Amatőr Írók Klubja

Földi Éden

13 éve | Gugora Réka | 8 hozzászólás

Titkos éden bújik meg bennünk,

Ingatag talajon él, mégis hisszük.

Bús, buja növényzet rejti,

A hajnal fényében füröszti.

Álmaink otthona,

Egy tiszta tükrű csodapalota.

Szeretet fűti a hideg télben,

Bársonyba bújtat puha kertben.

Halkan mesél, hívogat szirén

énekén, elüldögél csendben

sírhantunk keresztjén.

S fejet hajtunk előtte némán,

Mert reméljük hittel, hogy ő

a Béke, de áldást nem kapunk érte.

Kéri az életet, s adja a semmit,

Lopott palásttal ékeskedik.

Belehajszol felleg-bölcsejébe,

S elringat a lassú, kínzó őrületbe.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Horváth István üzente 13 éve

Érdekes a megközelítés...

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Sajnos még mindig nem érzem... Értem, mit akarsz mondani, de valamiért nem jön át. De a következő jobb lesz, hidd el! :) (Ez sem teljesen rossz azért...)

Válasz

Gugora Réka üzente 13 éve

Értem...

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Lehet , hogy nem egyezik az izlésünk, és ez nem baj,mert lehet , hogy a tied jobb, de vessző után nem irunk nagybetüt , és azt se várd, hogy én mondjam meg a formát. Szót alkotni biztos szabad, ha értelmes és jó. Üdvözöllek. Nincs harag!

Válasz

Gugora Réka üzente 13 éve

Amúgy a költészetben szabad a szóalkotás, nem?

Válasz

Gugora Réka üzente 13 éve

Milyen forma szükségeltetik?

Válasz

Gráma János üzente 13 éve

Igazolom a Zoli véleményét.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Az ílyen vershez más formát kell választani , ez nem megfelelő-- azonkivűl fellegbölcseje nincsen csak felleg-bölcsője... Egyébként tetszik a mondani való, bár egy kicsit erőltetett.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben