Amatőr Írók Klubja

Amatőr Írók Klubja hírei

FÁRADSÁG--

15 éve | Harmath Jozsef | 3 hozzászólás

FÁRADTSÁG

Késő van.

Lehulló ruháid átlépve

Fáradt tested megpihen,

Az álmok kertjében.

Még nem alszol, szobád tompa csendje

Rátapadt a falakra,

Az izzadt mennyezetre.

Susog a diófa az udvaron,

Megreccsen az ablakkeret,

S halkan kopognak az esőcseppek,

Kopogják, hogy elrohantak az évek.

Pihen veled a szobád, s az óra halk kattogása.

A szíved mélyén a múltad feltárja.

Ujjaid billentyűként megmozdulnak,

Fáradtak, hunyd le hát szemed takaróját,

Feledd tested zsibbadását.

Lábaid rándulását,

Könnyeid csordulását,

Szíved szorítását,

Gyermekek és öregek kiáltását.

Feledd a falak piszkosságát,

Feledd, ami fáj, feledd a múltat,

De csak a rosszat.

Mert Te a jelen vagy-az erőnk.

Kezeddel sok szívet átölelsz,

Mert mindenkit szeretsz.

Görcsösen kapaszkodsz munkád gyökerébe,

Add át a tudást, a szeretetet,

Az emberek-halálig őrző szívébe.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Harmath Jozsef üzente 15 éve

a kérdés jogos-de volt aki megfejtette,de néha valóban nehéz.nos próbáltam utalni arra,hogy hátha van tovább is ÉLET.Köszönöm a szép szavakat üdv az oldal minden tagjának--hj

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 15 éve

A kötőjelet én sem értem. A vers annak ellenére nagyon szép, a szavakat igazán jól használod.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 15 éve

Nagyon szép vers, kiről szól? Emberek-halálig: nem értem a kötőjelet.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben