Feketeföldön, hol kéken kél a nap…

                                           „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek…”  János 7 / 24

                                            „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség.” Példabeszédek  22 /  11a

                                    Az én sorsom Lumumba halálával pecsételődött meg. Tíz év elteltével, amint felszabadította Belga – Kongót a gyarmati elnyomás alól és igyekezett megerősíteni mind gazdaságilag, mind erkölcsileg országát az E.N. Sz. Belgiummal egyezkedve, aljas háttérszövetséggel lemondatta és helyébe az ellenséges Moise Chombet ültették, aki Patrice Lumumbat börtönbe záratta és rövid idő elteltével, kivégeztette.. Ekkor indult be a gyarmatosítók másik csápja. Moszkva árgus szemekkel figyelte a harmadik világ, különösen az afrikai gyarmatok küzdelmét és ádáz harcát, és mindig pontos időben nyújtotta ki „júdás” kezét, segítséget imitálva, valójában a cseberből vederbe játék elve alapján igyekezett megszerezni a „vörös” gyarmatnak. Lumumba kivégzését amint a világhírügynökségek közzé tették, azonnali hatállyal Moszkvában a Népek Barátsága Egyetemet, amelyik színvonalát mérlegelve a harmadik helyen állott szovjet listán, Patrice Lumumbáról nevezték el. Itt tanultak a kommunista világ, vagyis a „béke tábora” eminensei és a harmadik világ figyelemre méltó kegyeltjei. Akkor nagyapám a markába köpött, összecsapta tenyerét és kijelentette, ha minden törik és szakad is, az én unokám ott fog majd tanulni!

                                    Nagyapám szavahihető ember volt. Nem politizált, nem volt különösebb felkészültsége, az élet tanította ebben a sanyarú fekete világban. Ahhoz, hogy érvényesüljön nyitott szemmel járt és bölcs határozatokat hozott. Kis koromtól ő nevelt. A szüleimet nem ismertem, apám meghalt egy törzsi mozgalomban, anyám pedig síita vallású volt a bantu törzsből. Nem bírt a kereszttények között élni és valójában senki sem tudja, hogy tényleg elrabolták, vagy szándékosan menekült a muzulmánokkal valahová belső Afrikába. Mindent, amit tudok nagyapámnak, köszönhetem. Ő csupán egyszerű farmer volt, ültetvényes,de amiért sokan felnéztek rá, nem szédítette el. Nem emelkedett magasabbra a nyeregben, két lábbal járt a földön. A mi fekete földünkön. A világstatisztika két esetben is kiemeli hazánkat, Abesszíniát. Elsősorban második helyen áll Afrikában a legmagasabban fekvő országok között Leshoto után, azután pedig a világ legszegényebb országa, adottságaihoz viszonyítva, nem tudja ellátni élelemmel a nyolcvannégy millió lakósát. Persze a történelmi neve letagadhatatlanul ismeretes, annak ellenére, hogy ma Etiópia a hivatalos megnevezése. A legkeresztényibb afrikai állam, mely sosem volt gyarmat és ez is jól visszanyúlik a történelembe. Nagyapám mondása szerint, ugyanis, amikor Pál és Péter apostolok Jeruzsálemben összekülönböztek, miután Pál visszatért Szíriából, Barnabás, addigi társa hátat fordított és Márkot is meggyőzve nem követték tovább Pált, hanem öncélúan Antióchiába mentek, ahol megalapozták a kopt hitet, mely később a nagy szakadás után a görögkeleti egyház, az ortodoxia része lett. A cél Egyiptom volt, de elterjedt Jemenben és onnan szivárgott át Abesszíniába. Igen ám, de itt egyszerűsítették és így jött létre az etióp ortodox egyház., amely nevet adott hazánknak is. Csupán egyet sehogyan sem értettem, maga az „Aettiops” szó görög szó és azt jelenti „ember napsütötte arccal”, nem lett volna egyszerűbb fordítás, a fekete arcú ember? A nagy kiterjedésű afrikai országban hitélet szerint is megosztódott a nép. Legelterjedtebb vallás az etióp volt és a muszlin, de akadtak jó részben törzsi vallások is és Kenyai határmentén beszivárgott a protestáns válfaj, abból is a református vallás. De vallásellentétre sosem került sor, békés egyetértésben éltünk, sőt hivatalos ünnepek sorába került a keresztény és muszlin nagy ünnepek is. Némi ellentét akkor kezdődött, amikor Olaszország gyarmatosítási szándékkel próbált megszállni és magával hozta a hittérítőit is, de rövid időn belül a britek segítségével sikerült visszaverni az olaszokat és az utolsó jezsuitát is kiűzték az országból.

                                      Etiópia ősidőkre visszamenve császárság volt, a Nagy Szelásszie,aki a legnagyobb volt, az ő nevét viseli ma is Addis Abebaban a hatalmas Történelmi Múzeum,ahol látható a világ legrégebbi három millió éves emberi koponyája. Az utolsó császárunk Haile Szelásszie volt, akit a britek állítottak vissza hatalmába, de gyenge uralkodónak bizonyult.. Hajlott a vörös befolyás felé, de nem törekedett Moszkvába menni, első útja Románia volt. A korabeli újságok ámulattal és öles cikkekben közölték, hogy a fekete császárt Bukarestben párt és államvezetők fogadták. Háttérből kiszűrődő információk szerint, amíg az ateista Moszkva a nyálát nyelegette, a rejtély titka az volt, hogy a császár hithű etióp és a fogadásán részt vett Iustinian Moisescu pátriárka, a román ortodox egyház feje, aki melegen bizonygatta közös szálról fakadó hitüket.. Ő jól megfért a pártvezetők között, mivel tábori lelkész korában segítette a Doftánán bebörtönzött kommunistákat. Ezért lett főpap és idejében sikerült a román ortodoxiát államvallássá nyilvánítani.

                                            Hogy mennyire volt benne a „nagy medve” keze, nem tudni, de kommunista kiruccanásából hazatérve a császárt lemondatták és nemsokára rejtélyes körülmények között, elhalálozott.. Helyét katonai parancsnokság vette át és alakult meg a Népi Demokratikus Köztársaság, mely nagy változásokat hozott. Figyelembe kellett venni az ország tagolódását, mely mélyföld, magasföld és a sivatagból tevődik össze és azok alapján megállapítani az ország gazdasági előrehaladását. A trópusi övezet csupán kezdetleges állattenyésztéssel foglalkozhatott, az igazi termőföld, a meleg zóna, amely képes megtermelni a minimális gabona szükséglete, búza, árpa, kukorica, köles, szezám, ricinus és repce, termékek, amiből exportálhattak is.. Mindezek mellett a legjövedelmezőbb a kávé és a katcserje termesztés volt., amivel a nagyapám is foglalkozott. Annak ellenére, hogy a világstatisztika megállapítása szerint a katcserje amfetomin stimulátort tartalmaz, izgalmat, étvágytalanságot, eufóriát vált ki, kábítószernek minősítették, de az arab országokban, mint Szomália, Jemen, Dzsibuti és Egyiptom, engedélyezték az élvezetcikként fogyasztását, és központilag megállapított áron forgalmazták.. Akárcsak

 a dohányt bagóként, úgy rágják a katcserje friss leveleit is.

                                                   Nincs szándékomban sem politikai, sem földrajzi ismereteket tartani hazámról, csupán dióhéjban, amit érdemes tudni, és amire rájöttem a későbbiek során, hogy eltér a civilizált világtól. Az oktatást már régi időktől az ortodox egyház irányította, csupán az Etióp Demokratikus Szövetségi Köztársaság létrejötte után vállalt jelentős szerepet az állam. Tekintettel kellett lennie a tizenegy szövetségi állam struktúrájára és akként szervezni meg az oktatást is. Így az egységes oktatási terv hat év általánosból kér év alsó közép, két év felső közép és ezek után következik a főiskolai oktatás, mely az ország százharminc tanintézetében folyik. Ezek jelentős része Addis Abebaban, a fővárosban van.. Ami még jelentősen eltérő, nálunk az Új év szeptember tizenegyedikén van, három esős hónap után jön a tavasz, kezdődik az Újévvel, napsütés és virágzás, valamint iskolakezdés a jellemzője.. Az év tizenhárom hónapból tevődik össze, minden hónap harminc napos, viszont a tizenharmadika Paquemain csupán hat nap. Még egy utolsó jellegzetesség, mivel az Egyenlítőn vagyunk, állandó a napéjegyenlőség, nincs átmenet, hajnal és alkonyat, itt a nap amint lebukik teljes sötétség áll be és megjelennek a csillagok és a Hold.. Egy ami rendkívüli és idegen szemnek csodálatos, mielőtt előbukkanna a nap néhány pillanatig kék fény dereng, de amint felkelt már sugározza kibírhatatlan melegét.

                                        A nagyapám ültetvényén szerettek dolgozni, mert szigorú volt, nem személyválogató, megkövetelte a becsületes munkát, de akként is fizetett. Sokan jöttek dolgozni belső Afrikából is, de ő kitartott a berberek mellett, nem, azért mert ő is berber keverék volt, hanem rátermett megbízható dolgos nép. A feketék közül a bantukat kedvelte, de nála mindenki jól járt aki szeretett dolgozni. Következetes volt. A kávéültetvényen csak felnőtteket dolgoztatott, viszont a katcserje gyűjtésével csak gyermekek foglalkoztak. Nem csak a munkaadói megfontoltság vezérelte, hogy a gyerek munka sokkal olcsóbb, viszont a cserjelevél eladása nagyobb hasznot hozott sok esetben, mint a kávé. A gyermekeknek kevesebb a bérük, de jobban ki lehet használni, mert a fákon mászkálni kellett s ők élvezettel tették.

                                            Engem már zsenge koromtól munkába sorolt., különösen iskolai szünetek idején. Én voltam a gyermeksereg felügyelője, de nem hajdúként tevékenykedtem, nagyapám rászoktatott, hogy a munkában élen járjak, példaképe legyek a többinek. És fizetéskor, a többiek szemeláttára nekem is kiszámolta a keresetem. Volt egy kis apró termetű szénfekete, göndör hajú bantu gyerek a Mgugu.

, aki majom pontossággal és fürgeséggel ugrált a fákon. Sokszor csak a szeme villogásából következtettem, hol van. Egy alkalommal hozzám sietett és a fülembe súgta, hogy a közelben látta Ohalát egy magas férfivel bujkálni. Ohala a falú kurvája volt, úgy tartotta, hogy neki fárasztó minden munka, és könnyebb pénzkeresés, ha odaadja magát és pénzért lefekszik. Meglestük. Akbarral volt összeölelkezve a cserjés szélén de elég sűrű bokros területen. A hír hallatára leállt a munka, minden lurkó a fák tetejére mászott, hogy megfelelő legyen a kilátás. A lány egyiptomi arab volt, jól ismerte a hastánc művészetét, ünnepekre és összejövetelekre mindig hivatalos volt. Csodás alakja volt, és úgy elnyúlva egy vékony lepedőn, szobrász nem tudott volna szebb alakot faragni. Akbar nagy széltoló, de fess legény volt, állandóan váltogatta kedveseit. Ott kuporgott a lány mellett merev dákóval, aztán hozzádörgölődzött és csókolgatta, majd szinte tépázta, amíg elérte célját és behatolt. A kis Mgugi tátott szájjal nézte, ő ilyet még nem látott.

-          Te,  - fordult suttogva felém – nem fél, hogy összeszarosodik a fütyüje? Hiszen a hasában szar van! – Én elmosolyodtam, de Olof a kis berber tudálékosan lehurrogta.

-          Ne légy hülye! Én meglestem apámékat, de semmi szar nem jött ki amikor kivette!

Véget vetettem a találgatásoknak és munkába küldtem mindenkit. Izgalmas és rejtélyesen kedves emlékek gyűrűztek gyermekkorom tarsolyában., de sok időnek kellett eltelnie, amíg rájöttem,hogy miben hasonlatos a néger és a fehér nő. Egyszerű. A hűség megtagadása! Mert a fekete nőnek bármennyire is jóvágású és csődőr legyen a  fehér férje, négerrel, előszeretettel megcsalja. A négereknek más a mentalításuk, másképpen közelednek egymáshoz, hajlékonyak, táncosak, a bemelegítésnél észrevétlenül történik a behatolás, mert ráéreznek. A fehér viszont annyira merev, mintha répa lenne feldugva a seggébe.