Nos, kezdjük a napi helyzettel: oda a Király Kupa. Kudarc? Természetesen! Kinek nem lenne az, főleg, ha a legnagyobb esélyesként álltatok pályára? Nem mondom én is biztos a padlón lennék, és azon rágódnék, hogy mit rontottam el. Drukkerként is megéltem a vereség utáni érzések legmélyebb bugyrait, ez tény. Speciel az ágyamban fekve bámultam a plafont, és azon gondolkoztam, hogy át kéne festeni fehérről gránátvörösre, vagy kékre.

Valószínű, hogy ez nektek, a játékosoknak jobban fáj, és nagyobb traumát okozott. Viszont van egy kis bibi: ti nem maradhattok ebben az állapotban, és nem sírhattok ezer darabra hullott reményetek romjai felett! Rossz hír? Nem tudom, de az is tény, hogy újra össze kell csapni a fővárosiakkal.

Mivel hagytátok kicsúszni a kezeitek közül a trófeát, önbizalmat nyertek (nem mintha nagy szükségük lett volna rá). Fennáll az a veszély, hogy gátlástalanul mélyebbre ásnak a szabálytalan megmozdulások tetemektől bűzlő mocsaras gödrében, és elhiszik, hogy meg lehet úszni büntetés nélkül. Mielőtt valaki elkezdene tapsikolni, mert az előzőek nem egy darab piros lapot csalogatnak a bíró zsebéből, gondoljunk bele, hogy a szabálytalanságot valakin el kell követni! Vagyis: karjaival kalimpálva jelentkezik a következő rém: a sérülés lehetősége. Nem jönne jól, ugye?

Egyesek próbálják elhitetni az emberekkel, hogy a sérülés miatt hiányzó játékosok nagyban befolyásolnak minden egyes mérkőzést. Ez részben igaz, viszont cáfolnám az ebből következő állítást, miszerint nélkülük nem lehet játszani. Ti vagytok a példa rá, hogy ez tévedés! Ha ez a csapat ennyire emberfüggő lenne, nem vezetnétek nyolc pontos előnnyel a bajnokságot! Tehát el kell felejtenünk, hogy bizonyos személyek kidőlése, az egész bagázs kidőlésével egyenlő. A legnagyobb probléma, hogy néhány játékos elfásult az utóbbi időkben.

Sok helyen olvasom, hogy a Valencia csapatából érkezett csatárt a drukkerek vasvillával kergetnék el a Camp Nou területéről. Miért? Nem példátlan, hogy egy csatár huzamosabb ideig gólképtelen. Attól még egy világklasszis játékosról van szó, és akkor bezzeg mindenki áldja, ha az ő góljával szerez vezetést a csapat. Lehet, hogy nektek is zavaró, hogy vannak olyanok, akik sokat bénáznak, és néha hátráltatják is a játékot, de nem szabad elkeseredni! Másokkal is megesik ez, de nem lesz azonnal vége a világnak! Mit üzenek? Fel a fejjel, hiszen látjátok, hogy a csatárotok is kilábalt végül a szürkeségből! Tudtok ti játszani, csak koncentrálni kell!

Visszatérve a nagy ellenfél témájához, sokan osztják a véleményemet, hogy nem érdemelték meg a kupát. Mi, drukkerek, most nyugodtan lovagolhatunk még ezen a témán, össze-vissza szidhatjuk a fehér mezeseket, és sírhatunk a helyzet miatt, de nektek, a Csapatnak, nem ajánlom, hogy a múlton rágódjatok! Avagy, leülhettek, köpködhettek a pálya füvére (akár az ellenfél játékosaira is), durcás gyermek módjára, a sarokba fordulva duzzoghattok, sőt ha ez már olyan jól megy, megfordulhattok egy pillanatra, és édesen bazsalyogva integethettek kis kacsóitokkal a Bajnokok Ligájának és netalán a Spanyol Ligának is. Ijesztően hangzik?

Tehát hajrá! Tessék felállni, nem gondolni az elmúlt két klasszikusra, és merészen odaállni Madridban a gyepre! Mert bárki fütyül le titeket, és végül bármi lesz is az eredmény, mi tudjuk: ti vagytok a legnagyobb csapat!