3.fejezet

                                 A kiképzés

Eljött a várva várt hétfőreggel. Ugyanúgy kezdődött mint a vasárnap,gyors tisztálkodás,reggeli,majd épületen belül, folyosók,körlet takarítás,na meg egy kis épület körüli udvar takarítás. Reggel nyolc óralehetett,Gébriel és Hanry  a hátsó kijárati ajtónál kijelölt dohányzónál cigarettáztak,mikor a folyosón egyre több egyenruhás katona kezdett mászkálni.

- megjöttek - mondta Gébriel kissé remegő hanggal.

- Meg bizony mindjárt kezdődik. - Mondta Hanry a megszokott vigyorral az ábrázatán.

- Te soha nem vagy ideges? - Kérdezte Gébriel bosszúsan.

- Mit idegeskednék az én koromban,utána meg elvisz a szívinfarktus.  - mondta nevetve Hanry

-  A te korodban? De hisz még csak huszonöt éves vagy.

- Hát aztán,a szívinfarktus szerinted válogat?

Mind a ketten fel nevettek, amikor odalépett hozzájuk egy terepruhás katona és intett hogy kövessék. Megkezdődött a felvételi. Gébriel és Hanry aránylag könnyedén vették az akadályokat,és ahogy telt az idő,egyre kevesebben lettek a tizennégy jelentkezőből. Hanrynak még arra is volt lélek ereje hogy bohóckodjon,persze a szokásos vigyori ábrázattal. Ez néhány terepruhásból nem várt szimpátiát hozott elő. De Gébriellel szemben sem voltak ellenségesek. Már szinte minden vizsgán átestek,mikor az utolsó pszichológia következett. A humán tiszt,aki erdélyi magyar származású,nem túl barátságos külsejű,de annál mogorvább ember volt. Gébrielt is igen megizzasztotta,mire rányomta a megfelel pecsétet a papírjára. Majd végül Hanry következett:

- Jó napot - Köszönt Hanry.

- Magának nem lesz az,azt garantálom. - Mondta a humán tiszt fel sem nézve az asztaltól.

- Hogy hívják,miért jött, mit akar,házas-e,volt-e már börtönben,satöbbi. Egyszóval meséljen,de őszintén ám,mert különben mehet isten hírével.

Na ez se normális. - Gondolta magában Hanry,és elégedett vigyorral a tisztel szemben helyet foglalt. És elkezdett mesélni, hogy honnan jött,mit csinált,miért van itt,hogy amatőr szinten bokszolgatott. Erre megszakította a tiszt a mondókáját:

- Bokszolt,maga? Hiszen nem is olyan testalkatú.

- Igen kérem bokszoltam.

- Az elején elmondtam hogy őszintén,hát most leteszteljük. - Mondta és a telefon után nyúlt.

- Hozza ide Sanchóz őrmestert, de azonnal. - majd lerakta kagylót,és egy perces csend következett.

Kopogtak az ajtón, a tiszt be szólította. Egy középmagas kreolos bőrű egyenruhás lépett be:

- Sanchóz őrmester jelentkezem .- mondta 

 - Jól van, pihenj - mondta tiszt, és hanryra nézett:

- Itt van az őrmester,mielőtt idejött volna,elég sikeres bokszolónak számított a hazájában. Azt akarom hogy üsse ki itt,és most.

Na Hanrynak se kellett több,már amúgy is nagyon idegesítette az agyturkász,felállt és egy ütést mért az őrmester homlokára. Az őrmester eldőlt és ájultan feküdt a földön. Hanry rá nézett a tisztre,akinek szeme kimeredt, szája tátva maradt.

-  Üssem még? - Kérdezte Hanry a szokásos vigyorral a képén.

- nem,nem,ennyi elég lesz köszönöm. Azt hiszem mindent meg beszéltünk. Ön tökéletesen alkalmas légionáriusnak . - Mondta a tiszt, és rányomta a megfelelt pecsétet a papírjára.

- Bolond dili dokik. - dünnyögte  Hanry,és kiment a szobából.

Lezárult a felvételi. A végére öten maradtak a tizennégyből. Aznap már nem zavarták őket. Fel mentek a körletbe,és pihentek egész vacsoráig. Majd este tisztálkodtak,és nyugovóra tértek. Reggel a vártnál korábban fújtak ébresztőt. Tisztálkodás,takarítás,reggeli .Majd reggeli után egy szobához mentek, ahová egyesével  behívták őket. Vissza kapták a fehér borítékaikat,amin pecsét volt és az nem sérülhetett meg,egyszóval nem bonthatták ki. Vissza kellett öltözniük a ruhájukba és magukhoz vehették az összes holmit amivel érkeztek. Majd ki kisérték őket az utcára az ajtó elé,mutatván hogy ott várakozzanak. Rekedt hangú öreg dízel motor pöfékelése törte meg a reggel nyugodt csendjét. Gébrielék elé gurult majd nyöszörögve lassított egy öreg kis busz ajtaja kinyílt a sofőr intett szálljanak fel. Felszálltak és helyet foglaltak a nem túl kényelmes székekben. Az ajtó bezárult,és elindultak az új otthonuk felé, a kiképző központba. Útközben csak hogy ne unatkozzanak,az egyik ifjú,egy angol,aki Thomas nevet kapta,táskájából elő vett egy pakli kártyát,mutatván a többieknek,hogy mik a szándékai. Gyorsan össze állt a csapat a pókerezéshez,és már osztották is a lapokat. Hogy legyen valami izgalom is a zsebükben lévő apró pénzekből raktak téteket. Látva a sofőr semleges reakcióját,az egyik újonc rágyújtott egy cigarettára. Mivel a sofőrt ez sem érdekelte,megnyitották  az ablakokat,és mind rá gyújtottak. A kártya parti kisebb vitákkal,egészen az út végéig kitartott. Megérkezve új otthonukba nagy meglepetésben volt részük. Vagy tíz kisebb nagyobb busz állt a téren,Mind újoncokat hozott. Úgy sürgött forgott mindenki,mint egy hatalmas hangyabolyban. Gébriel és Hanry figyeltek rá hogy ne keveredjenek el egymástól. Beálltak a hosszú sorba ahogy a többi újonc is. A sor végén először a fehér borítékot majd a civil cuccokat kellett leadniuk. Majd felvették a katonai ruházatot,tisztálkodó,és egyéb eszközöket. Majd a körletéhez vezettek mindenkit. Körletben át kellett öltözniük terep ruhába,majd a civil ruhát leadták. Hanry és Gébriel elkeveredtek egy mástól,és nagyon ritkán,akkor is csak futólag találkoztak. Négy hónapos harc kezdődött,egymással, akár a legegyszerűbb tárgyért vagy eszközért is,na meg önmagukkal is folyton csatát vívtak,fizikai,és lelki erejük határának a feszegetésével. Francia nyelv óra,fegyvertan,menetelés,rengeteg sport,és persze minimális alvás,napról napra,Hónapról hónapra,egyre gyengébbé tette a legkeményebbeket is. Már a vége felé jártak a négy hónapnak, amikor meglepetés szerűen lejárhattak a kantinba. Gébriel pár körlet társával izgatottan sietett,hiszen már  jó pár hónapja nem  volt ilyen élményben része. Oda érve mintha a múltba lépett volna vissza,a berendezés, a képek a falon,minden legalább ötven évvel visszább varázsolták a kantint. Egy ódon lemez lejátszón,régi francia dal szólt.  Az aránylag tágas helységben hasítani lehetett a cigaretta füstöt,szinte minden asztal foglalat volt,hol vidám beszélgetést,néhol pedig csendes komoly kártyajátékot folytattak. A pulthoz érve sört szerettek volna kérni,de elég érthetően közölték velük hogy az nincs ,csak bor van és konyak. Így hát kértek mind kettőből egy üveggel,majd letelepedtek egy üres asztalhoz. Feltűnően feszült beszélgetés kezdődött, hiszen hiába voltak körlet társak már több hónapja, egymásról szinte semmit nem tudtak,hiszen eddig sosem beszélgettek csak amennyit muszáj volt. Persze egy pár pohár után megindult az ismerkedés,mindenkinek előjöttek az otthoni emlékei,volt aki még fényképet is mutogatott családjáról,vagy éppen a szeretőjéről. Egészen baráti társalgás alakult ki,és hát észre sem vették hogy a kantin zár. Hosszú hónapok után,úgy ahogy barátokként,felszabadultan,jókedvűen tértek vissza a körletbe lefeküdni. Másnap érdekes módon már nem kellett, szaladni kapkodni,foglalkozásokra oktatásra. Reggeli után  mindenkit összehívtak az alakuló térre,ahol közölték velük,hogy a kiképzés eddigi részét sikeresen teljesítették. Ugyan akkor készüljenek fel rá hogy másnap hajnalban elkezdődik a kiképzést záró művelet, teljes menet felszerelésben négy hosszú napon át fognak menetelni a közeli hegyek között. Persze éjjel nappal, egy kulacs vízzel,étel nélkül. Aki sikeresen veszi ezt az akadályt légionáriussá avatják,és végső alakulatához kerül,ahol további szolgálatát teljesíti.  A beszéd végeztével aznap semmi feladatot nem kaptak. Ételből  a szokásosnál jóval nagyobb adagokat kaptak, plusz minden étkezéshez járt valami kiegészítő édesség vagy gyümölcs. Jól tudták nagy szükség lesz rá,úgyhogy meg is ettek mindent,ha éhesek voltak,ha nem. Aznap este még össze kellett készíteniük a menet felszerelést,és az ágyuk elé készítették. Így tértek nyugovóra,ami nem sokáig tartott,már hajnal háromkor igen hangos ébresztőt csaptak mindenhol. Gyors öltözködés után a málhájukat magukra véve indultak a sorakozó helyre. A folyosón a fegyver szobához terelték őket, ahol mindenki felvette a gépfegyverét,hiszen az is a felszerelés részét képezte. Kiérve az épületből fel sorakoztak,majd neki vágtak a négynapos hegyi túrának. Az első nap aránylag rendben eltelt,bár éjszaka elkezdett esni az eső,reggelre bőrig ázott mindenki. Egyre jobban kezdett kiütni rajtuk a fáradság,volt akinek a bakancs már véresre törte a lábát,de csak meneteltek szótlanul,mintha tudnák hogy hova mennek. Egyre nehezebben teltek a percek az órák. Már fel sem tűnt nekik hogy milyen festői környezetben masíroznak. A Harmadik nap reggelén Gébriel is már észre sem vette hogy menetel, gondolatban már messze járt a valóságtól. Egyszer csak ismerős hangokat hallott a háta mögül.  Megfordulva megdöbbenve látta hogy az anyja áll vele szemben,egy szál fehér köntösben.

- Anya te vagy az? - kérdezte

De a nő nem válaszolt, csak ujjaival magához hívta. Gébriel elindult felé meg akarta érinteni,amikor egy lökést érzett majd  a földön találta magát. Döbbenten nézett fel,és a mogorva kiképző őrmestere nézett rá vissza.

- Megcsókolni nem akar? Perverz disznaja. Felkelni és irány tovább,amíg jó kedvem van. Ordította az arcába.

Felhúzta Gébrielt,majd mutatta neki, hogy menjen a vánszorgó menet után,de szedje lábát,mert már vagy harminc métert lemaradt. Gébrielben most tudatosult hogy a fáradságtól képzelgett,és ahogy a többieket beérte,szétnézett,olyan volt mintha akkor ébredt volna fel álmából. Innentől már nem érzett fáradságot,fájdalmat,át esett a holt ponton. Sőt mire a negyedik nap is eltelt,vissza felé tartottak a laktanyába, még dúdolgatott is magában. A kaszárnyába érve mindenki leadta a fegyvert lerakta a málhát,és sorakoztak az alaki téren. Megdöbbenve tapasztalta,hogy nincsenek már olyan sokan mint a menet előtt. Rengetegen feladták,véresre törte a bakancs a lábukat, kiment a bokájuk. Ijedt arccal,szinte ösztönösen kereste Hanry arcát a sorok között. Megnyugvására  egy pár emberrel mögötte állt. Megkezdődött egy kisebb ceremónia. Véget ért az alap kiképzés,mindenkit aki teljesítette a menetelést,légióssá avattak, és feltűzték a mellére az első kitüntetését. Majd egy nagy terembe mentek. Rengeteg étel meg pezsgő várta őket,feledtetve az elmúlt négy nap fáradalmait. Itt mondák meg hogy másnap hová szállítják őket végleges helyükre. Gébriel Marseille-be kerül egy műszaki századhoz. Hanryra szintén Marseille várt, csak éppen ő ejtőernyős alakulathoz került. Ettek ittak még együtt így utoljára,majd elvonultak kipihenni a fáradalmakat, és felkészülni a másnapi utazásra.

Üdvözlöm a regény olvasóját. Történetünk  a kétezres  évek elején játszódik,melyet egy ifjú szemszögéből élhetünk át,érzelmekkel,vágyakkal teli kalandokban lehetünk lelki társai.Az ifjú ,mely egy elég szétzilált gyermekkor után úgy dönt hogy otthonát hátrahagyva elindul a nagy világba,hogy rengeteg élménnyel és tapasztalattal térjen végül vissza. Ha városok,községek utcáin sétálunk,és kisebb tömegbe érünk,jól figyeljünk,jól hallgatózzunk,mert lehet hogy ott megy mellettünk egy ifjú GÉBRIEL.