Pisti már majdnem befejezte a reggelit, amikor Szilvia letelepedett vele szemközt. A nevelőnő megvárta, míg a fiú az utolsó csepp kakaóját is elfogyasztja, majd elkezdett baráti hangnemben beszélgetni.

   - Nos? Milyen az új otthonod? Megszoktad már?

   Pisti válaszként bólintott. Mivel Szilvia látta, így nem fog előbbre jutni, úgy döntött, a baráti csevegésből ennyi elég volt, őszintén beszél a gyerekkel.

   - Az érdekes, mivel Sanyi bácsi épp az imént mondta, hogy ott akarod hagyni. Igaz ez?

   Pisti ismét bólintott.

   - Elmondanád, hogy miért? Hiszen ő csak jót akar neked. Mindent megtesz, hogy neked a legjobb legyen. Akkor mégis miért csinálod ezt vele? Az egyetlen emberrel, aki törődik veled.

   A nevelőnő ekkor kicsit elszégyellte magát. Észrevette, hogy túlságosan elvetette sulykot: már-már kiabált szegény gyerekkel, aki megszeppenve pislogott.

   - Bocsáss meg! – szólt végül Szilvia, jóval halkabbra véve a hangját. – Én csak azt akarom, mint Sanyi bácsi is, hogy könnyedén boldogulhass az életben. Ez pedig úgy nem lehetséges, ha kizársz mindenkit az életedből. Tudom, nehéz egy olyan gyereknek beilleszkedni, mint te vagy… hiszen a múltad… mindaz, ami történt veled, egyszerűen szörnyűségek sorozata. Na, de legalább a segítő kezet elfogadhatnád, ha nyújtják feléd. Érted, amit mondok?

   Pisti megint csak bólintott. Szilvia pedig meg volt róla győződve, hogy valóban érti. Bár tudta, hogy beilleszkedési nehézségekkel küzd, azonban azzal is tisztában volt, valójában mennyire okos egy fiú.

   Miután mindezt elmondta, ismét megsimogatta Pisti feje búbját, majd még hozzátette:

   - Adj még egy esélyt neki, kérlek! Legalább próbáld meg megszokni az új otthonod! Hiszen azt nem gondolhatod komolyan, hogy itt jobb lesz neked.

   Pisti elgondolkozva nézett maga elé az üres bögrére.

   - Jó fiú vagy te – szögezte le büszke fénnyel a szemében Szilvia, és felállt az asztaltól.

   Távozni készült, ám mielőtt akár egy lépést is tehetett volna, Mária fülsiketítő sikoltása rázta meg az egész épületet.

*************

   Leginkább az döbbentette meg Szilviát, hogy semmi okát nem látta egy ekkora sikoltásnak, amikor a lépcsőhöz ért, melynek legalsó fokán Mária szájára tapasztott kézzel állt. Várady a kitárt bejárati ajtónál tartózkodott; látszott, éppen munkáját végezte, amikor az igazgatónő hangja félbeszakította.

   A földön, nem messze a bejárattól, összetört üveg éktelenkedett, körülötte lángnyelvek csapdostak. Szilvia azonnal odafutott, és lábával oltani kezdte azt. Mivel a tűz nem tudott túlságosan elterjedni, ezz könnyedén végre is hajtotta. Ezután összeszedte a szilánkokat, kidobta a kukába, majd Máriához lépett. Az igazgatónő még mindig megkövülten állt, tekintete egyre a padló azon részén pihent, ahol az imént még az apró lángok lejtettek táncot.

   - Semmi baj – próbálta vigasztalni a nevelőnő, barátságos gesztusként vállára tette kezét. Mária azonban elutasítón ellökte magától Szilviát.

   - Nem! – kiáltott, teljesen kikelve magából, rákvörös fejjel. – Elegem van abból, hogy mindenki csak nyugtatgat! Elegem van ebből az egészből!

   Azzal sarkon fordult, és felrohant az emeletre, feltehetően az irodájába. Szilvia és Várady a szemükkel követték, majd tanácstalanul összenéztek.

   A hangzavarra Pisti is megjelent az étkező bejáratánál. Megszeppentségében hol a nőre, hol a férfire nézett. Ismét Szilvia volt az, aki tudta, mit kell tennie. Odament a kisfiúhoz, és gyengéden közelebb húzta magához, majd leguggolva átölelte őt. Hamarosan Várady is csatlakozott hozzájuk. Igaz, úgy, mintha elefánt lenne a porcelánboltban, de legalább megmozdult, cselekvésre szánta magát, amit Szilvia már így önmagában véve figyelemre méltó változásnak tartott.

   - Mit gondolsz? – kérdezte Várady.

   Szilvia elgondolkozott egy pillanatig, végül így szólt: - Azt hiszem, jobb lesz, ha most felmegyek a gyerekekért, és megnyugtatok mindenkit. Úgyis lassan itt az ideje, hogy megreggelizzenek.

   Váradyt szemmel láthatóan lenyűgözte ez a fajta hidegvérű nagylelkűség. Ahogy így elnézte Szilviát és Pistit, bizonyára arra gondolt, milyen jó lenne mindezt megosztani Mona Lisával.