő emberek gazdagok lehettek. Ha a lánynak vannak hasonló hozzátartozói a környéken, esetleg megegyezhetünk velük. Nem először történne ilyen eset.

- Valóban nem. – szólalt fel egy másik tanácstag, aki valamilyen rendkívül büdös pipát szívogatott. –A Kiowa és a Cheyenne törzsek fiatal nőtagjaikért kaptunk lovakat, bundákat, fegyvereket...de a fehér ember... – hirtelen egy harmadik férfi is felszólalt.

- Manoke helyesen beszél. Azt sem tudjuk, hogy lenne-e egyáltalán valaki, aki fiztne érte. Ha már idehoztad, akkor vagy könyörülj rajta, és öld meg az erdőben, vagy tárgyalj a szomszédos Kiowakkal.

- Egy nőért, aki csak rabszolgának lenne jó, még ők sem kapkodnának. – jelentette ki a pipát szívó ember. Quanah feje megfájdult. Tisztában volt vele, hogy a tanácsnak igaza van. „De akkor mégis miért hoztam magammal?” – kérdezte önmagától. Amíg a többiek tovább elemezgették az idegen nő helyzetét, Quanah a gondolataiba merült. Kénytelen volt bevallania magának, hogy egyáltalán nem akarta megölni a lányt. Szürke Bagoly szavait hallotta a fülében, aki már reggel közölte vele, hogy beszélni akar vele valamiről, ami a lányt is érintheti.

- Rendben, egyet értek veletek. De Szürke Bagollyal még tárgyalok mielőtt döntést hozok. – mondta Quanah. A tanács tagjai erre nem szóltak semmit. Nagyra becsülték a sámánt, akinek tanácsai legtöbbször vagy a hosszú évtizedek alatt összegyűjtött tapasztalatokon vagy látomásain alapultak. Ezzel véget is ért a tanácskozás. A férfiak a dolgukra indultak, Quanah pedig vissza a sátrához.

Szürke Bagoly megitatta Shawna-t kecsketejjel, amibe nyugtató gyógynövényeket kevert. A nő kisvártatva akaratlanul is kinyújtózott a puha medve bundán. Beszívta a pokróc napfény illatát, és lassan elszundított. A sámán mosolyogva nézte a békésen szuszogó lányt. Quanah becsörtetett és leült a tipi másik felében. Odahívta magához Szürke Baglyot.

- A tanács azt követeli, hogy vagy adjuk el a lányt a Kiowaknak, vagy végezzünk vele. Nem látnak okot rá, hogy itt tartsuk. – Szürke Bagoly bólintott.

- Megértem a véleményüket, de csak azért, mert nem tudják, amit én. – mosolyodott el titokzatosan. – Csak 14 éves voltál, amikor két évvel apád halála után te lettél a főnök. Én akkor elmeséltem neked egy álmot. Egy álmot egy idegen asszonyról. Emlékszel? – Quanah megvonta a vállát.

- Nem. – felelte kurtán, de Szürke Bagoly felkeltette a kíváncsiságát. Az öreg folytatta.

- Az álom nem csupán álom volt. Hiszem, hogy a jövő egyik lehetséges szeletét láttam. – A Comanche-k hitének egyik alapja az volt, hogy a jövőt képlékenynek tartották. Ha egy sámán látta is a jövőt, csak akkor tett említést róla, ha a helyzet azt mutatta, hogy a prófécia megvalósulni látszott. – Elmeséltem neked, de azóta nem beszéltem róla, hiszen nem láttam értelmét. – magyarázta Szürke Bagoly csendesen, hogy ne ébressze fel Shawna-t. – A látomásomban ez az idegen nő sok-sok éven át fontos feladatokkal volt felruházva. Népünk segítségére sietett, sőt, társad lett a vezetésben. – Mivel a Comanche-k közül többen alakítottak kisebb, különálló törzseket, Szürke Bagoly csak a Quanah által irányított csoportra gondolt. – Quanah, hiszek benne, hogy ezt a nőt láttam évekkel ezelőtt a látomásban. Felismerem a szemeit és a lelkéből áradó vibrálást. – Quanah pillantása az alvó lány arcára esett.

- Mit tanácsolsz? – kérdezte a férfi.

- Szeretném elvinni magamhoz. Egyrészt, hogy a harcosaink ne kínozzák halálra még ma, másrészt, hogy megtudjak róla mindent. Mindent. – felelte Szürke Bagoly. Quanah pontosan tudta, hogy mire gondolt a sámán. Az öreg képes volt révülés útján behatolni mások elméjébe és lelkébe. Látta valódi énjüket és legbelső gondolataikat, melyeket esetleg maguktól nem fedtek fel.

- Rendben van. – egyezett bele Quanah. Shawna eközben lassan ébredezni kezdett. Megdörzsölte a szemeit. Hirtelen akkorát kordult a gyomra, hogy talán még a szomszédos tipikben is hallani lehetett. Quanah szája szegletében megjelent egy mosoly. Szürke Bagoly jóízűen nevetett és a lány felé nyújtott egy darab sajtot.

- Éhes vagy, ez jó jel. Egyél, szükséged van erőre! – Shawna bólintott, bár nem egészen értette, hogy miért akarják megerősíteni őt. Talán ez is a kínzás egyik fajtája? Beleharapott a kemény de ízletes sajtba, tekintete Quanah-t kereste, akinek még mindig ott ült az arcán a mosoly. A nő akaratlanul is visszamosolygott rá. A sámán sokatmondóan nézett egyikükről a másikra.

- Megkérdezhetném, hogy mi fog történni velem? – a kérdést egyenesen Quanah-nak szegezte. Tárgyilagos hangja meglepte Szürke Baglyot. Quanah-t kevésbé, ő már megtapasztalta a lány fel-felbukkanó magabiztosságát.

- Ennek a férfinek a neve Szürke Bagoly. Ő a törzs sámánja és gyógyítója. – Az öreg Shawna felé biccentett. – Egyelőre nincs veszélyben az életed. Szürke Bagollyal töltöd a következő néhány napot. Minden utasítását követned kell. Csak ezután dől majd el a sorsod. – fejtette ki Quanah. A nő ajkairól lehervadt a mosoly.

- De mégis... – próbálkozott tovább, ám Quanah egy mozdulattal leintette.

- Nincs mit mondanom. – A nő arcába vér tolult, szeme felszikrázott. A válasz éktelen haragot gerjesztett a szívében, amitől a teste remegni kezdett. Nem gondolkodott, és egycsapásra kiesett a szerepéből.

- Valóban kegyetlen ember vagy, Quanah Parker! – kiáltott fel. – Reményt adsz, hogy aztán elvehesd? – Shawna zihált a dühtől. A férfi keményen nézett vissza rá, de mielőtt megszólalhatott volna, Szürke Bagoly a vállára tette a kezét.

- Kislányom, ez ennél sokkal bonyolultabb. Megértem, hogy kétségbe estél... – nem tudta folytatni, mert a lány tovább kiáltozott.

- Nem estem kétségbe!  De annyi tisztesség lehetne bennetek, hogy nem játszadoztok mások életével. Én is emberi lény vagyok. Megölhettek, megkínozhatjátok a testem, de... – Shawna nem tudta folytatni, könnyei menthetetlenül kibuggyantak a szempillái alól. Lehajtotta a fejét, vállai megrázkódtak. Szürke Bagoly őszintén megsajnálta, ám Quanah-nak már a nyelvén volt a kioktató válasz.

- Te is mutass tiszteletet az irányunkba. Talán a te fajtád állatoknak tart minket, de most nem érvényesítheted az akaratod csak azért mert fehér vagy... – Quanah csendesen, mégis vészjósló és szigorú hangon beszélt. A lány közölni akarta Quanah-val, hogy ő nem így érez és gondolkodik, de valahogy nem találta a megfelelő szavakat. Kézfejével letörölte a könnyeit, és megadóan lehajtotta a fejét. Szürke Bagoly úgy érezte, ideje közbelépni. Megfogta a lány könyökét, és engedély kért, hogy távozhassanak. Quanah bólintott. Sokáig nézett a távolodó nő után.