A közös menekülés csodája 1

I.

Ijedten beugrottam az asztal mögé. Gyorsan újratöltöttem a fegyvert, és már akartam tüzelni, mikor is megláttam, hogy nem vagyok egyedül. Első meglepetésemre a fegyvert a srác fejéhez nyomtam.

- Nyugi van… - mondta fáradt hangon. – De ha akarsz, lőj fejbe… - tette hozzá.

- Azt hiszem nem vagy veszélyes rám nézve – közöltem vele.

- Örömmel hallom – húzta el a száját, majd felkapott egy eddig maga mellett rejtegetett UZI-t, és nekiállta ritkítani a népet.

- Aztakurva… - hűltem, el, de mire teljesen feleszméltem volna, ő már indult.

- Jössz? Maradsz? – nézett rám, mire én reflexszerűen felugrottam, és kezemben a pisztollyal próbáltam fedezni. Iszonyú állapotok uralkodtak, mindenhol vérbefagyott hullák feküdtek, hálisten civil talán nem is volt köztük. Csapatmunkában nem voltam jó, ennek ellenére egész ügyesen kijutottunk az étteremből.

- Van kocsid? – kérdeztem tőle, mire ő megrázta a fejét. – Gyere velem!

Átrohantunk az utca másik oldalára, ott parkoltam, a tilosban, de innen volt a leggyorsabb a menekülés. Meg is büntettek…

Beugrottunk a terepjáróba, és indítottam. Láttam, hogy a szomszéd utcából három fekete BMW fordul ki. Szinte biztos voltam benne, hogy miattam. Indítottam, sebességbe raktam, kinyomtam a kéziféket, és már tekertünk is végig a már tök üres főutcán. A harmadik kanyar után utasom már bekötötte magát, mire kiértünk a városból pedig már ijedten szorongatta a majrévasat.

- Leráztuk őket… - mondtam. Rámosolyogtam, ő pedig vissza. Olyan ismerős volt a mosolya, olyan egyedi, férfias, mégis gyengéd. – Ne haragudj. Ez az egész miattam volt… Nem kellett volna odamennem. És köszi… Tök jó, hogy egyesek UZI-val járnak –kelnek…

- Semmi gond – nyugtázta.

- Én elfáradtam… - közöltem, mikor megláttam, hogy pár kilométer múlva egy motelhez érünk.

- Nekem sem ártana a pihenés…

Az odáig vezető úton nem is szóltunk többet egymáshoz. Az én agyam végig azon járt, hogy honnan a fenéből ismerem én ezt a fickót. Tudtam, hogy láttam már valahol.

Eközben a lehajtóhoz érkeztünk, onnan még egy kis kocsikázás. Jó is volt, hogy a szállás nem közvetlenül az autópálya mellett van. Beálltam a parkolóba egy koszvadt Volkswagen mellé.

- Am – pislogtam rá - még be sem mutatkoztam, én Tina vagyok.

- Roni…

Kezet fogtunk, ekkor beugrott.

- A rohadt életbe is, te vagy a pasi a bárból! – tátottam nagyra a számat, ő padig se szó, se beszéd, megcsókolt.

II.

Kivettünk egy szobát, franciaággyal, és csak keféltünk. Keféltünk, mint a nyulak, fél éjszaka, több pózban és több helyszínen. Életem legjobb szexe volt. Szeretem, ha jól megkapom egy férfitól a „magamét”, és ő tudta ezt, anélkül, hogy én bármit is mondtam volna neki.

Hajnali három körül pedig csak feküdtünk egymás mellett és bámultuk a repedezett plafont. Rágyújtottam.

- Te, ez kurvajó volt, bazmeg… - pihegtem.

- Az… - nézett rám, és elmosolyodott.

- Én már néztelek a bárban is, anno, pár hónapja – közöltem vele néhány másodperc hallgatás után.

- Tudod, nekem is feltűntél, bár őszintén megmondva, téged elég nehéz nem észrevenni – nyújtózkodott egyet – Aztán kerestelek minden este, de nem láttalak többet. Gondolom a pasiddal, a férjeddel vagy nem is tudom kiddel voltál… Vagy…

Egy ideig megrökönyödve néztem rá, nem igazán értettem miről beszél, aztán végül beugrott.

- Ja, Toby – nevettem el magam. – Ő csak egy barátom… - nyugtáztam, bár tudtam, hogy Toby erről máshogy vélekedne, ha megkérdeznénk.

- Azt hittem ott lazítotok, mint pár – puhatolózott, látta, hogy nem mondok teljesen igazat.

- Áh, a szálloda csak amolyan átmeneti szállás volt, tudod… a m… - majdnem kimondtam, hogy a munkám miatt, de aztán gyorsan befogtam a számat – a szüleim miatt. Nincs hol laknom. Nem szívesen látnak otthon… - bólogattam, majd mielőtt rákérdezhetett volna az okokra, megszólaltam.

- És veled mi a helyzet? – vigyorogtam, kicsit kényszeredetten.

- Én kényszerpihenőn vagyok… Most… - pislogott álmosan.

Rá akartam kérdezni a munkájára, az élete egyéb részleteire, de féltem, hogy akkor vissza fog kérdezni, én viszont nem akartam volna ezekre a kérdésekre válaszolni, így hát hagytam a témát. Mellesleg ő is álmos volt, és én is, úgyhogy lekapcsoltam a villanyt, és lassan elaludtunk.

III.

Toby reggel kilenckor ébresztett. Ahogy meghallottam a telefonom csörgését, egyből tudtam, hogy ő az. Felkaptam egy inget, és kirohantam a gangra. Nem akartam, hogy Roni hallja a beszélgetésünket.

- Hol a fenében vagy? – szinte üvöltött.

- Nemsokára indulok haza, de most nem tudok beszélni! – válaszoltam neki idegesen.

- Megint összeszedtél valami faszjankót, mi? Gratulálok… - mondta gúnyosan, én pedig kinyomtam a telefont. Akkor láttam csak, hogy az alattunk lévő szintről egy férfi bámul rám kigúvadt szemekkel. Nem is csoda, hiszen az ing alatt nem viseltem semmit. Egyáltalán semmit.

- Mi van paraszt, nem láttál még pucér szőke nőt? – kiabáltam oda neki, majd visszamentem a szobába.

- Felébredtél? – néztem rá a takaró által formált kis sátracskára.

- Úgy néz ki… - húzta feljebb magát az ágyon.

Ledobtam magamról az inget, lassan odaléptem hozzá, kitakartam, és óvatosan a számba vettem a meredező szervet. Ismét keféltünk, egész nap… Ne hogy már hiába fizettük volna ki a szobát tegnap…

A közös menekülés csodája 2

I.

Egyszerűen már kezd az agyamra menni, hogy elmegyek egy étterembe, és tuti rám lőnek. Nem tudom, de valószínűnek tartottam, hogy engem keresnek. Maffiózok voltak, annyira tipikusak, hogy ennél tipikusabbak már nem is lehettek volna. Fekete öltöny, drága ékszerek. Rendeltem, a következő pillanatban pedig már rám támadnak. Még jó, hogy mostanában mindig hordok magamnál fegyvert. Igaz, néha hülyén néznek rám, hogy  minek cipelek ekkora táskát, de ők ezt nem érthetik. Folyt a vér, lőttek ezek már mindenkit, én pedig hálát adtam az égnek, hogy egy karcolás nélkül megúsztam. Azonban kimenni nem tudtam, csak beugrottam az asztal mögé. Indultam volna tovább, mikor is társaságot kaptam. Egy gyönyörű szőke nő személyében, aki első meglepetésében mindjárt fejbe is akart lőni.

- Nyugi van… - mondtam – De ha akarsz, le is lőhetsz – közöltem nyugodtságot színlelve, pedig igazából totál be voltam tojva.

Aztán összekaptam magam, és nekiálltam én is tüzelni, míg a terep tiszta nem lett. Ránéztem a lányra, láttam mennyire meg van ijedve, úgyhogy gondoltam magammal viszem. Na meg persze kilógott egy kocsi kulcs a zsebéből, reméltem, hogy itt parkol a közelben, ugyanis én taxival érkeztem, és most nem hiszem, hogy volna időm fogni egyet.

- Van kocsid? – tette fel a kérdést, mire én megráztam a fejem – Akkor gyere velem!

Bejött a számításom, a kocsi pont ott állt a nagy fekete BMW-je az étteremmel szemben. Ha jól láttam tilosban. Ekkor még nem tudtam mire vállalkoztam, a csaj egy állat volt, de szó szerint. Minden második kanyarban úgy éreztem mindjárt kirepülök, emellett fogalmam sem volt róla, hogy merre is tartunk éppen.

- Te baszki, meg akarsz ölni? – kérdeztem tőle, miközben becsatoltam az övet. – Mert akkor inkább megteszem magam…

- Vicces vagy, ha gondolod, kiteszlek! – fékezett bele, majd mérgesen rám nézett.

- Jól van, na… - ráztam meg a fejem.

- Én is így gondoltam – húzta el a száját.

Ez a nő már most kiakasztott. Igazi irányító típus, de majd ha biztonságban leszünk, megmutatom én neki, ki a főnök.

II.

Nem ellenkezett mikor a koszvadt motelban, ahol megálltunk, egy franciaágyas szobát kértem. Mióta megláttam a hotelben ezt a csajt, azóta fantáziáltam róla. Most végre az enyém lehet. Még fel sem értünk a szobába, de már teljesen egymásra voltunk kattanva, szinte úgy estünk be a kis szobába a franciaágyra. A csaj már elsőre sem tűnt egy szűzkislánynak, de akkor kiderült, hogy egy igazi vadmacska. Szinte letépte rólam az inget, és őt sem kellett sokat noszogatni, hogy vetkőzzön. Imádtam a melleit, a derekát meg azt a jó kis megmarkolni való seggét.

Jó sokáig élvezhettem mindezt, ugyanis a csaj telhetetlennek bizonyult. Letoltunk egy menetet pár perc múlva már a következőt akarta.

Hajnali háromra végre elege lett, és nekem is. Régen dolgoztattak meg így, arról nem is beszélve, hogy a hátam tele lett karmolásokkal.

- Te, ez kurvajó volt, bazmeg… - pihegett, én pedig elégedett mosollyal nyugtáztam a dolgot.

Beszélgetni akart. Én annyira nem vágytam rá, viszont ha már így alakult, nem leszek bunkó, és egyébként is érdekelt egy-két dolog vele kapcsolatban.

- Miután egyszer láttalak a bárban, minden este kerestelek, de nem voltál sehol. Gondolom a barátoddal, a vőlegényeddel vagy nem is tudom kiddel voltál…

Meglepetten nézett rám, mintha nem is igazán értené miről van szó. Rágyújtott egy cigire, majd elnevette magát.

- Jaaa, Toby, ő csak egy barátom.

Tudtam, hogy hazudik, látszott rajta, csak ő nem látta, hogy én észrevettem. Nem szeretem, ha a képembe hazudnak.

- Azt hittem együtt lazítotok, mint pár… - néztem el másfelé.

- Áh, a szálloda csak amolyan átmeneti szállás volt, tudod… a m… a szüleim miatt. Nincs hol laknom. Nem szívesen látnak otthon… - bólogatott, majd mielőtt rákérdezhettem volna az okokra, megszólalt. – Veled mi a helyzet?

- Én kényszerpihenőn vagyok… - válaszoltam, ez részben igaz is volt.

Reméltem, hogy nem akar több mindent tudni így hirtelen, mert nem akartam beszélni a dolgaimról, valami frappáns hazugság kitalálásához pedig túl fáradt voltam. Örültem, hogy ő sem firtatta a dolgot.

III.

Másnap reggel arra keltem, hogy Tina a gangon telefonál. Elég hangosan. Reméltem egy ideig még eltart neki, úgyhogy gyorsan én is előkaptam a telefonomat. Volt is három nem fogadott hívásom, a jóakaróim kerestek. Gondoltam rá, hogy azonnal visszahívom őket, de elvetettem az ötletet, mikor hallottam Tina hangját, ahogy beszól valakinek. Aztán megláttam, ahogy az ingemben belép a kis szobába, formás mellei tökéletesen átütnek rajta, és egyből eszembe jutott az elmúlt éjszaka.

Úgy tűnik neki is, mert úgy rám cuppant ismét, mint annak a rendje…