Lili nem sokat gondolkozott , hanem azonnal rávágta-- én csak téged akarlak , és örökké. Paolonak tetszett a válasz, egy kicsit el is lágyult, és szeme sarkában újra megjelentek a csillagok. Lili nagyon szerette ezt a tekintetet, ez jelentette neki a biztonságot, a szeretetet a Paolo iránta érzett szerelmét. Bár ezt még nem volt szerencséje megtapasztalni. Sokáig nézte Paolo markáns arcát -- egészen addig ameddig az, fel nem tette fekete keretes napszemüvegét. Ettől aztán még macsóbb lett.

Egyszer csak meg csörrent Paolo telefonja-- nem is csörrent, hanem búgott--valami érzelmes nápolyi dal reflénjét, amit Lili pontosan Paolotól halott, illetve ismert. Paolo félrehúzott a kocsival és kiszállt: Pronto-- mondta majd következett , egy két perces beszélgetés amiben elhangzott vagy tíz szíí, meg vagy három négy no.Persze Paolo mondott egyebeket is de azokat Lili nem értette, mert mostanáig csak ennyit sikerült megtanulnia Paolotól. Paolo befejezte a beszélgetést, és indulni akart, de Lili arrakérte , hogy ne induljanak addig ameddig nem mondja meg , hogy mi történt, és hogy van-e valami baj , gond.

Paolo nekikezdett-- bár nem örült a kérdezősködésnek , de arra gondolt , hogy jó ha tud egyet s mást a lány mert akkor később, könnyebben veszi majd a vele való együttélést. Pietro volt, és azt mondta , hogy végülis a nyomda elfogadta az anyagot , és már nyomják is, de tiz százalékkal többet kérnek a lap kinyomtatásáért Ellenkező esetben a továbbiakban nem vállalják a lap megjelentetését.
--Olyan fontos neked az a lap?
--Abban van a pénz, mit gondolsz a szakács fizetésemből élek , és abból építettem a magyarországi házamat , meg azt ami itt Olaszországban is van.
--Nem, nem azért kérdezem, hanem azért mert szeretnék neked is magamnak is egy nyugodtabb életet!
--A nyugodt életben nincs pénz-- már pedig a az élethez pénz kell!-- nem is kevés. Ha nem hajtasz, ha nem vagy elég kemény, azonnal , szinte pillanatok alatt összeroppant a konkurencia.Paolo levette napszemüvegét és szeretetteljesen nézett Lilire-- aztán tovább indultak.

István örült a segítségnek, bár egyedül is képes lett volna kivinni a partra lányt.De így segítséggel mégis könnyebb volt, és jól esett neki , hogy ha későn is, de mégis felébredt az emberekben a segítő szándék. A partra fektették fejjel lefelé. A lány öklendezni kezdett-- egy másik lány a hasát kezdte nyomogatni , és a mellkasát,minek a nyomán víz buggyant ki a lány száján. Láthatóan meg könnyebbült és nyitogatni kezdte a szemét.Nem volt még teljesen magánál, öntudata még nem érkezett vissza erre világra , de minden jel arra mutatott, hogy rövidesen magához tér. Valaki megszólalt : Orvost kéne hívni! Erre a lány a fejét jobbra balra mozgatta, de kezével is nemet intett.Ezt jó jelnek könyvelték el és csak arra vártak, hogy visszatérjen belé az élet és az erő, hogy felüljön-- és netán beszélgetni lehessen vele. Nem sokára ez is bekövetkezett-- nagyra nyitotta szemét és körbe nézett. Sokan álltak körülötte, és már tudta , hogy mit követett el , és azt is, hogy kinek köszönheti az életét. Tekintette Istvánon akadt meg. István közel hajolt hozzá, és várta , hogy megszólaljon. Nem sokat kellett várjon mert a lány ajkai mozogni kezdtek-- hang még nem jött ki rajta , de szájról olvasással meglehetett állapítani , hogy azt rebesgeti, hogy köszönöm. Mind annyian megnyugodtak, főleg István, mert tudták , hogy már csak kis időre van szükség ahhoz hogy a lány felüljön, felálljon.A társaság egy része elszállingózott, de még jó néhányan megvárták amíg a leány teljesen magához tér.Nem sokat kellett várni , mert a lány felült, és bánatos tekintetét Istvánra függesztette majd megszólalt: Tudom , hogy te mentettél meg-- és próbált felállni. István támogatta és elindultak a kemping felé, de előtte még István megkért egy srácot , hogy szedné össze a horgászcuccait és a halakat, és hozná fel a házhoz!

- Hahaha –nevetett fel Lajos, ahogy látta Istvánt egy fürdőruhás lánnyal visszatántorogni a kempingbe. –Azt hittem, Margó halat fogni küldött el. 
- Való igaz, tényleg a vízből fogtam ki, de azért mert fuldokolt –a szavak hallatán Lajos elővette a komolyabbik arcát, és oda indult, hogy segítsen cipelni a lányt. Kerítettek egy szobát neki, hiába volt észnél, nem engedték, hogy felkeljen. Lajos kihívta Istvánt az ajtó elé, hogy váltson vele pár szót. 
- Miért nem hívtál neki mentőt, te tökkelütött?
- Annyira nincs rosszul, csak egy alvásra van szüksége, feleslegesen ijesztettünk volna rá a családjára, hogy kórházba került. 
- És ha agykárosodást szenvedett?
- Csak nyelt egy kis vizet, amit már mind felköhögött…
- Akkor is szüksége lehet valami oltásra, nem egészséges ilyen vizet nyelni. Egyszer olvastam róla, hogy egy kisfiú belekortyolt egy tó vizébe, amitől húsevő baktériumok kerültek a szervezetébe, és megették az agyát.
- Nem hiszem, hogy az oltás bármit is segítene a húsevő baktériumok ellen… Ennek a lánynak nincs másra szüksége csak nyugalomra, amit a kórházban nem kapna meg. Adjunk neki enni bőséggel, hogy újra erőre kapjon tőle. 
Lajos hümmögött egyet, de belement, nem volt ő zsugori, csak a lány miatt aggódott. Miközben pihent, István minden kérését teljesítette, szaladgált az étellel, értesítette a családtagokat. Akik hamarosan meg is érkeztek, pont úgy, ahogy a fiú is, aki István után hozta a kifogott halakat és felszereléseket.
A szülőkkel együtt jött egy híradós stáb is, Lajos legnagyobb örömére. Körbe vezette őket, mindent lefilmeztetett velük, és csak úgy áradozott Istvánról és a hőstettéről, minden alkalmazottal készítettek interjút, egyedül István utasított vissza a nyilatkozást. Egy biztos, Lajos volt a legboldogabb, mert Istvánnak hála az Ezüstpengő Kemping, most egy kis népszerűségre tett szert.

- Hú! Ez az! –lelkendezett Lili, amint elhaladtak a „Köszöntjük Rómában” tábla mellett. Paolo mosolygott rajta, bár Lili fogadalmától annyira mégsem nyugodott meg. Amit kért tőle, teljesen jogosan kérte, ezek voltak az alap feltételei egy kellemes, zökkenőmentes kapcsolatnak. De ismerte már ő annyira a nőket, hogy ne legyen ilyen naiv, és bízzon benne. Lili abban a korban van, amikor még kíváncsi, főleg így, hogy alig volt még valakivel. Paolo félt tőle, hogy ezt csak a megkaparintási vágy mondatta ki a lányból, amint megszerezné magának, már nem lenne ennyire lelkes.
- Készülj fel Pietrora, rendben? Szereti, ha Capo-nak hívják, de én azért is Pietronak hívom, hogy bosszantsam vele, és persze azért, hogy tudja, hol a helye a ranglétrán. Majd megismered te is…
- Akkor nem lesz rám szükség? Nem fogsz fotózni?
- Pietro megoldotta, hogy kimenjen az e havi lap, de lesz itt következő hónap is. Ha szeretnéd, benne lehetsz, ha nem, lesz időnk keresni mást.
- Hogy zajlik le egy ilyen fotózás?
- Elmondom, téged hogyan fotóználak? Először is csak úgy lőnénk pár képet ruhában, csak a móka kedvéért, hogy megszokd a kamerát. Aztán fokozatosan kerülne le a ruha, hogy ne úgy érezd, hirtelen csöppentél bele. Ne legyen semmi idegen, ne látszódjon a képen, hogy zavarban vagy. Négyszázötven-ötszáz képpel számolok, abból választanánk ki közösen úgy tíz-tizenkét darabot. Semmi retusálás, ez nagyon fontos. 
- Miért csinálod ezt, miért vágtál bele? –Paolo ettől elnevette magát, most először látta rajta Lili, hogy zavarba jött.
- Fiatalabb koromban utáltam a pornó ipart, hihetetlenül hangzik, de így volt. Teljesen személytelen volt, nem éreztél vonzalmat a felek közt, nem volt hiteles az egész. Ráadásul nem bírtam nézni, ahogy a nőkkel bánnak. Mindig is a szenvedést láttam az arcukon. Ráadásul még csúnyák is. Arra gondoltam, nem így kéne ennek lennie, nem így kéne bánni a nőkkel, nem így kéne az ő valódi szépségüket megmutatni. Eszembe jutott kamaszkoromból a sok szex újság, semmi retus, csak a valóság. És ez így is volt rendjén, én a valódiságot szeretem, ne akarják velem elhitetni, hogy valaki ennyire tökéletes, ebben nincs semmi szépség, semmi izgalom. Ezért próbálok valami mást nyújtani, egy egyszerű újságot a mai fiatalságnak, semmi átverés, csak a valóság. Így pedig az újságban szereplő lányoknak sem lesz nagyon szégyellni valójuk, mert próbálok a művésziességre törekedni. Arra, hogy a valódi szépséget mutassam meg.

- Akarom –vágta rá Lili. Paoloban motoszkált még egy gondolat, ami miatt nem akart közeledni a lány felé. Ha valóban sikerül közel kerülniük egymáshoz, akkor nem fogja megengedni neki az újságban való szereplést.
A hosszú út után végre célba értek. Épphogy leparkoltak, valaki kopogott a Lili melletti ablakon.
- Ő meg ki? –kérdezte egyszerre Lili és a másik alak, aki Pietro volt. Kiszálltak a kocsiból majd üdvözölték egymást a férfiak. 
- Azt mondtad szerezzek egy lányt, hát szereztem –innentől kezdve olaszul folytatták a társalgást. 
- Minek, nem elmondtam, hogy mégis elfogadták?
- Ezt még nem tudtam, amikor útnak indultam.
- Mi az ördögért indultál útnak egyáltalán, idióta? Nem az átkozott huszonegyedik századot éljük? A digitális kort? Küldd el e-mailben az anyagot, ahogy eddig is, vagy nem rémlik?
- Azért jöttem, hogy elrendezzük ezt az adó ügyet, Pietro –Paolo szavaira nem reagált, kissé nyugodtabb hangnemben terelni kezdte a témát. 
- Honnan van a lány?
- Hiszed vagy sem, csak beült mellém és eljött.
- Paolo, cimbora, hosszú út áll előttetek, biztos jól esne nektek egy kis frissítő ital. Miért nem hívsz meg engem is valamire, hah?
Szépen elüldögéltek a kávézó teraszán, ahonnan sajnos nem nyílott szép kilátás sehová, és mivel a fiúk is az anyanyelvükön tárgyaltak, Lili Paolo mobilját kezdte el nyomkodni, azzal rá tudott csatlakozni az internetre. Annyira unatkozott már, hogy az otthoni híreket kezdte el olvasni, míg rá nem bukkant az Istvánnal történtekre. Böngészni kezdte a sorokat, és hamarosan meg is kapott minden választ. István szavait is legépelték, amit Lili csodálattal kezdett el olvasni: 
„Miért engem kameráz? Én csak azt tettem, amit ilyenkor elvár az egyik ember a másiktól, hogy segítsen a bajban. Arról kellene forgatniuk, hogy egy lány fuldokolt a vízben, miközben az emberek mást sem csináltak csak bámulták, kameráztak a telefonjaikkal. Én nem vagyok hős, inkább mindenki más egy undorító féreg. ”

Lili olvasta István nyomtatásban megjelent szavait és felrémlett benne a kedves, fiatal fiú gyermeki arca. Eszébe jutott esetlen mozdulata, vidám mosolya, szeretete, ahogy a kutyájával bánt és az a zene, amit gitárosként előadott. 
A körülötte ülő olasz szavak hozták vissza a valóságba. Felnézett Paolo alakjára és maga is elcsodálkozott azon, hogy volt képes beülni mellé az autóba. Ekkora butaságot és naivitást nem is feltételezett volna magáról. De azóta legalább jól játszik. Mióta tudja a férfi titkát, látta a fegyvert, amiről tudta, hogy messze nem kellék, hanem valódi, és megláthatta Paolo igazi arcát, rádöbbent, mit kell tennie. Paoloról azt feltételezte, hogy csak akkor védi meg a többiektől, ha elhiteti vele, hogy szereti. Ha megszeretteti magát vele, ha a férfi azt gondolja, hogy a nő az övé. Akkor nem fogja engedni, hogy bántsák, lefotózzák, akkor talán épségben hazakerül. 
Elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, hogy kiakadt Paolo a képen, amit a mobilján mutatott. Hát persze, mert ez kell ennek a szemétnek! - gondolta, de az arcán továbbra is mosoly nyugodott. - Szex, pénz és hatalom! - gondolta tovább, és igencsak uralkodnia kellett magán, hogy a mosoly a szája körül maradjon. Lili tudta, hogy nagyon megbánja még ezt az utat, ezt a szörnyű római vakációt, hiszen ágyba kell bújnia Paoloval, szexet kell neki adnia, ráadásul elhitetnie vele, hogy imádja. De tudta, ha van ára a szabadulásának, akkor ez az. Ezt pedig meg kell tennie, ha még egyszer akarja látni a szüleit, a hazáját, fel akarja nevelni a hasában növő gyermekét és ...igen, ha még egyszer szeretné, hogy István mellette üljön a gitárjával és a kutyájával.

Lajoséknak jól jött az ingyen reklám, ott sürögtek forogtak asszonyostól , sőt beszéltek is, akkor is mikor nem kérdezték őket, és csak a legnagyobb dicséretekkel illették Istvánt. A lány anyukája kezeit tördelve mesélte el a stábnak , hogy kislánya Erika a tavaly érettségizett, de nem sikerült neki a felvételije az egyetemre , ezért aztán, hogy ne unatkozzon elvégzett egy pincér tanfolyamot, és már hat hónapja egy jól menő vendéglőbe píncérkedett. Az akkori barátjának sikerült a felvételije, aki egy másik városba költözött , és amilyen hamar csak lehet, elfeledte a lányát . A kislány Erika , ettől egy kicsit depresszíós lett. Hiányzott neki a fiú,mert elég régen jártak már.A szülei meggyőzték , hogy nem csak egy fiú van a világon hanem több is, és van ő olyan szép lány , hogy az nem lehet gond , hogy újabb barátot találjon.És ez igaz is volt, mert alig kezdett el dolgozni a vendéglőben máris jelentkezett egy új lovag, aki meg dobogtatta Erika szívét.A fiú kedves volt vidám, sohasem ivott alkoholt , és mindig egy elegáns fehér kocsival érkezett. Sőt egyre gyakrabban. Volt amikor a barátjával , volt amikor egyedül.Lassan elegyedtek beszélgetésbe , de két hét múlva már szinte mindent tudtak egymásról. A fiú gépészmérnök volt már két éve,próbálkozott állást szerezni , de valahogy nem tudott megmaradni két három hónapnál tovább. Persze ezt úgy tálalta, hogy a ő, maga tökéletesség-- hanem ezekkel a munkaadókkal nincs mit kezdeni , pláne a korosabbakkal, mert nem értik meg őt. Ez úgy hangzott a szájából, hogy ő a meg nem értett zseni-- de eljön majd az ő ideje , amikor a saját gyára lesz , és nem fogja senki megakadályozni száguldó szellemiségét. Erika meg tátott szájjal hallgatta a fiú magasröptű ömlengéseit, és minden kontroll nélkül el is hitte azokat. Amikor már legalább egy hónapja jártak, édesanyjának is ömlengeni kezdett a srácról, aki így látatlanba el is fogadta a fiút, sőt biztatta lányát, hogy a fiú pontosan neki való.

A fiú, Erika többszöri meghívására sem látogatta meg a szüleit -- de ezentúl is, nagyon kedves volt és mindig valami új hangzatos --Erika számára imponáló tervvel állt. Az ilyen terveket esti séta közben adta elő, amikor a lány különben is hajlamos volt a romantikára , mert már jó ideje nélkülöznie kellett az ilyesmit. Ilyen volt ez a terv is. Egyik este azzal állt elő , hogy ha eltudna kérezkedni a főnökétől legalább egy hétre, akkor szívesen elvinné nyaralni valahová, mert neki éppen most van ideje , mert újabb állás van kilátásba ,amit nem szeretne elmulasztani.

Erika mindent bevetett a főnökénél , hogy elengedje, aki megengedhette magának , hogy a lányt egy hétre nélkülözze. Erika repesett a boldogságtól és örömmel közölte a jó hírt szüleivel. Erika édesanyja el volt ragadtatva, és a férje belegyezése ellenére támogatta a fiatalok kiruccanását , úgy annyira , hogy még csak meg sem kérdezte , hogy hova merre mennek. El is indultak, nagy boldogan , mert a szerelem pohara csordulásig tele volt. 

Így érkeztek meg a Lajosék kempingjébe. Szobát béreltek, és a vendéglőbe ettek és ittak, is sőt a szobájukba is vittek fel pezsgőt.Ám, már a harmadik nap hajnalán furcsa zajok hallatszottak ki szobájukból. Hogy dúlt a szerelem azt mindenki látta tudta, de ezek a furcsa zajok inkább hasonlítottak verekedéshez mint bár 
milyen vad szeretkezéshez. A kempingtulajdonosok , már sok mindent láttak a kempingéletből , ezért nem akartak be avatkozni. Aztán elcsitult a zaj, a fiatalember beült az autójába, és elviharzott. Mindenki csak szerelmes civakodásnak vélte a dolgot-- már pedig ez sokkal több volt annál.

Az történt , hogy az udvarló, nem azért nem ivott alkoholt mert, mert nem szerette , vagy szembe ment volna, emberi tulajdonságaival-- hanem azért mert nem volt neki szabad alkoholt fogyasztania, mert ha fogyasztott akkor kiütköztek skizofrén hajlamai. És ez jött elő neki az előző, éjszaka és hajnalon, amikor is egy normális szeretkezés után különböző perverz dolgokra akarta rávenni Erikát --és minekutána ő megtagadta ezt, akkor még fel is pofozta .Előbb gyengéden-- amiről ,még Erika is azt hitte, hogy játék, de utána nagyobb ütéseket mért combjára fenekére.

És ettől mintha megnyugodott volna, nem bántotta tovább hanem magába fordult, és beszélni sem lehetett vele. Majd felöltözött és elhajtott. Erika sokáig gondolkodott, még a szobájába-- még látták elmenni, de utána már csak akkor amikor kimentette István a folyóból.Csak akkor jöttek rá , hogy kempingjük vendége , amikor visszakéredzkedett a saját szobájukba.István kísérte el, majd sokáig beszélgettek...

Lili sokáig nem szólt, nem volt mit, hiszen egy szót sem értett abból, amit azok hablatyoltak. Kicsit össze volt zavarodva, és belső félelmei egyre inkább eluralták. Tudta, hogy butuska lányt kell játszania, ahogy azt is, akárhogyan hadakozott, még mindig vonzónak találta Paolot. Persze, mindez nem is volt baj, hiszen így legalább a színészkedés sem esett annyira nehezére.
- Chi è questa ragazza? Investito in? - hallotta meg Pietro hangját, miközben magán érezte a férfi szúrós és átható tekintetét.
- Yes. É la mio! - felelte Paolo, de olyan határozottan, hogy Lili azonnal rájött, róla van szó. Ettől elkapta a kíváncsiság, és úgy fordult a beszélgetőkhöz, mintha minden szavukat értené.
- Ha már ennyire érdekes témánál tartunk, nem pihenhetnénk valahol? Hosszú az út. - Paolohoz intézte szavait, de fél szemmel a másikat vizslatta, aki összehúzott szemöldökkel méregette, már nem csak az arcát, de az asztal fölött látható testrészeit is. És mielőtt választ kaphatott volna kérdésére, az idegen csettintett egyet a nyelvével, és úgy nézett társára, mintha az évszázad ötletét fedezte volna fel.
- Ho bisogno della ragazza!!
Olasz nyelvtudásában Lili csak annyit sejtett, hogy ő az a "ragazza". Ezért értetlenkedve Paolora szegezte tekintetét, tőle várta a magyarázatot.