Felejtsd már el, Ede!

   Valóságos felhőként tódult ki a Tóka presszó ajtaján a cigifüst, mikor Ede kinyitotta, hogy belépjen rajta. Szinte mellbe vágta, de nem érdekelte. Túlságosan szereti a kocsmai atmoszférát mintsem, hogy visszahőköljön egy ilyen kis semmiség miatt.

   - Szevasz, Öcskös! – üdvözölte a pulthoz lépve a tesóját, aki már jó ideje lopta itt a napot egy sör társaságában.

   - Szia Tesókám! – üdvözölte viszont az öcskös. – Na, mi az ábra az új csajjal?

   - Megvagyunk, de nem nagy szám.

   - Miért, mi van?

   Ede kért két sört, aztán az egyik asztalhoz invitálta az öccsét.

   - Hát, valahogy nem igazán tudja kiütni a fejemből a Gizit – mondta lamentáló stílusban Ede.

   - Na, ne szórakozz már, baszd meg! – rökönyödött meg az öcs. - A Juli nem tudja kiütni? Ezt nem hiszem el! Mindig az ilyen pornós-baszós kinézetű dögökről álmodoztál. Most meg nem passzol?

   - Nem annyira. Nem annyira, mint a Gizi rubensi alkata. Elég ellentmondásos, mi?

   - Hát az – válaszolt egyetértőn az öcs.

   - Pedig, józanul mérlegelve, minden téren messze a Gizi fölött van. Jól is néz ki, szeret is kefélni, mint az állat, de mégsem jó.

   - De mégis, mi az, ami miatt nem tudod elfelejteni?

   - Tényleg nem tudom. Pedig még frigid is volt totálisan.

   - Komolyan?

   - komolyan.

   - Egyszer sem élvezett el veled? – hitetlenkedett az öcs.

   - Nemcsak, hogy velem, de tuttkó, hogy nélkülem sem. Erre bármiben fogadnék. Bár, ami azt illeti, én sem tettem soha semmit annak érdekében, hogy elsüljön szegény Gizi. Az igazság az, hogy le sem szartam. Nem érdekelt. Most már mindegy.

   - Nem hiszem én, hogy ennyire hidegen hagytad volna. Ennyire nem lehet fapina.

   - Nem? Akkor elmesélem az utolsó kefélésünket.

   - Alig várom – mondta a tesó, majd egy huzatra felhajtotta az üveg sör maradékát.

   - Ami azt illeti, semmi különöset nem műveltünk. Nagyjából tíz perc petting után szépen beállítottam a Gizit, mint egy modellt a festő. Csak éppen nem megörökíteni akartam, hanem jól megbaszni. Négykézlábra állítottam, enyhe terpeszben, lekönyökölve. Ahogy szoktam tízből, kilenc és félszer. Tudod, fő a változatosság! – vigyorgott Ede. – Szóval ott pucsított előttem lángoló pinával, én meg nekiestem és nyomtam, mint süket a csengőt. Már legalább öt-hat perce döngöltem, mikor, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valamit megfog a hüvelyk és mutató ujjával a feje előtt lévő párnán, majd kinyújtja oldalra a kezét az ágy fölül és elengedi… Azt a valamit, egy kecses mozdulattal… Pont úgy, mint a régi időkben az arisztokrata csajok, ahogy szándékosan elejtik a zsebkendőjüket, vagy mi a faszt.

   - És, mi volt az?

   - Hm… Én is ezt kérdeztem tőle. Erre ő azt válaszolta; - Ö… csak egy szösz. – és tette ezt olyan hangnemben, mint amilyenben egy hülyegyerek próbál improvizálni a tanárának, ha nem tud válaszolni.

   - Nem mondod komolyan! – röhögött az öcs. – Ennyire volt felizgulva? Tényleg nem fehérmájú.

   - Ha valamit el lehet róla mondani, ezt biztosan. Én meg totál be vagyok gőzölve. Hülye vagyok, mi? Itt van ez a baszós Juli, én meg sopánkodom a Gizi miatt. Pedig a Julival tényleg nincs baj, azon kívül, hogy szopásnál kicsit fogaz. Én meg mégis a kibaszott Gizi miatt őrlődöm folyamatosan. A fasz ki van!

   - Felejtsd már el, Ede!

   - Rendben van, elfelejtem. Azt hiszem, ma estére még egyszer segítségül hívom e nemes cél érdekében a Szilvit.

   - Jól teszed. Biztosan csúszni fog rendesen, mert én már délelőtt megcsináltam.

   - Kösz szépen, legalább nem fogok fitymaszakadást kapni! – zárta le a témát Ede, majd miután kiröhögték magukat, visszamentek a pulthoz bedobni még két sört. Pálinkával.