Amatőr Írók Klubja

Gyász

12 éve | [Törölt felhasználó] | 5 hozzászólás

Nem bírom elengedni.
Két kézzel markolom a semmit,
s várom őt haza,
hogy majd befordul a sarkon
nevetve,
s reggelente ébreszt majd,
mint rég.
Mikor még élt, annyi jót tett,
Lába nyomán nyíltak a virágok,
keze alatt dagadt a tészta,
munkáját, gondoskodását
az Ég áldja!

Kifordult tengelyéből a világ,
mégis forog tovább.

Annyi mindent mondanék,
s tanulnék még tőle,
s ha csak egy percnyi időnk lenne,
azt is kihasználnám,
elmondanám újra meg újra,
mennyire szeretem.
De ezt, már nem tehetem,
csak emlékét őrizhetem,
halála bármennyire fáj is,
siratják őt a fák is,
a madarak sem dalolnak,
gyászból fonnak
néma koszorúkat.

Kifordult tengelyéből a világ,
mégis forog tovább.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Válasz

makra árpád üzente 12 éve

Megható... Jól teszed, hogy kiírod a bánatod.

Válasz

G. P. Smith üzente 12 éve

Szép, megható, őszinte! Biztos nagyon büszke rád fentről!Csodálom a lelkierőd!
Nagyon rossz elveszíteni valakit, aki ennyire fontos az embernek... engem (is) a nagymamám nevelt fel, át tudom érezni, amin keresztülmehetsz!
Csak azt tudom mondani, hogy gondolj arra, neki már nem fáj semmi, békében pihen és odafentről figyel téged, a szívedben veled van minden nap!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Csak három zsebkendő kellett hozzá. Az az igazság, hogy amióta meghalt mama, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, egyre jobban hiányzik. Talán ezért is született meg ez a vers. Kiírtam a bánatom.

Előzmény

Válasz

Balogh Zoltan üzente 12 éve

Azon csodálkozom, hogy a haláleset után ilyen hamar van lelki erőd a megnyilatkozásra, egy ílyen szép versben. Azért szerettem volna látni a szemed irás közben.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben