Amatőr írók klubja: Gébriel

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 371 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7242 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 371 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7242 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 371 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7242 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 371 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7242 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 66 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

 

                                       6.fejezet

 

                                                             A kalózok

 

Éjfél körül lehetett,mikor befutottak a Kairói kikötőbe. Beálltak a móló mellé,majd rögzítették a hajót. Végre biztonságos helyen tudhatták magukat. Mivel csak konyak volt a hajón,amit meg már igen csak untak,Pierre magánoz vett három üveggel,majd szólt Gébrielnek,és lementek a kikötő kapu őreihez. Oda érve Pierre az egyik őr után kezdett érdeklődni :

- Jó estét az uraknak, Szarkát keresném . - Mondta

-  Ki keresi? - Kérdezte az őr nem túl barátságosan.

- Pierre vagyok a barátja,üzleti ügyben keresem.

- Kigondolta volna. Pihenőn van,várjanak itt,mindjárt leszólok neki telefonon.

Egy jó öt perc múlva,halk csoszogásra lettek figyelmesek,majd a sötétben kirajzolódott egy vékony,alacsony termetű katona,aki éppen a derék szíja becsatolásával foglalatoskodott.

- Hát mi hozta erre ilyen késői órán az én Pierre barátomat? - Mondta félhangosan,vigyorogva.

- Szevasz Szarka,megy még a bolt? Szükségem volna egy pár holmira.

- Készpénzes,vagy csere lesz?

- Cserére  gondoltam.

-  Kérlek. Fáradjatok az irodámba.

Elballagtak egy közeli nagy raktár épületbe. Szarka kinyitotta az ajtaját,fel kapcsolta a villanyt,majd betessékelte Gébrieléket.

 Gébriel nagy megdöbbenésére,a raktár televolt minden féle holmival,mosógéptől kezdve a sarokban legelésző zebrákig.

- Nos akkor mivel szolgálhatok? - Kérdezte Szarka

- Szükségem volna vagy két tárca jó minőségű német sörre. - válaszolta Pierre.

- nem probléma, és mid van cserébe?

- Három üveg jó minőségű konyakom. - és Pierre kirakta a konyakokat egy faládára.

Szarka vizsgálgatta az üvegeket egy darabig,majd vigyorogva intett hogy kövessék.

Befelé haladva Gébrielnek feltűnt a sok cucc között egy autó.

- Az ott egy Austin Martin? - Kérdezte Szarkát.

- A gyönyörűségem. Egy arabbal cseréltem tíz tevére,meg két arab telivérre. Tetszik? Megboltolhatjuk. Nekem úgyis szükségem lenne egy hajóra az üzlethez,a ti őrhajótok pont ideális lenne. Beszámítom az én szépségemet.

- De … - kezdte volna Gébriel, de Szarka nem hagyta szóhoz jutni.

- Adok még hozzá egy vadonatúj,lezsírozott orosz harckocsit. A ruszki technika elpusztíthatatlan. Katonásdit azzal is játszhattok. - Gébriel háta mögé mutatott,és valóban ott állt egy nagy orosz katonai monstrum.

- Hát … - Kezdte volna ismét Gébriel,de megint nem hagyta szóhoz jutni

Szarka.

- Még két automata mosógép,de ez a legvégső ajánlatom. - Mondta mellkasán összekulcsolt karokkal,felvont szemöldökkel,jobb lábával idegesen dobolva.

Az alkudozásnak végül Pierre vetett véget:

- Hagyd már Szarka,mi csak piáért jöttünk. Akkor adsz sört a konyakért,vagy sem? - Kérdezte

- Természetesen. Erre,mindjárt az italoknál vagyunk. - Mondta.

 Eszméletlen mennyiségű. különböző italokkal,volt tele a raktárnak az a része. Szarka a sörökhöz lépve levett két tárca dobozos sört,majd lerakta Pierre elé. Pierre megnézte majd elégedetten bólintott.

- Buli lesz? - Kérdezte Szarka.

- most jöttünk meg a kikötőbe,több mint két hétig úton voltunk,aztán lazulunk egy kicsit. - Mondta Pierre.

- Nem leszek szőrös szívű. - Mondta szarka,majd ki emelt a mellette lévő ládából egy üveg orosz pezsgőt,és a sörök tetejére rakta.

- Ez az én ajándékom,de ne feledjétek a szlogent,ha bármi kell,vagy van egy álmod,azt Szarkánál megtalálod.

Magukhoz vették a söröket,meg a pezsgőt,majd elbúcsúztak Szarkától,és elindultak a hajóhoz.

 Vissza térve  berakták a söröket és a pezsgőt a konyhából nyíló fagyasztó kamrába,a húsok,és egyéb mélyhűtött ételek közé. Lementek a kabinokba megtisztálkodtak,rendbe vágták magukat,mire végeztek a sör és a pezsgő kellemes hőmérsékletűre  hűlt. Kivitték a fedélzetre a konyhai székeket,kirakták maguk mellé az egyik tárca sört,és iszogattak,beszélgettek.  Az afrikai csillagos égben gyönyörködtek,amely felfoghatatlanul varázslatos látvány volt. Idejét sem tudták megmondani mikor ittak utoljára sört,ízét az isteni nedűhöz hasonlították. Úgy,sörrel a kezükben, a fedélzeten érte őket a reggel. Pierre olyan hét óra körül össze szedte a pírokat,és felment a kikötő parancsnokhoz lejelentkezni. Nem is jött vissza csak olyan fél tizenegy magasságába,majd magához hívatta a csapatot.

- Na fiúk,a drog felszámolók tisztje tényleg tartotta a szavát. Jelezte a hősies akciónkat a kikötő parancsnoknak, És ő az előírások szerint járt el az ügyben. Vagyis mivel ő nem dönthet afelől,hogy milyen jutalmazás jár ilyenkor, tovább küldte a dolgot Párizsba,a parancsnokságra. Ott a személyügyi nyilvántartásunkba bejegyzésre kerül a dolog. És ha majd egyszer talán újra Francia földre lépünk,és nem felejtkeznek el a dologról, aminek igen csekély az esélye,meglehet,hogy egy újabb díszes plecsnit akasztanak a mellkasunkra. - Mondta mosolyogva

- De van ennél jobb hírem is,legalább két nap,amíg eldöntik hogy hova lesz a következő utunk. Addig is előttünk áll ez a csodálatos nap. Ha ti is úgy gondoljátok,le zárhatnánk a hajót,és beletekinthetnénk Kairó Kupleráj,és kocsma kínálatába. -  Természetesen mindenki erősen Helyeselte az ötletet. 

Lementek hát a kabinokba magukra öltötték a kimenő ruhát,hiszen nem volt csak katona  igazolványuk,és az esetleges igazoltatáskor,kötelező volt a kimenő ruha viselése. Majd gyorsan lezárták a hajót ,és leadták a portán a kulcsokat,ha estlegesen tűz ütne ki, vagy bármi baj érné a  hajót,könnyen hozzá férhessenek a kikötő őrök. A kikötőből kilépve, igen veszélyes környék várta őket. Minden felé,tengerészek,és morcos dokk munkások kóvályogtak. Pierre egy sikátorban eldugott,füstös kis kocsma felé vette irányt. Gébriel próbálta lebeszélni róla.

- Pierre,ez nem biztos hogy a legjobb hely a számunkra.

- Ejnye Gébriel,hát nem tanították neked,hogy az élet nem azért van féljünk,hanem azért hogy  éljünk. 

 Majd megindultak,és beléptek a kocsma ajtón. Belépve hasítani lehetett a füstöt,és a helység tömve volt rossz arcú matrózokkal. Az egyiknek a pultnál persze azonnal szemet szúrt a négy egyenruhás katona,és hangosan elkurjantotta magát:

- Hé,fiúk nem mondtátok,hogy ma itt buli lesz és színpadi előadást tart a majom parádé.

Hangos nevetés harsant fel a kocsmában,Gébriel sejtette hogy nem lesz ennek jó vége. Nagy meglepetésére azonban Pierre is jót derült a többiekkel,majd nyugodtan,csendesen megszólalt:

- Mond csak fiam,ne haragudj de hogy is szólathatlak?

- Jack. - Mondta kissé megdöbbenve,és a kocsmában síri csend lett.

- Szóval Jack - folytatta Pierre szép nyugodtan. - azon tanakodok itt magamban,hogy a családodban vajon  te vagy az első humorista,vagy a kedves mama is ilyen vicces asszony volt már? - Halk kuncogás hallatszott a háttérből.

Jacknek elborult az agya, és mint egy felbőszült bika indult el Pierre felé,oda érve ököllel arcon akarta ütni Pierret,de Pierre lehúzta a kezét,és  a szabad kezével hatalmas ütést mért Jack állcsúcsára. Jack szinte repült vissza fele,két matrózt magával sodorva,egy asztalt összetörve terült ki a földön. Pierre szép nyugodtan lépett a pulthoz, majd mosolyogva rendelt az igen csinos pultos lánytól:

- Négy hideg sört kérek,az asztalt pedig írd csak nyugodtan Jack barátom számlájához.

Megkapták a sörüket,kifizették,majd  a sarokban lévő üres asztalhoz letelepedtek. A többiek,látván hogy véget ért a szó váltás,Újra elkezdtek beszélgetni,és megint hangos lett a kocsma a mulatozó matrózoktól. Egy jó tíz perc múlva Jack is magához tért. Fejét fájlalva először csak felült,majd felállt,felegyenesedett . Lesöpörte ruhájáról az összetört asztal apróbb maradványait. Meglátva  a sarki asztalnál,a négy jókedvűen társalgó katonát,oda szólt hozzájuk:

- Volt már dolgom kemény öklű gyerekekkel,de a tied volt eddig legbrutálisabb.  - Mondta elismerően Pierrenek.

Pierre nem válaszolt,csak megemelte sörös korsóját,jelezvén hogy ő részéről szent a béke. Jack is felemelt a pultról egy tele korsót,és viszonozta Pierre korsó emelését,majd egy hajtásra lehúzta a benne lévő sört.

Be fogadták Gébrieléket,és immár semmilyen gúnyos megjegyzés,atrocitás nem érte őket. Már a harmadik sörüket itták,és kora délután lehetett, mikor meglepetés szerűen a kocsma végén lévő színpad függöny ketté nyílt,és feltűnt színpadon álló négy szőke csinos nő,mögöttük a zenekarral. Szinte azonnal rázendítettek,mindenki a színpad elé vonult,és megkezdődött egy  semmihez sem hasonlítható  buli. A négy csinos nő a színpadon igen csak kirívó öltözetben,tengerész dalokat énekelt,jó kis pörgős változatban. A hangjuk is nagyón jó volt,pont passzolt ehhez stílushoz. Ahogy fogyott a sör,úgy vált mindenki egyre oldottabbá.  Természetesen ismét Jack volt az,aki elsőként ment fel a színpadra,és megtáncoltatta az énekeseket. Egyszer csak leszólt a színpad szélén álló Pierréknek.

- Na komám,most mutasd meg hogy mulatni is tudsz e olyan jól mint verekedni.

- Azon már ne múljon. - Válaszolt Pierre,intett a többieknek,majd felmászott a színpadra. követte őt   Armand és patkány is,Gébriel jobbnak látta ha lent marad . Mintha misem lett volna természetesebb,Pierre oda lépett a zenekar hegedűséhez,és kivette kezéből a hangszert. Patkány a nagy bőgőst váltotta le,Armand pedig a trombitást küldte el pihenni. - Te jó isten mi lesz ebből. - Gondolta  magában Gébriel. Majd nagy megdöbbenésére,elkezdtek játszani. A Harmincas évek amerikai gengszter zenéjét kezdték el játszani,de  a szokásosnál pergősebben,ugyanakkor belevitték az eddig játszott zene stíluselemeit is. A négy énekes nő  először értetetlenül állt,majd gyorsan feltalálták magukat,nyílván ismervén a játszott dalt mindenki az egyéniségének megfelelően beénekelt. Fergeteges hangulatot,jókedvet hozott ez a  mindent bele, szabad stílusú zene . Pierre és a többiek is tökéletesen játszottak a hangszereken. Patkány még meg is fordította a fején  a kimenő sapkát,és  meg -  meg forgatta a nagy bőgőt,ahogy azt a rock and roll együttesekben szokták . A többi matróz,látván hogy csak Gébriel árválkodik ott egyedül katona ruhában,felemelték és feltették a színpadra. Gébriel persze nem értett egy hang szerhez sem, a szöveget sem igazán ismerte,így csak a refréneknél énekelt be, már amit megjegyzett,meg aztán a színpad díszletet erősítette a katona ruhájával. Fentről  a színpadról,ellátva az emberek felett ,sokkal jobban látható volt , mennyire jó hangulat uralkodott a kocsmában,sőt egyre több ember lett. A végén már alig fértek a helységben. Volt aki fényképezett is, többek között a csinos pultos lány is., a pult mögül. Egy jó húsz perc zenélés után vissza akarták adni a hangszereket a gazdáiknak,de addig fütyültek,hurrogtak,hogy még egy számot lejátszottak. Majd most már végleg átadták a hangszereket,és levonultak a színpadról. A pulthoz érve, kértek még négy sört, de kaptak mást is. A pultos lány polaroid fényképező géppel  fényképezett,amely azonnal el is készíti a képeket. Mind a négyen kaptak egy fényképet,hogy ne csak az emlékeikben maradjon meg ez a kis színpadi jelenetük. Az este igen jókedvű beszélgetéssel, zavartalanul telt el a továbbiakban. Igen csak későre járt már,és elég kábult állapotban voltak,mikor a kapuhoz vissza érve felvették a hajó kulcsait. Felbotorkáltak a hajóra,majd levánszorogtak a kabinjaikba,és nyugovóra tértek. Másnap reggel félkilenc körül riadtak fel,amikor egy katona dübögött a lejáró ajtaján. Pierre ment    fel hozzá,igen megviselt ábrázattal. Egy irodista volt a parancsnoki előtérből. Meghozta az új úti  tervet. Mindenki szép lassan magához tért,rendbe rakta magát,majd felmentek a hajó konyhába. Mind a négyen  a hajó konyhában ültek kávéjukat szürcsölgették. Közben Pierre elolvasta az új útvonal tervet,majd közölte a többiekkel. :

- Na fiúk, megyünk a tengerre,kalóz vadászatra. Ennek a hajónak olyan a kialakítása,hogy tengeren csak öt kilométert  távolodhatunk el a parttól. Addig biztonságos a hajó tartása. Kintebb már az áramlatok,passzát szelek uralják a vizet. Az ottani hullámok ingataggá,labilissá teszik ,és igen könnyedén fel is borítják az ilyen törzs kiképzésű hajót, mint a végzet mosolya. Ezért csak part menti őrjáratozásra megyünk,az ott mozgó vízi járműveket ellenőrizzük. A papírjaikat,a rakományaikat, na meg persze a legénységet. Majd mindjárt Fel megyek a kikötő parancsnokhoz,kiíratom vele, amire szükségünk van a raktárakból,meg  hozok egy körözött személyek listáját ,és fényképeit tartalmazó könyvet,ami alapján figyelnünk kell az ellenőrzött  járművek személyzetét , hogy nincs e valamelyik a listán. Patkány,Armand, ha vissza jöttem elmegyünk a raktárakba felvételezzük amire szükség van,Gébriel neked meg íratok ki gázolajat,most pontosan annyit szivattyúzz át amennyi a papíron lesz. Ha végeztél feltöltöd a hajó ivó vizes tartályát,majd átnézed a motort hogy rendben van e,vagy hogy kell e hozzá valamit rendelni. Mindenki érti a dolgát?

Mindannyian egyhangúlag bólintottak.

- Helyes. Megyek is a parancsnokhoz, mert már fél tizenegy van,ezeket meg még ma meg kell csinálnunk,mert holnap reggel indulunk. - Sarkon fordult,majd elment.  Nem is tért vissza csak negyed egy körül. Gébrielnek kiosztotta a szükséges papírokat,majd a többiekkel elmentek felvételizni a szükséges holmikat. Gébriel egyedül maradt a hajón,behúzta az olajos tömlőt és át szivattyúzta a papíron feltüntetett mennyiségű gázolajat. Majd a vizes tartályt is feltöltötte. Végül lement átnézni a motort és a motor teret. Még javában zsírozta a generátor csapágyait,mikor a többiek vissza értek. Fent a parton egy teher autó állt amire össze szedték a holmikat. Gébriel segített lehordani a cuccokat. majd a teher autó elrobogott. Csak hogy ezzel még nem ért ám véget,igaz hogy a szükséges holmik a hajón voltak,de csak fedélzetre volt minden leborítva. Neki álltak szét szortírozni. Hoztak a löveghez,és a géppuskához is lőszert,valamint hoztak még egy - egy láda gránátot a gránát vetőkhöz. Pierre,mivel hogy az ellenőrzések során közeli kontaktusba kerülnek a hajók legénységével,jobbnak látta ha kioszt mindenkinek egy roham sisakot, és egy golyó álló mellényt. Igen csak este volt már mire minden a helyére került. Kimerülve tértek nyugovóra, hogy másnap frissen kipihenve indulhassanak el az újabb útjukra. Másnap reggel hat órakor Pierre ébresztőt csinált,félhétkor már a hajó konyhában kávézgattak miközben Pierre a teendőket sorolta:

- Én megint felmegyek a parancsnokhoz,alá íratom az induláshoz szükséges papírokat,ti pedig addig átnéztek mindent,hogy rendben van e. Ha az indulás után bukik ki valami hiba,vagy valaminek a hiánya,akkor azt csak majd egy jó hónap múlva,tudjuk pótolni,valahol egy másik kikötőben.

 Pierre megitta a kávéját,majd fel ment még utoljára a parancsnokhoz.  Kilenc óra elmúlt mire vissza tért,és elindulhattak újabb,kalandokkal teli megbízásuk teljesítésére. Kairót hátra hagyva megindultak a folyó deltáján át,a mediterrán tengerre,hogy elkezdhessék Afrika partjainál az őrjáratozást. Jó egy nap hajózás után,elérték Alexandriát,ahol rádión értesítették őket,hogy menjenek be a kikötőbe,az ötös mólónál ,a hatvan kettes kikötő állásnál rögzítsék a hajójukat. Alexandria Kikötője hatalmas volt,és nagyon nagy volt a hajó forgalma. Nem volt egyszerű benavigálni a végzet mosolyát. Még a rutinosnak mondható Pierre is megizzadt,mikor végre kiköthették a hajót. A hajó rögzítése után lejelentkeztek rádión. Már vagy másfél órája várakoztak,mikor egy katonai dzsip állt meg a hajónál. Egy igen mogorva tiszt,és egy nagydarab katona érkezett vele. A hajóra lépve, mindenkit össze hívtak a kormány állásba.

- Jó napot uraim, mai itt igen bizalmas információk fognak elhangzani,amit semmilyen körülmények között nem oszthatnak meg senki mással. - Mondta a tiszt,közben a társa egy papír lapot ragasztott fel az üvegre. A tiszt a papír laphoz lépve folytatta a mondandóját.

- Ez az ábra a régi hagyományaikat őrző kalóz társadalom számunkra ismert tagjait mutatatja be. Felül a vezér,és egyre lefelé haladva annak bizalmasai. Majd legalul jól láthatóan igen sokan,a rablások,fosztogatások kivitelezői láthatók. Ez a rendszer már régóta működik,valahol a partok mentén,valamilyen eldugott város lehet a székhelyük. Elég sok kárt okoznak,a fosztogatásaikkal,de ugyanakkor,váltság díjért cserébe szinte mindig vissza szolgáltatják az ellopott hajókat és a legénységet. Egyszóval valamilyen szinten ők már a kereskedelem részévé váltak. A nagy szállítmányozó cégek kivétel nélkül számolnak velük a költségvetéseikben. Ez volt a múlt. - Mondta,miközben a társa újabb papírt ragasztott fel. 

- Történt ugyan is egy kis változás.  A kalóz kapitány egyik legfontosabb embere,nem tudni miért,de kivált az eddigi társadalomból,és saját szakállára kezdett el dolgozni. Informátoraink szerint össze állt az egyik drog hálózat vezetőjével. Persze a kalózok közül is elég sokan csatlakoztak hozzá. Egy nagyon kemény banda állt össze itt Afrika partjainál,akik nem elégednek már meg a rablással,fosztogatással,mint elődei. Élvezetből ölnek,a megtámadott hajókat kivétel nélkül mind felégetik,a part menti falvak lakosait  rabszolgaként tartják,és részt vesznek a kábítószer kereskedelemben is. Erre sajnálatos módon a sajtó és a média is igen felfigyelt, ezért elég komoly nyomás alá kerültünk. Ezért az afrikai fegyveres erőkkel közösen megkezdjük a kalózok elleni offenzívát.

-  A régi hagyományaikat őrző kalózok ellen is? - Kérdezte Pierre

- Azok sem angyalok,még egy ilyen kínos helyzetbe nem hozhatjuk magunkat. Ők keresték maguknak a bajt.  Egy pár hónapon belül nem  lesz élő kalóz Afrika partjainál. Önöket azért hozattuk le ide a folyóról,hogy a többi egységekkel együtt működve,segítsék az offenzíva sikeres végre hajtását. Líbia  partjainál fognak őrszolgálatot teljesíteni. Információink alapján valahol ott lehet a rejtek helyük. Folyamatos rádió össze köttetésben lesznek a száraz földi egységekkel és minden gyanús mozgást jelezni fognak egymás felé. - Végezve mondandójával átadott néhány iratot Pierrenek.

- Ebben van minden fontos információ,a használt rádió frekvencia,a kiemelten veszélyes körözött személyek fényképei,jellemzései,meg ilyesmik. Nos uraim ha érthető volt minden,akkor sikeres őrjáratot kívánok önöknek. - Mondta,majd látván hogy mindannyian megértették az elhangzottakat,elköszönt. Felmentek a társával vissza a dzsiphez,majd sietve elrobogtak.

- Na ez hiányzott még nekünk. Véget ért a folyón töltött nyugis  életünk. - mondta bosszúsan Pierre.

- Mostantól mindenki magánál hordja a gépfegyverét,tártáskát,felveszi a roham sisakot és a golyó álló mellényt. A fegyver elejére pedig feltenni a bajonettet. - Osztotta ki az óvintézkedéseket.

Lementek a kabinokba a fegyvereikért,és magukra öltötték a védő felszereléseket,majd a hajót eloldozva

 elhagyták a kikötőt,és folytatták útjukat a Líbiai partok felé,hogy meg kezdjék a part menti őrjáratozást.

Jó két nap hajózás után elérték a líbiai határt,így immár hivatalosan is szolgálatba léptek. A rádiót a kapott papíron lévő frekvenciára állították,szinte azonnal érkezett is az információ áradat a környékükön járőröző többi hajótól,és a száraz földi egységektől. Volt is dolguk rendesen,renget kis hajó mászkált a part közelben. Akárhányat ellenőriztek,szinte mindegyiknél problémák voltak a papírokkal,az árú eredetével,de nagyon sok volt a lefoglalt árú is. Nem győzték behordani és le adni a legközelebbi kikötőkbe. De olyan is elő fordult,hogy a hajón körözött személyt találtak,vagy kisseb lövöldözésbe kezdtek a hajó legénységével. Közben  más őrhajók is aktívan tevékenykedtek,és a part menti falvakban száraz földi alakulatok razziáztak. Jó pár hét telt el de a fosztogató bandához nem jutottak közelebb. Egyik reggel Pierre mindenkit a kormány állásba rendelt.

- Mint láthatjátok,nem haladunk egyről a kettőre. - Kezdte a mondandóját -  Ideje hogy utána érdeklődjünk egy kicsit a dolgoknak,mert más különben itt fogunk megöregedni. - Gébriel felé fordult.

- Armand és patkány már közel hat éve szolgálnak ezen a hajón. Megbeszéltük hogy elmegyünk egy titkos helyre, egy kicsit érdeklődni . Már mindenki járt ott ,csak te nem. Remélem bízhatunk benned és nem fogod elhíresztelni,mert azzal csak mindenkit bajba sodornál.

Gébriel  kissé megdöbbent.

- Nem mondom el senkinek,ígérem. De mégis hová megyünk?

- A bűnös városba. A kalózok ősi szent városába. - Válaszolta komoly ábrázattal Pierre

- Nos akkor itt kivonjuk magunkat a forgalomból egy időre,hogy ne keressenek,és elhajózunk Algériai part szakaszhoz.  - Majd a rádióért nyúlt.

- Tripoli kikötő itt a végzet mosolya őrhajó.

- Itt a Tripoli kikötő diszpécsere,hallgatom végzet mosolya. - Jött a válasz.

- Súlyos motor problémával küszködünk,be kell vonulnunk javításra.

- Be tudnak jönni,vagy küldjek önökért egy vontató hajót?

- Nem szükséges,bebicegünk valahogy.

- Tudják hol van a javító hangár? Oda menjenek.

- Ismerjük az utat,köszönjük.

- Akkor mielőbbi javulást,vége.

Pierre lerakta a rádiót,majd ismét Gébrielék felé fordult.

- Na akkor,bemegyünk a hangárhoz. Gébriel te írj egy munka lapot mai dátummal,hogy a motor nagyon füstöl és szaggatottan jár. A többit majd én intézem. - Mondta majd  meg indította a hajót a kikötő felé.

Egy jó negyven perc múlva értek a hangárhoz. Kikötöttek,majd Pierre elkérte a munka lapot és elment. Két óra múlva jelent meg ismét,egy olajos középkorú szerelő társaságában.

- Bemutatom az én Pauli barátomat,ő  jött el velem hogy meg állapítsa mennyi idő lesz a javítás. - Mondta Pierre.

- Nos hát,úgy hallom nagyon köhög  a motor,és igen füstöl is. - Mondta Pauli

Gébriel értetlenül állt,hiszen a motor be sem volt indítva.

- Azt hiszem legalább két hét mire meg javítjuk.

- Hát igen,valóban nagy a baj. - Helyeselt Pierre.

- Száz méterrel lentebb van csak szabad helyünk az üzem anyag töltő állomásnál. Át kéne valahogy menni oda. - Mondta Pauli fülig érő mosollyal a száján.

- Azt hiszem még az menni fog. Oldozzátok el.  - Mondta Pierre,majd felment a kormányállásba,és arrébb manőverezte a hajót.

Újra kikötöttek. Pierre intett a többieknek hogy segítsenek behúzni az olajtömlőt. Közben Pauli  felment,és valamilyen mágneses kütyüt rakott a kút számlálójára. Gébriel és Pierre gyorsan feltankolták a hajót. Ahogy végeztek Pauli lerántotta a kütyüt a számlálóról,és vissza ment a hajóra. Segített visszahúzni a partra a tömlőt.

- Ide kérek egy aláírást,hogy a hajót javításra át vettem. Akkor két hét múlva itt találkozunk. Addigra rendben  lesz a motor. - Mutatott a papír aljára Pauli.

- Rendben van,és köszönök mindent. - Mondta Pierre,miközben aláírta a papírt.

- Ugyan kérlek,ne köszönd. Hisz ez a dolgunk. - Válaszolt Pauli,miközben mosolyogva kilépett a partra. Majd intett egyet és elindult felfelé az iratokkal a hóna alatt.

 Pierre elkezdte vázolni  a többieknek a helyzetet.

- Na mindjárt lejelentem a rádión mindenfelé, hogy javító műhelyben vagyunk,és véletlenül se keressenek. Aztán elindulhatunk,mert hosszú út áll még előttünk. Készülődjetek egy negyed óra és megyünk.

- Pauli biztos hogy be fedez minket,bízhatunk benne? - Kérdezte Armand

- Ugyan kérlek,már a katonatiszti főiskolán is együtt lógtunk,hallgatni fog mint a sír. - Mondta Pierre,majd felment elintézni a rádiózást.

Egy félóra múlva már úton volt a tenger felé a végzet mosolya. A kikötőből kiérve a part mentén elindultak Algéria felé. Útközben egy darabig még találkoztak több ellenőrző hajóval,de mihelyt meglátták hogy őrhajóval van dolguk,csak messziről intettek,és tovább mentek. Négy napon át megállás nélkül haladtak a part vonalában. Az ötödik nap hajnalán Pierre mindenkit összehívott.

- Na megjöttünk,innen már csak be kell navigálni a hajót.

-  Be navigálni,de mégis hová? - Kérdezte Meglepetten Gébriel,mert ameddig ellátott,magas szikla fal szegélyezte a partot.

- Hát majd mindjárt meg látod. - Mondta Pierre fülig érő mosollyal az arcán.

- Armand,te  vezeted a hajót,én majd navigálok. Patkány te vidd le Gébrielt a hajó orrához,ez a hajnal pont ideális egy kis élmény fürdőzéshez.

Patkány vigyorogva kísérte le Gébrielt a hajó orrhoz. Egy öt percet haladhattak tovább,Armand vezetett,Pierre pedig a kormány állás bejárata előtti placcon állt. Egy vízesés zubogása törte meg a csendet. A sziklafal tetejéről hullott alá a hatalmas vízhozam. Gébriel megdöbbent,mikor kissé gyorsítva megindultak a víz függöny felé,és meg sem álltak,egyenest áthajtottak rajta. Ott álltak Patkánnyal a hajó orrában tetőtől talpig csurom vizesen,a vízesés mögötti barlang rendszer bejáratánál. Gébriel megakart szólalni,de patkány csendre intette. Megindult a végzet mosolya nagyon lassan a barlangba.  Befelé haladva igen sötét lett így felkapcsolták a reflektorokat. Pierre fent a kormány állás előtti placcon,elkezdett fütyülni valami régi kalóz dal félét és közben koncentrálva hallgatózott. Ha többfelé kereszteződött a barlang,Pierre szólt Armandnak,hogy melyik úton haladjanak tovább. Gébriel érdekesen szemlélte a dolgokat. Nyílván a füttyszó visszhangjai alapján tájékozódtak,de ő akár mennyire koncentrál nem tudott észrevenni semmilyen jel szerű hangot. Már vagy félórája haladtak így a barlang rendszerben,összevissza kanyarogva,amikor egy nagy tiszta vízfelülethez értek,melynek partján egy régi,több száz éves város terült el. A víz felület közepén hegyes,zátonyszerű sziklák álltak ki,amelyre régi vitorlás hajó volt rá szorulva. A hajó fateste igen csak televolt  kisebb nagyobb lukakkal,az orránál ütött kopott alig kivehetően volt felfestve  a neve: Barracuda. Az árbocai hiánytalanul álltak,amin foszlányokban lógott a vitorla vászon,és a hozzá tartozó kötélzet. Pont mint egy kísértet hajó.

-  Üdvözöllek a bűnök városában. - Mondta patkány elégedett vigyorral az arcán Gébrielnek.

Gébriel levolt nyűgözve a látványtól.  Egy nagy víz felület és a part menti város,amiket magas szikla szegélyezett,vagy húsz méter magasságban elkezdett kúp szerűen össze szűkülni,de nem ért össze teljesen. A hegye helyén vagy negyven méter átmérőjű lyuk tátongott,onnan szivárgott be a napfény és a levegő. Kívülről úgy nézhetett ki mintegy kihalt vulkán. Elhajóztak a városig,majd a kikötőben,ahol vagy tizenkét különböző hajó állt, rögzítették a végzet mosolyát. A partra kilépve Gébriel egyből megértette miért hívták a bűnök városának. Minden felé amerre szétnézett,hangos késdobáló kocsmákat látott,az utcán rossz arcú kendős vagy kalapos alakok mászkáltak,az alkoholtól megtántorodva. Az ódon épületek felső szintjeinek ablakaiból öröm lányok csábítgatták hangosan az utcán tántorgó férfiakat.

- Na fiúk,elmegyünk megkeressük Spencer kapitányt . Valamelyik kocsmában lesz. Szerzünk egy pár friss információt,hogy mi is a helyzet. De ha már itt vagyunk,szórakozhattok is kedvetekre.                                 Nem kellett sokáig  keresniük az öreg Spencert. A második kocsmában ott ült egy asztalnál,sunyi képű férfiak társaságában. Pierrék a pulthoz mentek és mindenki kért valamit inni. Gébriel sört akart kérni,de közölte vele a kövér kocsmáros hogy az nincs,rum van meg bor,majd felajánlott neki egy különleges koktélt. Jobb híján azt kért magának. Amikor meglátta már nagyon bánta a dolgot. Zöldes barna sűrű trutyival volt tele az elé rakott korsó. Úgy gondolván hogy nem akar senkit megsérteni,nagyot húzott a korsóból,majd undorodva kiköpte. Olyan volt mintha savat ivott volna.

- Mi ez? - Kérdezte a még el nem múlt undorral az arcán.

- Egy igen ritka  kalóz koktél. Nagyon közkedvelt.  A ház specialitása. - Mondta a kocsmáros fülig érő vigyorral.

- Inkább adjon rumot,azt még lehet hogy túl is élem. - Mondta Gébriel mogorván.

A kocsmárosnak nem nagyon tetszett,de végül elé lökött egy korsó rumot. Óvatosan kóstolt bele,de nem kis meglepetésére kellemesnek lehetett mondani az ízét. Közben  Pierrék már ott ültek Spencer kapitány asztalánál,és javában beszélgettek. Gébriel is oda ment.

- Spencer kapitány,bemutatom Gébrielt,az arany kezű,kiváló gépészünket. Őt küldték a hirtelen elhunyt Paul őrmester helyettesítésére. - Mutatta be Pierre.

- Ifjú,mégis tehetséges. Ritka,nemes párosítás. Ülj hát le közénk fiam, és csatlakozz beszélgetéshez. - Mondta a kapitány.

Gébriel helyet foglalt az asztalnál,kortyolt egyet a rumból,majd hallgatta a tovább zajló beszélgetést.

- minden ment a megszokott kerékvágásban. -  folytatta a kapitány. - Még nem  vagy másfél éve,elfoglaltunk egy teher hajót. De várt zsákmány helyett, különböző kábítószerekkel volt megtömve a raktér. Tudtam hogy bajt fog hozni ránk. Elvontattuk a hajót az egyik rejtek helyünkre. Egy a hatóság számára ismeretlen emberemet elküldtem a legközelebbi helyőrségre,hogy tud egy hajónyi kábítószerről.  Persze némi anyagi jutalom fejében megmondja hogy hol és mikor tudnak lecsapni rá. Már vagy két hete zajlott az alkudozás,kezdett is jó irányba haladni a dolog. Ám egyik reggel azzal ébresztettek hogy a hajó eltűnt. Tudtam hogy csak közülünk vihette el valaki. Össze hívtam hát mindenkit és meg néztem ki hiányzik. Nagy megdöbbenésemre az egyik legmegbízhatóbb emberem Fernando,akivel igen jó barátságban  voltam,ő hiányzott egyedül a tisztjeim közül. Persze utólag kiderült,hogy vagy harminc emberemet még magával csábította. Azonnal küldtem két emberemet hogy érdeklődjenek körbe a part menti kémeknél,és besúgóknál. Kiderült hogy a hajót vissza vitték a drogbárónak,és le paktáltak vele. Egy új rejtek helyet kerestek maguknak,valahol  Líbia partjainál,és a hagyományokat mellőzve,kegyetlenebb,brutális kalózkodásba kezdtek. Azt sajnos nem sikerült kideríteni hogy hol bujkálnak. Bár van egy besúgó Misratah kikötőjében,aki állítólag mindenről igen jól informált. A kalózok  maguk között csak Júdásként becézik. Tudjátok Jó párszáz éve már hogy az én déd nagyapám  és a legénysége menekült a barracudával, a spanyol flotta elől. Egészen idáig jutott a nagy sziklás part szakasz elé. Itt persze könnyedén közre fogták őket,és elkezdték a szikla falra szorítani a hajót. Már minden elveszettnek látszott,amikor a dédnagyapám észre vette,hogy a hajót szépen lassan a vízesés felé húzza egy áramlat. Rutinos hajós volt,egyből megsejtette hogy a zuhatag fal mögött barlang rendszer van. Rá irányította hát a barracudát a zuhatagra és hagyta hogy az áramlat behúzza őket a barlangba. A barlang rendszer hatalmas volt már akkor is,kényelmesen elfért benne a barracuda.  Az áramlat azonban tovább húzta őket egészen eddig a helyig. Itt a nagy tónál, a közepe körül  a hajó zátonyra futott és ott áll még a mai napig is csak a vízszint lett valamivel alacsonyabb.  A dédnagyapám rájött hogy egy igen jó búvó helyre leltek. Egy félévükbe került mire sikerült úgy ahogy feltérképezniük a barlang rendszert. Itt a város mögött ,vannak barlangok amik  kivezetnek a hegy tövénél  lévő völgybe. Oda kimenve több falut is találtak,amikben ős lakosok  éltek. Meglátva déd nagy apám és a legénységet,isteneknek hitték őket,és úgy is viselkedtek velük. A legénység persze egyből fosztogatni,rabolni akart. De az ősöm okosabb volt ,és nem engedte. Rájött hogy ilyen búvó helyet talán soha az életben nem talál másikat. Csak lakhatóvá kellett tenni. A dédnagyapám  kihasználva hogy istenként tisztelik őket,Munkára szólította fel a helyi lakosokat. A közeli folyó partjáról agyagot hordtak,téglát és cserepet égettek ki belőle. Nyolc esztendőbe került mire ezt a várost felépítették. De közben elég sok konfliktusa volt. Az emberei fosztogatni, rabolni,és nem utolsó sorban hajókat akartak elfoglalni. Ezért neki ült az ősöm,és megírta a kalózok törvénykönyvét,ami a mai napig szent és sérthetetlen. Persze azért helyiek kis csónakjait használva a tenger parton járkáló gyanútlan hajók mellé eveztek és elfoglaltak közülük jó néhányat. Így szereztek meg mindent ami a város fenntartásához szükséges volt. A mai napig a törvénykönyvük és a tiszteletük árnyékában élünk. Nem kockáztathatom mindennek a bukását, egy idióta őrült pénz és hatalmi éhsége miatt. Én jómagam nem mehetek júdáshoz,mert tele a tenger őrhajókkal,engem pedig már régóta szeretnének börtönben tudni. De ti könnyedén eljuthattok hozzá,meg aztán jobb volna mindenkinek,ha a katonaság vetne véget ennek a Fernando ügynek. Mindenki élhetné tovább a nyugis kis megszokott életét.

- Na és hogyan találjuk meg a  városban ezt a júdást, és ugyan miért eredne meg a nyelve a számára ismeretleneknek ? - Kérdezte Pierre

- A mr Johnson kocsmája nevű vendéglő a törzs helye,állítólag mindig ott dekkol. Azt is sikerült megtudnom,hogy ez a júdás rajong a spanyol tőrökért. Van itt nekem egy hat darabos készlet. Igazi ritkaság,még a múzeumok is le döbbennének ha meg látnák. Ha azt elviszitek neki,és tényleg annyira rajong értük,akkor még az anyját is elárulja gondolkozás nélkül.

- Megpróbálhatjuk,csak essünk túl ezen az egészen. Mi is mennénk már vissza a folyóra ,a megszokott helyünkre. - Mondta Pierre.

A kapitány felállt és elballagott a tőr készletért. Közben Pierrék iszogattak meg beszélték hogy hogyan tovább. Közben az ajtón belépett egy igazán gyönyörű,kreolos barna bőrű,hosszú fekete hajú huszonöt év körüli nő. Meglátva a négy katonát,rájuk mosolygott. Gébrielt szúrta ki magának,ránézett és kacsintott egyet. Lehajtott egy pohár italt majd ki sétált az ajtón.

- Bejössz neki. - Mondta patkány Gébrielnek

- Ki volt ez nő? - Érdeklődött Gébriel.

- A neve Hanah,azt ajánlom vigyázz vele,a késénél csak a nyelve élesebb. - Mondta Pierre.

Vissza érkezett a kapitány. Lerakta a tőrkészletet az asztalra Pierre elé.

- Nos barátom remélem sikerrel jártok,és mihamarabb véget ér ez a kínos ügy.

- Csak bizakodhatunk. Ha sikeres vége lesz a dolognak,jelentkezünk újra. - Mondta Pierre.

- Nem leszek hálátlan. - Mondta Spencer kapitány,majd elbúcsúzott.

 Pierrék vissza mentek a végzet mosolyához,és elindultak ki a tengerre,és onnan Misratah kikötője felé.

Öt nap után újra Tripoli városához értek. Úgy gondolták hogy eleget voltak már javítás alatt. Bementek a javító hangárba,megkeresték Paulit,és vissza íratták magukat az őr szolgálatba,meg vételeztek fel még némi üzem anyagot,és ivó vizet. Lejelentkeztek rádión,majd megindultak a lentebb fekvő Misratahba.

Nem egész egy nap alatt érték el a kikötőt. Behajóztak,majd rögzítették a hajót. Armand ott maradt vigyázni a hajóra,míg a többiek neki indultak megkeresni mr Johnson kocsmáját. Egy jó órába tellett, mire sikerült rá találni. Belépve az ajtón öten ültek a helységben.  A pulthoz mentek,kért mindenki egy sört,majd kíváncsian,de mégis óvatosan nézték melyik lehet Júdás. Végül  Pierre ment oda az egyik kis öreghez,aki az újságot olvasgatta.

- Te vagy júdás? - Kérdezte.

- Attól függ te kivagy és mit akarsz. - jött a nyugodt válasz az öregtől.

- Információ kellene.

- Az információ drága kincs.

- Az is amit cserébe adnék.

Az öreg össze hajtotta az újságot,felállt majd intett Pierrenek hogy kövesse. Egy hátsó  helység ajtaján mentek be és nem is jöttek elő csak jó húsz perc múlva. Pierre elégedetten mosolyogva tért vissza a pulthoz. Kért még egy sört,meg rendelt egyet az öregnek is. Megitta a sört majd elindultak vissza a hajóhoz.

- Sikerült megtudni valamit? - Kérdezte Gébriel út közben.

- mindent amire szükségünk van .  De a többit majd a hajón. - Mondta Pierre.

Vissza térve a hajó kormány állásában gyűltek össze megbeszélésre.

- Megtudtuk a Rabló banda  rejtek helyét. Nem sokára rádión értesítem a parancsnokságot. Ha kérdeznék honnan az információ,akkor azt mondjuk,hogy az informátorunk nem kívánta felfedni a személyét. Elkapjuk ezt  a Fernandót meg a bandáját,aztán végre lezárhatjuk ezt az ügyet. - Mondta Pierre.

A rádión jelezve hogy új információik vannak a rablók hollétét illetően, közölték velük,hogy várjanak addig ,míg kineveznek egy kikötőt,ahol össze gyűlnek a csapatok,hogy egységesen szerevezetten történhessen a rajta ütés. Így is történt. Benghazi kikötőjét jelölték meg találkozási pontnak. Valamivel több mint egy napba telt mire a végzet mosolya elérte a megjelölt kikötőt. Mindenkit felrendeltek   egy iroda épület nagy tágas tárgyaló termébe. Igen sokan voltak. Külön voltak szedve a vízpart felől biztosító vízi,és a száraz földi egységek. Persze a parancsnokok azonnal Pierret kezdték faggatni,hogy mennyire biztos az információ,és hogy mutasson rá térképen hol van a rejtekhely . Pierre elmondta hogy az információ igen jó helyről származik,de magát az informátort nem kívánja megnevezni. Majd meg mutatta térképen a rablók búvó helyét. Elkezdtek azonnal számolni hogy mennyi idő kell még az egységek oda érnek,milyen terep viszonyok vannak arra,milyen felszerelés szükséges a csapatoknak,nappal vagy éjszaka érdemes e támadni. A biztonság érdekében abban egyeztek meg,hogy először egy kis felderítő csapatot küldenek ki a helyszínre,akik megszerzik a z összes fontos információt, és fel térképezik a terepet. A száraz földi csapatok vezetője két napot kért,hogy annyi idő szükséges az információk begyűjtése. Azonnal elindult a felderítő egység. A többiek addig  nem hagyhatták el a várost. Közölték velük,hogy két napon belül készen  lesz a kidolgozott hadművelet,és minden parancsnok megkapja hogy az egységének milyen szerepe lesz benne. Pierrék így vissza mentek a hajóra és várták a további utasításokat. A kikötőben tartózkodó többi négy  őrhajó személyzete is hasonlóképen várta a fejleményeket. Jó másfél nap múlva érkezett meg a várva várt  utasítás. Pierre gyorsan felnyitotta majd elolvasta a felvázolt tényállást,majd az írásos parancsot.

-  Minden őrhajó fel megy a faluhoz és legyező alakban szétszóródik,a falutól mint egy húsz kilométerre.

Mi képezzük a legyező bal szélét,vagy is közvetlen a part mellett leszünk.  Ezt alakzatot és távolságot tartjuk egészen holnap este tíz óráig. Amikor is minden hajó megindul,pontosan öt mérföldes sebességgel a falu irányába. Ha a falutól már csak három kilométerre leszünk, a hajók tüzet nyitnak,lövegekkel gránát vetőkkel. Egyszóval megszórjuk a falut. Ez  lesz a nyitó hang,erre fognak megindulni a száraz földi egységek,a falut körbe zárva.  Egészen addig tüzelünk amíg a partról fel nem lőnek egy piros színű jelző rakétát, jelezvén hogy elfoglalták a falut. Nem lesz egyszerű feladat,mert a faluban sincs hiány fegyverekből,és nem fogják sajnálni a lőszert sem. A partmentén nekik is vannak gránát vetőik,lövegeik. Elég komoly sérülést tudnak okozni a hajóknak. Minden egyes védőeszköz használata kötelező. Ez most élesbe megy,nem lehet kiszámolni hogy mi fog történni. Egy biztos,hatalmas lesz a káosz és a fejetlenség. - Tudatta Pierre a többiekkel hogy mire számíthatnak.

Egyszerre indult meg a falu felé az öt őrhajó. Másnap este nyolc óra volt már mire az utolsó őrhajó is felvette a megadott pozícióját. Várták a tíz órát. Pierre  igen idegesen mászkált a fedélzeten. Átnézte a löveget, a gránát vetőket,viseli e mindenki a szükséges felszerelést. Legalább ötször át beszélték a teendőket. Armand vezeti a hajót és kezeli a löveget, Pierre fent l esz a hevederes géppuskánál,Patkány és Gébriel pedig a gránát vetőket kezelik. Eljött  a tíz óra. Armand gázt adott,és felgyorsultak öt mérföldre. Ahogy közeledtek,egyre feszültebbé vált mindenki. Elérték a három kilométeres határt. Szinte egyszerre szólaltak meg a hajók fegyverei.  Fülsüketítő zajjal indult meg a támadás. Lassan haladtak a falu felé. Két kilométerre járhattak a falutól,amikor süvítve csapódtak be a hajó mellé az első gránátok. Egyre pontosabban érkeztek a partról ki lőtt lövedékek. Nyilván a torkolat tűz fényei  árulkodtak a hajó  pontos hollétéről,így bírták őket  becélozni. Csakhogy  a partmentén is végig villogtak a fegyverek torkolat tüzei,így ők is pontosabban tudtak célozni a sötétben. Néhány lövedék alig párméterre csapódott be  a hajótól,volt amelyiktől már a hajó test is igen erősen dobálózni kezdett.

Már csak alig ötszáz méterre lehettek a parttól,mikor Pierre Kezében is elkezdett hangosan zakatolni a gépfegyver. A part felől a szinte az egész falu Lángokban állt, megvilágítva a terepet. Jól látszott hogy óriási károkat okozott  a hajók bombázása.

- Mi lesz már siessetek,így nem húzzuk sokáig,mindjárt bekapunk valami komolyabb találatot. - Mondta Pierre magában félhangosan.

 Mikor egyszer csak felrepült az égre a várva várt vörös jelző fényű rakéta, és a partot Fekete maszkos kommandósok lepték el. Nagy megnyugvással hagyták abba  a tüzelést. Már alig kétszáz méterre voltak a parttól. Látták ahogy a többi őrhajó is a part közelben jár. Az egyik hajó alig ötven méterre volt tőlük, Fél oldalára volt billenve,és igen erősen füstölt.

Pierre  lejött a géppuska állásból,és a kormány állásba ment.

- Gyerünk a sérült hajóhoz,segítsünk nekik. - Mondta Armandnak.

Ám még jóformán kisem mondta,amikor a partról egy kisseb hadi hajó indult  indult meg feléjük,és  fedélzeti géppuskájával elkezdte lőni őket. Gébriel és patkány azonnal hasra vágták magukat,,majd a gépfegyvereiket kibiztosítva viszonozták a tüzet. Csak úgy szikrázott a végzet mosolyának az acéllal borított fedélzete a sok golyótól. Pierre is látta hogy igen veszélyes a helyzet, a löveget azonnal a hajóra irányította és már alig volt közöttük húsz méter a távolság mikor elsült a löveg. Óriási robajjal csapódott be a feléjük száguldó hajó fedélzetén a lövedék. A hajó páncélzata megrepedt,és a becsapódás  mindent lesöpört a fedélzetről,még a géppuskát és annak kezelőjét is. A hajó ugyan kissé lassabban,de továbbra is feléjük tartott. Szinte súrolta egymást a két hajó mikor egymásmellé értek. Gébriel és Patkány Szinte egyszerre pattantak fel és ugrott át a másik fedélzetre. Meglepődve látták hogy Pierre fentről a kormány állás előtti placcról,szintén át vetette magát a hajóra. Armand látván hogy odaát vannak a másik hajón,megfordult és követni kezdte őket.

- Ti nézzétek lent a kabinokat, én intézem a kormány állást. - Mondta hangosan Pierre,miközben felhúzta és kibiztosította gépfegyverét.

Gébriel és patkány lementek hát a kabinokhoz,éppen fordultak volna a kabinok előtti folyosóra,amikor az egyik kabinból valaki pisztollyal tüzet nyitott rájuk. Gyorsan fordultak ki a folyosóról . Patkánynak vérfolt alakult ki az ingjének bal ujján.

- Jól vagy? - Kérdezet Ijedten Gébriel.

- Semmiség csak súrolta. - Mondta patkány,majd hangosan kiabálni kezdett.

- Adja meg  magát,innen úgysem tud hová menekülni.

-  Pusztuljatok innen,kinyírlak benneteket,akárhányan vagytok. - Ordította egy kissé rekedtes hang,igen furcsa akcentussal. Majd tüzet nyitott,ki lőtte szinte az egész tárat.

 Patkány és Gébriel  mintha csak erre vártak volna,kihajoltak a folyosóra,  fegyvereikkel a kabin ajtót célozva. Ki dugta kezét és felső testét a férfi, hogy újra lőhessen,de nem volt rá ideje. Szinte azonnal váll lövés érte. A  pisztoly a folyosó padlóján koppant,a férfi pedig be szédült a kabinba. Azonnal ott teremtek a kabinnál és le teperték a férfit,aki igen jól öltözött volt, szemmel láthatólag is drága fehér öltönyt,és hozzá illő cipőt és nyakkendőt viselt.

- Marhák,nem tudjátok ki vagyok,az ügyvédeim beperelnek súlyos testi sértésért. - üvöltötte a férfi

- Nyugodj már le öreg,ne fenyegetőzz itt,mert egész véletlenül elsül a fegyver a kezemben. - Mondta patkány halálos nyugalommal.

Éppen kisérték felfele a férfit,mikor egyszer csak rángatózni kezdett a hajó,majd a motor elhallgatott. Felértek a fedélzetre,Pierre az kormány állás előtt ült.

- Magára zárta az acél ajtót,ezt nem nyitjuk csak láng vágóval. De ha egyszer bement,akkor ki is fog onnan jönni. - Mondta mosolyogva.

- Hát ezt a dísz pintyet honnan szedtétek össze?

 - Itt volt lent,biztos eltévesztette a hajót. - Mondta patkány.

- Mi történt,miért álltunk meg? - Kérdezte

- Valószínűleg az urak annyira sietve távoztak,hogy nem volt idejük Ellenőrizni az üzem anyag szintet. - Mondta Pierre.

- Armand és a hajónk? - Kérdezte Gébriel.

- Már nagyon eltávolodtunk a parttól.  Nem volt biztonságos a hajónak,ingataggá vált. Így vissza fordult. Majd küld utánunk valamilyen másik hajót.

Nem hogy meg virradt, de már igen csak délelőtt volt mire megérkezett két őrhajó. Vagy tíz fekete maszkos katona jött velük,átvették a fehér öltönyös férfit,majd látván  hogy nem bírnak a vas ajtóval,felszereltek az ajtó pántjaira kis csomagokban valamilyen robbanó szert.  Majd félre húzódtak , csak egy halk durranást lehetett hallani,és egy nagy csattanást, amint a nehéz acél ajtó kidőlt a Kormányállás elé. Azonnal berohantak és leteperték a bent lévő férfit. Megbilincselték és a másik mellé ültették,kettő kommandós vigyázott rájuk. Majd az egyik őrhajóról vastag kötelet dobtak át,és a hajó orránál rögzítették. Egy fekete maszkos a kormány mögé állt és elkezdték bevontatni a hajót.

- Hová megyünk? - Érdeklődött  Pierre az egyik kommandóstól.

- Vissza a Benghazi kikötőbe. A faluban már végeztünk. Helyezzék magukat kényelembe. Legalább egy nap  lesz mire oda érünk. - Válaszolta

- Az egyik társam megsérült,legalább kötszert hagy kérjek, hogy addig is elláthassam.

 A katona a nadrágjának az oldal zsebébe nyúlt,és átnyújtott Pierrenek egy kis kötszer csomagot. Pierre megköszönte,majd lement patkányhoz ellátni a sebét. A kötszer csomagban nem talált mást,csak egy kis flakonos fertőtlenítőt,amivel lefújta sebet,majd egy tekercs széles átlátszó ragasztó szalag félét. Vágott belőle egy darabot, és a sebre helyezte. Tökéletesen ráragadt és zárta le a sebet. Patkány szinte nem is érezte hogy rajta van . Jó pár unalmas óra után,végre megérkezte a kikötőbe. Gébrieléket partra tették, majd tovább vontatták a hajót,a kikötő egy eldugottabb része felé. Pierre szinte azonnal észrevette a már bent álló végzet mosolyát.  Oda érve Armand nagy örömmel fogadta őket.

- Hát egyben vagytok,sajnálom de tovább már nem mehettem a hajóval,mert a hullámok már nagyon veszélyesen dobálták a hajót. - mondta szabadkozva.

- Semmi baj, sikerült feltalálnunk magunkat. - Mondta Pierre.

 A hajóra lépve lerakták fegyvereiket,és elmentek megtisztálkodni. Később patkány ebédet készített,és megebédeltek. A délutánt a kormány állásban  sziesztázással töltötték. Beszélgettek,pipáikat is be gyújtották,persze egy üveg konyak társaságában.  Négy óra körül egy katonai dzsip állt meg a hajónál,az akció parancsnoka érkezett vele. Látván hogy a kormány állásban vannak felment hozzájuk.

- Gratulálok uraim,remek munkát végeztek.  Rengeteg kábítószert,lopott holmit találtunk a faluban. És persze sikerült felszámolnunk a fosztogató bandát ami oly sok fejfájást okozott mind idáig.  Na meg aztán az már csak hab a tortán,hogy önöknek köszönhetően elfogtunk két igen veszélyes vezért is. Az egyik az itt uralkodó drogbáró testvére,még a másik a kalózoktól kivált Fernando. Úgy hogy igen komoly sikersorozatként könyvelhetjük el az elmúlt napok eseményeit. Még egy párhétig folytatjuk a járőrözést, hogy  bandából fent maradt esetleges  kisebb csoportokat is felszámolhassuk. És most pihenjenek és lazítsanak,megérdemlik. Holnap viszont beindul újra a vadászat. - Mondta,majd igen elégedetten kezet fogott mindenkivel és elment.

- Na hála az istennek ez is kezd megoldódni. - Mondta Pierre.

- Holnap ismét motor hibát jelentünk és elmegyünk beszámolni Spencer kapitánynak,hogy mire jutottunk. Aztán meg végre vissza térhetünk a folyóra.

A délután nyugodtan csendben telt el. Este korán lefeküdtek,hiszen igencsak elfáradtak az elmúlt napok eseményeiben. Másnap félhét körül ébredtek,rendbe vágták magukat,majd megreggeliztek. Ahogy  eltervezték,megindultak Tripoli felé. Ott megint motor hibát jelentettek,majd Paulival kivonatták magukat a forgalomból. Elindultak ismét a bűnök városába. Jó négy nap múlva meg rendben meg is érkeztek. Pierre elment  Spencer kapitánnyal megosztani a történteket. Még a többiek elmentek hogy szórakozzanak egyet. Megbeszélték hogy melyik kocsmában fognak újra találkozni,egy pár óra múlva.

Ballagtak az egyik ivó felé mind a hárman, amikor Gébriel megállt és szólt a többieknek.

- Menjetek csak én még szeretnék valamit elintézni. Majd a megbeszélt kocsmában találkozunk. - Mondta.

- Hú de titokzatos valaki,csak nem a kis Hanaht akarod megkeresni? - Kérdezte patkány mosolyogva.

- Meglehet,ki tudja. - Válaszolta Gébriel.

Külön vált a többiektől,de igazán ő maga sem tudta mit keres. Egy arra járó dülöngélő fickót leszólított.

- Ne haragudj,de én egy Hanah nevű lányt keresek. Nem tudod véletlenül hol lakik. - Kérdezte.

- Te még új vagy itt,ha nem tévedek. - Mondta a férfi tántorogva.

- Aztán miből gondolod.

- Hát mert ha már rég itt lennél,ismernéd a kalóz törvénykönyvet. És akkor azt is tudnád mire számíthatsz ha egy kalóztól egy másik kalóz holléte felől érdeklődsz.

- És mégis mire számíthatok? - Kérdezte most már kíváncsian Gébriel.

- Hát a könyv így fogalmaz: Aki beszél az nem tudja,aki meg tudja az nem beszél. - Mondta a részeg férfi,majd tovább botorkált ,és dalolászott magában valamit.

Gébriel rájött,hogy nem fog útba igazítást kapni senkitől. Azon gondolkodott hogy találhatná meg Hanaht, amikor valami éles fütyülő hangra lett figyelmes. Gránát csapódott be tőle úgy húsz méterre,és a légnyomás hanyatt  vágta. Mire fel eszmélt,már csak azt látta hogy záporoznak a gránátok a levegőben.

A kikötő felé nézett,meglátta a három őrhajót közeledni,miközben teljes fegyverzettel szórták a várost. Közülük előbukkantak kis motor csónakok,amik zsúfolásig voltak tömve kommandósokkal.

- Úristen ez hogy lehetséges. - Kérdezte hangosan a döbbenettől megszédülve.

Majd elkezdett rohanni a kikötő felé. Oda érve Már javában tartott a vérfürdő. A kalózok nem adták meg magukat,de ne soknál volt lő fegyver,inkább késekkel kardokkal rontottak a jól felszerelt katonákra. Persze nem volt igazán  nagy esélyük velük szemben. A katonák meg gondolkodás nélkül mint a robotok öldökölték őket kíméletlenül. Az egyik őrhajó a barracudához érve,megszórta a géppuskájával,nyílván hogy nem e bujkál benne valaki. Az öreg hajó recsegve ropogva rogyott meg az őt tartó zátonyokon.

Gébriel csak állt és nem érzékelte a külvilágot a döbbenettől. Egyszer csak valaki a földre rántotta. Pierre volt,és mellette volt patkány is.  Úgy  a földön elfeküdve várták meg a vérontás végét. Egy órán át tartott a vérfürdő. Az a pár kalóz aki életben maradt,felemelt kezekkel ballagott a katonák felé. Gébriel  felemelkedett,és szétnézett. Az utcán mindenhol halottak,a házak siralmasan szétbombázva. Tőle alig pár méterre Spencer kapitány élettelen teste feküdt,golyók ütötte sebektől vérbe fagyva. Az egyik romos ház tövében Hanah kötözgette vérző vállát. Mind hárman felálltak. A látvány őrjítően siralmas volt. Az akció parancsnok elégedetten állt a kikötő romjain. Elindultak felé,közben Armand is csatlakozott hozzájuk.

- Gratulálok Armand hajó parancsnok igazán remek munkát végzett. - Mondta az akció csoport vezetője.

- Gratulálok? Armand hajó parancsnok? - Kérdezte Értetlenül Pierre

- Csak nem gondoltad hogy életem végéig a te másod hegedűsöd leszek. - Mondta gőgösen  Armand.

- Amikor titeket kivitt a hajó a tengerre,mert átugráltatok rá.  Egyedül maradtam  a végzet mosolyán,fel keresett a parancsnok úr.  Felkínált egy remek előre lépési lehetőséget. Tudta hogy te ismered az utat a titkos városba. Én elmondtam neki mindent.  Hogy abban maradtatok az öreg Spencerrel,hogy ha felszámolták a bandát vissza tértek a jó hírrel. És belementem egy kis játékba. - Széthúzta az ingét és leszedte a mellkasára ragasztott nyomkövetőt. - Vagy így,vagy úgy de ezeknek a kalózoknak ez volt a végzetük. Ha nem én akkor Fernandóból szedték volna ki az utat, vagy valaki más kapott volna lehetőséget. Így megegyeztünk én elvezetem a csapatot a rejtek helyre,és mivel hogy ti úgyis mentek hadbíróság elé,hogy lepaktáltatok a kalózokkal,én lehetek a végzet mosolya új kapitánya,és kapok új személyzetet.

- Le mészároltattál egy több száz éve elszigetelve élő nemzetet,és bűnbakká tettél mindanyiunkat,csak hogy te lehess a hajó kapitánya. - Mondta szomorúan Pierre.

- Hát ez van. Amúgy meg bűnbakok mindig is voltak,és mindig is lesznek. - Mondta mosolyogva Armand.

- Igazad van. - Mondta csendesen lehajtott fejjel Pierre. - Bűnbakokra mindig szükség van.

- Vigyétek őket. - Szólalt meg az akció parancsnok. - Majd Párizsban a had bíróság eldönti mi  lesz a sorsuk.

 És a kommandósok felkísérték a Három  katonát az egyik őrhajóra.  Elindult a hajó kifele, a barracudához érve,mintha az öreg hajó érezte volna  a végzetét,recsegve ropogva ketté tört,és a zátonyokról leesve merült a víz alá. Vele együtt merült alá egy több száz éves a világtól elzárkózott nemzet is.  A bűnök városát utolérte kegyetlen végzete.  Pierrenek eszébe jutottak Spencer kaptány szavai: "Nem kockáztathatom mindennek a bukását, egy idióta őrült pénz és hatalmi éhsége miatt."  Akkor,ott az asztalnál ülve,még csak nem is sejtették,hogy az igazi kockázati tényező egy áruló,aki ott ül közöttük.

 

 

 

 

 

 

 

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Kubik János üzente 9 éve

Biztosan vannak még benne hibák,de igyekszem kijavítani őket. Már egy párszor átnéztem,de mindig van ami elkerüli a figyelmem. A történetet én találtam ki.

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 9 éve

Rögtön azzal kezdem, hogy ha Szarka egy név, azt nagybetűvel kell írni. Még ha becenév, akkor is.
Amúgy ez a sztori is megtörtént hasonlóan, vagy csak kitaláltad?

Válasz

Ez történt a közösségben:

Molnár István 2 hete új blogbejegyzést írt: A halál nyomában

Farda József 3 hete új blogbejegyzést írt: Mini mesék X.

juhasz aron írta 3 hete a(z) Beszélgető fórumtémában:

grat, just in time

Mester Márton 4 hete új blogbejegyzést írt: Boldogság

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu