Néhány nappal ezelőtt, pontosabban Vasárnap vagy Hétfőn vagy talán előbb Teklával beszéltem akivel közös projektbe kezdtünk és folyamatosan újabb és újabb ötleteket dobunk be a közösbe.

Tekla azzal a szándékkal keresett meg engem, hogy 04.11-én azaz a Költészet Napján lesz egy casting a Visegrádi utca 7 alatt a Photo King jóvoltából és szeretné, ha elkísérném őt.

Nagyon örültem, hogy rám gondolt és természetesen igent mondtam erre a kedves felkérésre.

A találkozót 15:00-ra beszéltünk meg az Euro Park-nál.

Aznap már alig vártam, hogy a suliból egyenesen a Határ útra menjek és Teklával találkozzak.

A rövidített Ének fakultációm után gyors léptekkel mentem a megállóhoz és vártam a 194-es buszt.

Nem tellett bele 5-6 perc és a busz megérkezett.

A buszon alig-alig voltak.

Leültem és eközben hallgattam a zenét.

Előttem egy ember nagy szakállal éppen telefonált valakivel, de nem nevezném beszélgetésnek, inkább csak ordibálásnak ugyanis a zenét alig hallottam.

Tőlem jobbra egy idős házaspár ült és társalgott, gondolom az aznap történéseiről.

az út többi részét kitekintéssel töltöttem miközben hallgattam a "halk" zenét.

Amikor oda értem az Euro Parkhoz, Teklát kerestem a tekintetemmel, de nem találtam.

Örültem, hogy nem ő várt rám, hanem én, hiszen ez így illendő.

Rajtam kívül néhányan még vártak valakikre és azok is szépen sorjában megérkeztek.

A telefonomra tekintettem és láttam, hogy negyed órával előbb érkeztem.

Arra gondoltam, hogy addig veszek magamnak egy Sprite- ot, de akkor megláttam Teklát amint igyekszik felém.

A fején egy tetszetős napszemüveget, egy bőrdzsekit és egy hosszú szárú csizmát viselt.

Akár egy motoros lány.

Köszöntöttük egymást és elindultunk a 3-as metró felé.

Eközben beszélgettünk az aznap történéseiről, egészen a jegypénztárig ahol két jegyet kellett vennem.

A jegy még mindig 320FT-ba került, de mikor először megláttam az ablak mögül azt hittem 20Ft-tal olcsóbb.

Kifizettem a jegyeim, lyukasztottam és lesétáltunk a metróhoz.

Eközben Tekla elmesélte nekem a websorozatukon zajló eseményeket, amivel elégedetlen volt és őszintén szólva, az elmondásai alapján megértem.

Az első része ennek a kisfilmnek 5perc volt, ha jól emlékszem, ugyanis láttam és egyáltalán nem tetszett.

Ezek után természetes dolog, hogy egyetértettem Teklával.

A metrón is leginkább erről beszélt nekem és én odafigyelve hallgattam amint alázza ezt a "remekművet".

Mosolyogtunk az elmondottakon és néha én is hozzá szóltam, nehogy azt higgye, hogy csak illemből hallgatom.

Egészen a Lehel Térig mentünk.

A metrótól felfelé jövet Tekla elővette a fekete noteszét és kikereste a pontos címet.

A hely nem volt messze, habár az egyik utca végénél rossz irányba haladtunk pár lépést, de aztán a tábla jó irány felé igazított bennünket.

Néhány perc séta után megláttunk egy hosszú sort és arról tudtuk, hogy megérkeztünk.

A sor nagyjából 20 méter hosszú lehetett és beálltunk.

Ekkor Tekla kicsit ideges volt és ennek hatására mind a ketten elszívtunk egy cigit, mint sereghajtók.

Akkor még fel sem tűnt, hogy sokan lennénk, de 20 röpke perc alatt a hátunk mögött ugyanannyian voltak, mint előttünk.

Miközben dohányoztunk feltűnt egy fickó aki hátra felé jön és mindenkinek lapot osztogat.

A fickónak sok ismerőse volt előttünk, mert a lapok osztogatása közben egy-egy percre elidőzött velük.

Amikor hozzánk érkezett adott Teklának egy lapot és nekem is már készült adni, de én közbe vágtam, hogy nekem nem kell.

Ekkor Tekla elővette a tollát és elkezdte felírni az adatait, de már a vezetéknevénél a toll kifogyásnak indult.

Ekkor én előkaptam a tollamat és odaadtam neki.

Sikeresen kitöltötte a lapot és álltunk tovább.

Ekkor hátra néztem és tripla annyian voltunk már.

Nagy volt a tömeg, de még ekkor senki nem volt ideges, mert mindenki velünk együtt abban bízott, hogy hamar bejutunk.

Eközben beszélgettünk és felváltva kiálltunk cigizni Teklával.

Negyed öt, és a sor még mindig alig mozdult 5-6 centit.

Néhány ember megunta a várakozást és inkább elment,

előrébb pedig érdekes mód a sorok kiduzzadtak, mert a sorban állok maguk mellé hívták az ismerőseiket.

"Jó, hogy ismerik egymást, de a sor végére kéne állni" gondoltam, és rajtam kívül még jó néhányan ezen a véleményen voltak akik felfigyeltek a kis csalásra.

Néhány járókelő a várakozókhoz ment és megkérdezte, hogy:

Mi ez a nagy tömeg itt?

- Casting van. - felelték.

A mögöttünk álló hölgy viccből azt is mondta, az egyik idős néninek, hogy "kenyeret osztogatnak"

amin én mosolyogtam, de az idős néni, majdnem elhitte.

Nagy unalmamban az embereket figyeltem, hogy ki mit csinál a várakozás közben.

Volt aki egyfolytában előre-hátra nézett, aki telefonált, aki legyezte magát közben nem is volt meleg

és volt aki hőbörgött, mert nem halad a sor.

Ekkor hirtelen az előttem álló hölgy lapjára meredt a szemem ugyanis a mai dátumot a következőképpen írta le: 2012. Április 11. Esetleg szebb lett volna, ha így írja: 2012:04.11.

Ezt elmeséltem Teklának aki egy jót mosolygott rajta.

Tekla is nézelődött, hátha meglátja azt a fickót aki ajánlotta neki ezt a programot és akkor megpillantottam egy hosszú hajú, nagy darab fickót aki hasonlított a Másnaposokból Alan-re(szakállas"dagadt Jézus") csak hosszú hajjal.

Tekla ezen is nevetett, majd mondta, hogy vele beszélt.

Eljött a fél öt,  majd a háromnegyed öt és csak álltunk, de már mérgesen, mert a sor még mindig nem mozdult.

Teklának eszébe jutott, hogy odamegy a dagadt Jézus hasonmáshoz és legalább köszön neki.Biztattam is, hogy menjen oda bátran, hátha bejutunk.

Elszívott egy cigit majd odament és beszéltek valamit.

Pár perc múlva Tekla visszafelé igyekezett és intett nekem, hogy álljak ki a sorból azzal indokolva, hogy pénteken is itt lesznek és ő majd akkor visszajön.

Elindultunk hazafelé, de még mielőtt végleg elhagytuk volna a helyszínt, Tekla még egyszer elköszönt a pasastól.

Ezután a Nyugati pályaudvarhoz sétáltunk és hazametróztunk.